adozona.hu
EH 2003.861
EH 2003.861
A jellegzetes termék gyártóját akkor is védelem illeti meg, az azzal összetéveszthetőségig hasonló terméket gyártóval szemben, ha magát a terméket más alkotta meg, de azt jellegzetesen ismert piaci termékké a gyártó tette [1996. évi LVII. tv. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az 1989. év végéig gyártott, 20?20-as zártszelvényből készült, a per során I. számúként azonosított tetőcsomagtartó gyártásával és forgalmazásával a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző tevékenységet folytatott. Megállapította továbbá, hogy e tetőcsomagtartó továbbfejlesztett, a per során III. számú tetőcsomagtartóként azonosított terméke gyártásával és forgalmazásával, amelyet 1999 óta gyakorol, megvalósította az ún. szolgai ...
EH 2003.861 A jellegzetes termék gyártóját akkor is védelem illeti meg, az azzal összetéveszthetőségig hasonló terméket gyártóval szemben, ha magát a terméket más alkotta meg, de azt jellegzetesen ismert piaci termékké a gyártó tette [1996. évi LVII. tv. 6. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az 1989. év végéig gyártott, 20?20-as zártszelvényből készült, a per során I. számúként azonosított tetőcsomagtartó gyártásával és forgalmazásával a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző tevékenységet folytatott. Megállapította továbbá, hogy e tetőcsomagtartó továbbfejlesztett, a per során III. számú tetőcsomagtartóként azonosított terméke gyártásával és forgalmazásával, amelyet 1999 óta gyakorol, megvalósította az ún. szolgai másolás tényállását, amely sérti a tisztességes verseny követelményeit. Ezért az alperest a III. jelű csomagtartó előállításától és forgalmazásától eltiltotta és kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az ítélet fenti megállapításainak és rendelkezéseinek egy országos autós szaklapban történő nyilvánosságra hozásával adjon elégtételt a felperesnek az elkövetett jogsértésért. Kötelezte az alperest 100 000 forint perköltség megfizetésére, egyben a felperes meghaladó keresetét elutasította.Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a felperes 1975 óta üzletszerűen gyártja és forgalmazza a 20x20 mm-es zártszelvényből készült, jellegzetesen ívelt és végtelenített hosszgalériával, továbbá ugyanezen anyagból készült ívelt tartólábakkal és kereszttartó rudakkal rendelkező gépkocsi tetőcsomagtartót, különböző méretvariációkban. Terméke országosan mint az ún. "L.-féle tetőcsomagtartó" vált ismertté.
Az alperes az 1980-as évektől kezdődően gyárt és forgalmaz tetőcsomagtartókat. Ebben az időben kezdte meg és 1989-ig gyártotta és forgalmazta - a perben a felperes által csatolt fényképfelvételeken ábrázolt - I-es számmal jelölt tetőcsomagtartóját, amely külső megjelenését illetően az összetéveszthetőségig hasonlított a felperes termékéhez. Ezt követően rövid ideig a perben II-es számmal jelölt változatot állította elő, amely azonban csekély mennyiségben készült. 1990-ben kezdte meg a III-as számúként azonosított, a I-es számú tetőcsomagtartó továbbfejlesztett változatának minősülő, a rögzítési megoldást illetően korszerűsített, illetőleg módosított, de a felperes jellegzetes tetőcsomagtartójához változatlanul az összetéveszthetőségig hasonlító termékének a gyártását és forgalmazását.
Az alperes a fentieken túlmenően termékei forgalmazásához kezdetben felhasználta a felperes gyártmányához mellékelt összeállítási rajzot és szöveges szerelési útmutatót is.
A perben nem álló P. J. győri lakatos kisiparos már az 1960-as években megalkotta és - a felek tevékenységével egyidejűleg is - gyártotta és forgalmazta azt a tetőcsomagtartót, amely a peres felek által gyártott tetőcsomagtartó elődjét jelentő konstrukció volt. A felek gyártmánya ezért P. J. termékéhez az összetéveszthetőségig ugyancsak hasonlít. P. J. mind a felperes, mind az alperes tevékenységéről tudomást szerzett, az ellen azonban kifogást nem emelt. P. J. a saját termékét - amelyre egyébként KERMI engedéllyel sem rendelkezett - kis mennyiségben, kizárólag egyedi megrendelések alapján gyártotta. Tevékenysége és terméke ebből eredően a vásárlók széles körében nem vált ismertté.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. tv. (továbbiakban: Tgt.) 4. §-a, illetve a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. (Tpt.) 7. §-a és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tpvt.) 6. §-a alapján megállapította, hogy az alperes a felperes jellegzetes műszaki kialakítással rendelkező árujához az összetéveszthetőségig hasonló áru előállításával és forgalmazásával, a felperes által alkalmazott használati utasítás és összeállítási rajz ugyancsak jogsértő felhasználásával tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. Annak, hogy mind a felperes, mind az alperes terméke a P. J. által megalkotott termékhez hasonlított, a jogsértés megállapítása szempontjából az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget, mert álláspontja szerint a P.-féle tetőcsomagtartó csak igen szűk körben került forgalmazásra és maga a termék a felperes tevékenysége eredményeként vált országosan ismert, jellegzetes külsejű termékké. Ebben a minőségében részesül védelemben a felperes áruja mindhárom jogszabály alapján. Ezért a Tpvt. 86. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértés elkövetését megállapította, a b) pont alapján az alperest a III. jelű termék esetében a további jogsértéstől eltiltotta és kötelezte az alperest a jogsértés elkövetése miatt megfelelő elégtétel adására.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének a teljes elutasítását. Állította, hogy az elsőfokú bíróság az összetéveszthetőséget téves mérlegelés eredményeként állapította meg, hivatkozva a perben feltárt, a termékekben meglévő egyes különbségekre. Állította továbbá, hogy a termék gyártására magától annak megalkotójától (illetve jogutódjaitól) kapott engedélyt, ezért a tevékenysége nem lehet jogsértő. Hivatkozott arra is, hogy P. J. tevékenysége által is a termék ismertséget szerzett, azaz az áru nem köthető kizárólag a felperes személyéhez. Az a körülmény pedig, hogy a felperes nagyobb anyagi ráfordítással és sajtónyilvánossággal szélesebb körben tette ismertté a termékét, más gyártóval szemben nem biztosíthat a számára előnyt.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a releváns tényállást helyesen állapította meg és érdemben is helytállóan határozott.
Az elsőfokú ítéletben helyesen megjelölt jogszabályok szerint tilos az árut a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel forgalomba hozni, melyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni.
A per meg nem cáfolt adatai szerint a peres felek azonos piaci területen jelenlévő olyan vállalkozók, akik azonos termék gyártása és forgalmazása tekintetében versenytársai egymásnak. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, így különösen a felperes keresetleveléhez mellékelt fényképfelvételek és a perben beszerzett szakértői vélemény alapján, hogy a felperes által gyártott és forgalmazott tetőcsomagtartó olyan jellegzetes kialakítású termék, amelyhez az alperes által gyártott, mindhárom változatú tetőcsomagtartó az átlagos fogyasztó számára az összetéveszthetőségig hasonlít. Ezt az összetéveszthetőséget csak megerősítette az alperesnek az a magatartása, hogy kezdetben a felperes termékismertetőjét is - lényegében változtatás nélkül - átvette és alkalmazta.
A tisztességtelen piaci tevékenység tiltására vonatkozó, különböző időpontokban hatályos, de lényegét tekintve azonos tartalmú jogszabályi rendelkezések alapján tehát helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül az áruját olyan jellegzetes külsővel állította elő, illetve forgalmazta, amelyről a felperest, illetve áruját szokták felismerni.
Bár a felperes ezt vitatta, a kiegészítő szakértői vélemény és a P.-féle terméket bemutató fényképfelvétel alapján az is megállapítható, hogy magát a vitás terméket a peres felek a P.-féle tetőcsomagtartó ismeretében, annak felhasználásával alakították ki. Ennek azonban a felperes által kifogásolt jogsértő magatartás elbírálása szempontjából önmagában nincs jelentősége. A felperes ugyanis nem valamely műszaki ismeret jogosulatlan felhasználását, hanem az általa ismertté tett jellegzetes kialakítású terméke jogosulatlan utánzását kifogásolta. Ezért közömbös, hogy a peres felek a P.-féle termékben megjelenő műszaki ismeretek felhasználásával állították elő terméküket. Ez kizárólag P. J.-re tartozó kérdés, aki a per adatai szerint ez ellen kifogást nem támasztott.
Ezért annak volt ügydöntő jelentősége, hogy a perbeli tetőcsomagtartó a felperes tevékenysége eredményeként vált-e olyan széles körben ismert jellegzetes áruvá, amelyhez hasonló termék piacon való megjelenése esetén a vásárlók azt a felperessel, illetve az ő árujával azonosíthatják.
A perben feltárt bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy P. J. terméke a fogyasztók körében nem volt széles körben ismert, és különösen nem vált országosan ismertté. Ezt már önmagában az a tény is igazolja, hogy P. J. terméke minőségi tanúsítvánnyal, ún. KERMI engedéllyel nem rendelkezett. Emiatt - különösen a felperes tevékenységének megkezdése idején - az állami kereskedelemben nem is lett volna értékesíthető. A felperes által beszerzett hatósági engedélyek, a termék szakmai körök általi kedvező minősítése és ennek szakmai folyóiratokban való nyilvánossága tette a jellegzetes külsejű tetőcsomagtartót a felperes személyéhez kapcsolódó, országosan ismert, egyedi jellegzetességgel rendelkező és közkedvelt termékké. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy e jellegzetes termék lemásolásával az alperes a felperes sérelmére jogsértést követett el. Nem kétséges ugyanis, hogy a felperes nem járult hozzá a termékével lényegében azonos (azzal összetéveszthető) termék gyártásához és forgalmazásához.
Az alperesnek az a védekezése, hogy az esetleg anyagi ráfordítás, reklám, sajtó és egyéb kapcsolatok révén ismertséget szerző termék gyártója önmagában ebből eredően nem részesíthető előnyben, kifejezetten téves. A törvény éppen azért tiltja és minősíti tisztességtelen piaci magatartásnak a közismert és jellegzetes, a vásárlók körében népszerű és elfogadott termék másolását, mert az ilyen tevékenység jogtalanul kihasználja azokat az anyagi ráfordításokat, amelyeket a termék létrehozója a termék ismertté válása érdekében eszközölt. A perbeli esetben az állapítható meg, hogy a felperes jó minőségű, a KERMI által bevizsgált és kifogástalannak tartott termékét az autós szaklapok értékelték és népszerűsítették. Ez a felperes munkájának, gazdasági tevékenységének a pozitív eredménye. Éppen az ilyen eredményes gazdasági tevékenységre való "rátelepedés" minősül tisztességtelen piaci magatartásnak, amit az elsőfokú bíróság helyesen állapított meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy az alperes - nem vitásan - a III-as jelű tetőcsomagtartó gyártását nem 1999-ben, hanem 1990-ben kezdte meg. Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság az elégtétel nyújtásának teljesítési határidejét is megállapította a Pp. 217. §-ának (2) bekezdése alapján. Figyelemmel arra, hogy havonta megjelenő szaklapban köteles az alperes az elégtétel nyújtására, a Legfelsőbb Bíróság viszonylag hosszabb - 60 napos - teljesítési határidőt állapított meg.
(Legf. Bír. Pf. IV. 25.948/2000.)