adozona.hu
EH 2003.898
EH 2003.898
Ha a megbízási szerződés alapján a korábban köztisztviselőként ellátott munkával azonos munkát kell végezni változatlan körülmények között, a munkavégzési jogviszony a közszolgálati jogviszonynak megfelel. Ezért a köztisztviselőként járó illetmény és a szerződésben kikötött díjazás közötti különbözet iránti igény alapos, függetlenül attól, hogy a törvényi feltétel (eskü) hiányában érvényesen nem jött létre a közszolgálati jogviszony [Ktv. 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperest 390 000 forint illetmény és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alperest a 390 000 forint elmaradt illetmény és ennek kamatai megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes főtanácsosi besorolásban határozatlan idejű köztisztviselői jogviszonyban állt az alperesnél 1997. december 15-éig, havi 124 800 forint volt az illetménye. Létszámleépítés miatt a felperes közs...
EH 2003.898 Ha a megbízási szerződés alapján a korábban köztisztviselőként ellátott munkával azonos munkát kell végezni változatlan körülmények között, a munkavégzési jogviszony a közszolgálati jogviszonynak megfelel. Ezért a köztisztviselőként járó illetmény és a szerződésben kikötött díjazás közötti különbözet iránti igény alapos, függetlenül attól, hogy a törvényi feltétel (eskü) hiányában érvényesen nem jött létre a közszolgálati jogviszony [Ktv. 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében az alperest 390 000 forint illetmény és ennek kamata megfizetésére kérte kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alperest a 390 000 forint elmaradt illetmény és ennek kamatai megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes főtanácsosi besorolásban határozatlan idejű köztisztviselői jogviszonyban állt az alperesnél 1997. december 15-éig, havi 124 800 forint volt az illetménye. Létszámleépítés miatt a felperes közszolgálati jogviszonyát a felek közös megegyezéssel megszüntették, és a felperes korengedményes nyugdíjban részesült. Az alperes 1998. március 1-jétől 1999. március 31-éig különböző időtartamra kötött megbízási szerződésekkel ismételten foglalkoztatta a felperest. A szerződések szerint ugyanazt a feladatot, ugyanolyan körülmények között látta el, mint korábban köztisztviselőként, és havi 91 000 forint díjazásban részesült.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy mivel a felperest az alperes "határozathozatal" megnevezésű munka ellátásával bízta meg, és a Ktv. 1. § (5) bekezdése szerint a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró ügydöntő, érdemi feladatokat csak köztisztviselő láthat el, a felperesnek mindenképpen közszolgálati jogviszonyban kellett állnia alperesnél, függetlenül a közöttük létrejött szerződések elnevezésétől. Ezért az elsőfokú bíróság a felperesnek köztisztviselőként járó havi 124 800 forint illetmény, és a "megbízási szerződés" alapján fizetett havi 91 000 forint közötti különbözet iránti igényét alaposnak tartotta, és a kereseti kérelem korlátaira tekintettel az igényelt 390 000 forint elmaradt illetmény és középarányos kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a peres felek között a törvényi korlátozásra [Ktv. 1. § (5) bekezdés] tekintettel és a szerződés tartalma alapján ténylegesen is köztisztviselői jogviszony jött létre megbízási szerződés elnevezéssel, a végzett munka mindenben megfelelt a felperes megelőző köztisztviselői jogviszonyának.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését, másodlagosan a per hatáskör hiányában történő megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a bíróság nem vizsgálta meg, hogy a szerződő felek akarata milyen jellegű jogviszony létrehozására irányult. Vitatta, hogy a felperes érdemi tevékenységet végzett, mert a munkája csupán határozat-előkészítő tevékenység volt, a kiadmányozási jog a főigazgatót illette meg. Az illetmény összegszerűsége tekintetében a Ktv. 43. § (4) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. Kifogásolta, hogy a bíróság nem hívta fel a felek figyelmét arra, hogy a Pp. 163. § (3) bekezdése értelmében hivatalból állapítja meg az illetmény összegét. A közszolgálati jogviszony hiányát illetően azzal érvelt, hogy a felperes nem tett esküt, nem részesült ruházati költségtérítésben és szabadságban. A megbízási szerződésre tekintettel a Pp. 22. § (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság hatáskörét vitatta, és erre figyelemmel másodlagosan a per megszüntetését kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható: a perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes a megbízási szerződés alapján ugyanazt a munkát végezte mint korábban köztisztviselőként változatlan körülmények között; a munkaidőt az alperes határozta meg, a munkavégzés helye a hivatalban volt, a munkáltató utasításai szerint és ellenőrzése mellett kellett elvégeznie köztisztviselői munkaköri leírásával azonos feladatokat. Minthogy a felek között fennállt jogviszonyt nem a szerződés elnevezése, hanem a jogviszony tényleges tartalma alapján kell elbírálni, az előbbi tényekből helyesen következtettek arra az eljárt bíróságok, hogy a felperes munkavégzési jogviszonya a köztisztviselői jogviszonynak megfelelt.
Ezt a felülvizsgálati kérelem alaptalanul vitatta arra hivatkozva, hogy a felperes csupán előkészítő tevékenységet végzett, amely nem tekinthető érdemi ügyintéző tevékenységnek, mert saját nevében nem hozott határozatokat. Ennek az ügyben nem volt jelentősége, mivel a felperes munkaköri feladatai ugyanazok voltak, mint korábban, amikor ugyancsak nem rendelkezett kiadmányozási joggal, a határozatokat a külön jogszabályban meghatározottak szerint az igazgató, illetve a főigazgató írta alá.
A köztisztviselői jogviszony létesítésére előírt törvényi feltétel (eskü) hiányát a felülvizsgálati kérelem annyiban alappal panaszolta, hogy e nélkül a köztisztviselői jogviszony valóban nem jött létre érvényesen [Ktv. 13. § (2) bekezdés]. A Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 10. § (1) bekezdése értelmében azonban az érvénytelenség a felperes illetményigényét nem érintette, mivel az érvénytelen - a kifejtettek szerint közszolgálati jogviszonynak minősülő jogviszonyt létesítő - megállapodásból eredő jogokat úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna.
A felülvizsgálati kérelem a Ktv. 43. § (4) bekezdésébe, illetve a Pp. 163. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést alaptalanul panaszolt. A bíróság az alperes által közölt adatok alapján állapította meg a felperest megillető díjazást. Az alperes maga jelölte meg felperes 1998. évi besorolására vonatkozó illetményét, amely 124 800 forintot tett ki, előadva, hogy 1999-ben nevezett illetménye változatlan lett volna, a következő fokozatba való előrelépése 2000-ben lett volna esedékes (8. s.sz. alatt csatolt irat).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az indokolás előbbiek szerinti kiegészítésével - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.256/2002/4. sz.)