adozona.hu
EH 2002.700
EH 2002.700
A fegyelmi eljárás indítására előírt jogvesztő határidő szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás-indítás bizonyított elhatározásának az időpontja az irányadó. A munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének időpontját az nem érinti, hogy a cselekmény szabálytalanságát is felismerte-e akkor, amikor a cselekmény elkövetéséről tudomást szerzett [Kjt. 46. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. március 15-étől előadói munkakörben dolgozott az R. Központnál. A miniszter az intézményt újra alapította. Az új intézmény állományával kapcsolatos munkáltatói jogokat a rektor gyakorolta. Az alapításról szóló határozat 1997. július 8-án lépett hatályba. A rektor az 1997. október 14-én kelt határozatában a főigazgató és a felperes ellen fegyelmi eljárást rendelt el azzal az indokolással, hogy az 1997. július 14. és augusztus 8-a között lefolytatott pénzügyi célvizsgálat megál...
EH 2002.700 A fegyelmi eljárás indítására előírt jogvesztő határidő szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás-indítás bizonyított elhatározásának az időpontja az irányadó.
A munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének időpontját az nem érinti, hogy a cselekmény szabálytalanságát is felismerte-e akkor, amikor a cselekmény elkövetéséről tudomást szerzett [Kjt. 46. § (3) bek.].
A felperes 1996. március 15-étől előadói munkakörben dolgozott az R. Központnál. A miniszter az intézményt újra alapította. Az új intézmény állományával kapcsolatos munkáltatói jogokat a rektor gyakorolta. Az alapításról szóló határozat 1997. július 8-án lépett hatályba. A rektor az 1997. október 14-én kelt határozatában a főigazgató és a felperes ellen fegyelmi eljárást rendelt el azzal az indokolással, hogy az 1997. július 14. és augusztus 8-a között lefolytatott pénzügyi célvizsgálat megállapításai szerint alapos a gyanú, hogy munkájuk során megsértették a pénzügyi és számviteli, illetve gazdálkodási szabályokat. A lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a felperest a Kjt. 45. § (2) bekezdés e) pontja szerinti elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat III. részének 1. pontja szerint az R. Bt., amelynek a felperes beltagként a tulajdonosa volt, kertépítési munkálatot végzett az R. Központ részére, melynek során a felperes az akkori főigazgatót nem tájékoztatta arról, hogy ő a bt. beltagja, a férje pedig kültag. A fegyelmi határozat szerint a felperes "megsértette a Kjt. 39. § (2) bekezdésében meghatározott azon kötelezettségét, hogy a munkaköre ellátása során a közérdeknek megfelelően kell a feladatait ellátnia, amikor anyagi előny elérése céljából bt.-je az őt foglalkoztató intézménnyel szerződéses jogviszonyt létesített és ő ennek teljesítésében a bt. beltagjaként részt vett, másik oldalról pedig közalkalmazottként végezte az elszámolást". A fegyelmi határozat 2. pontja az ellenőrzés során megállapított számlázási hiányosságok felsorolását tartalmazta.A fegyelmi határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a visszahelyezés mellőzésével a Kjt. 34. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperes megsértette a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó szabályokat, de azt is állította, hogy nem követett el kötelezettségszegést.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem állapított meg az alperes részéről olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely a fegyelmi határozatnak az érdemi elbírálás nélküli hatályon kívül helyezését vonta volna maga után, ezért a fegyelmi ügyet érdemben elbírálta és a felperes keresetét ítéletével elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2001. április 13-án szűnt meg, valamint kötelezte az alperest az elmaradt illetmény és egyéb juttatások kifizetésére. Az indokolásban utalt a Kjt. 46. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra, miszerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap eltelt. E határidő jogvesztő jellegű, ezért annak betartását tényállásban kell rögzíteni és nem elégséges valószínűsíteni. A határidő betartását a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperesnek kellett volna kétséget kizáróan bizonyítania. Ezzel szemben a perben az alperes nem bizonyította, hogy a felperes a fegyelmi eljárás megindításáról készült okiratot legkésőbb 1997. október 17-én átvette. Ezáltal az alperes a fegyelmi eljárás lefolytatása során olyan garanciális szabályt sértett, amely a fegyelmi határozat meghozatalára is döntő kihatással volt, ezért azt a másodfokú bíróság érdemi elbírálás nélkül hatályon kívül helyezte.
A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségek közül a számviteli fegyelem megsértésével kapcsolatos vétségek tekintetében ugyancsak a Kjt. 46. § (3) bekezdés a) pontja alapján nem lett volna felelősségre vonható, miután ezen vétségek elkövetésének alapos gyanújáról az akkori fegyelmi jogkör gyakorlója tudott és nem indított fegyelmi eljárást a felperessel szemben. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ebben a körben nincs jelentősége, hogy adott esetben a cselekménnyel maga a fegyelmi jogkör gyakorlója is fegyelmi vétséget követett el.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján új határozat hozatalát és a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását kérte. Előadta, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló rektor nem vitásan 1997. szeptember 17-én szerzett tudomást a kötelezettségszegés alapos gyanújáról és ehhez képest 1997. október 14-én megindította a fegyelmi eljárást és egyben kijelölte a vizsgálóbiztost. Előadta, hogy a pénzügyi szabálytalanságokkal kapcsolatban a korábban munkáltatói jogkört gyakorló főigazgató csupán azt vallotta, hogy azokról tudott, de arról nem, hogy az eljárás szabálytalan, ezért a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzésről az esetében nem lehet szó.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - egyebek mellett - a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kjt. 46. §-ának (3) bekezdése szerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha
a) a fegyelmi vétség alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap, vagy b) a fegyelmi vétség elkövetésétől egy év eltelt. A (4) bekezdés szerint a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott határidőt a fegyelmi eljárás megindítására jogosult tudomásszerzésétől kell számítani.
Az alperes megalapozottan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az eljárás megindításához kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek szempontjából nem a közalkalmazott tájékoztatásának, hanem a fegyelmi eljárás bizonyított elhatározásának van jelentősége.
Tény, hogy a felperes felett a munkáltatói jogkört 1997. július 8-tól az egyetem rektora gyakorolta, aki az R. Központnál végzett pénzügyi célvizsgálatról szóló jelentést bizonyítottan 1997. szeptember 17-én vette át, és ehhez képest a felperessel szemben a fegyelmi eljárást az 1997. október 14-én kelt okiratban, vagyis a tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül elrendelte, és az intézkedést az alperes a postakönyvben 1997. október 15-én iktatta. Ezt a tényt a perben a felperes sem vitatta. Ehhez képest nincs jogi jelentősége annak, hogy a felperes a fegyelmi eljárásnak a jogvesztő határidőn belül történt elrendeléséről szóló okiratot átvette-e legkésőbb 1997. október 17-én, vagy annak a kézbesítése csupán pár nappal később történt meg a részére. A másodfokú bíróság tévesen helyezkedett ezzel ellentétes álláspontra, és jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megsértette a Kjt. 46. §-ának (3) bekezdés a) pontjában foglaltakat.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróság álláspontját, miszerint a felperes nem vonható felelősségre a terhére rótt azon cselekmények tekintetében, amelyek elkövetéséről a vele szemben korábban munkáltatói jogkört gyakorló főigazgató tudomással bírt. Ebből a szempontból ugyanis közömbös, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója felismerte-e a cselekmények szabálytalanságát vagy sem. Ha a volt munkáltató ezzel a mulasztással a Kjt. 46. §-a (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat megsértette, legfeljebb az ő felelősségét veti fel, de ezen cselekmények vonatkozásában a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló személy tudomásszerzésétől számított jogvesztő határidő nem vitathatóan eltelt.
Az irányadó tényállás szerint a volt főigazgatót a felperes nem tájékoztatta megfelelően az R. Bt.-ben lévő tulajdoni érdekeltségéről, és ezzel a fegyelmi határozat III. rész 1. pontja szerint a Kjt. 39. §-ának (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét megszegte. Erről a kötelezettségszegésről az ellenőri jelentés alapján csupán a rektor szerzett tudomást, ezért a fentiekben kifejtettek alapján a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a fegyelmi határozatot és az elsőfokú bíróság ítéltét ebben a körben érdemben kell felülbírálnia.
A Legfelsőbb Bíróság a végzését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hozta meg. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.856/2001/7. sz.)