adozona.hu
EH 2003.897
EH 2003.897
A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt. 174. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1998. október 9-én munkahelyén bekövetkezett megbetegedése (gerincsérv) miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai iránt indított keresetet az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.
A tényállásban megállapította, hogy a felperes dereka olajoshordó megemelése közben megrándult, azonban a gerincsérv keletkezését nem ez, hanem a korábban már fennállott természetes kórokú betegsége okozta (bányaműszaki szakértő v...
EH 2003.897 A munkáltató anyagi felelőssége bármely, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett megbetegedésért fennállhat [Mt. 174. § (1) bekezdés].
A felperes az 1998. október 9-én munkahelyén bekövetkezett megbetegedése (gerincsérv) miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai iránt indított keresetet az alperes ellen.A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.
A tényállásban megállapította, hogy a felperes dereka olajoshordó megemelése közben megrándult, azonban a gerincsérv keletkezését nem ez, hanem a korábban már fennállott természetes kórokú betegsége okozta (bányaműszaki szakértő véleménye, igazságügyi orvos-szakértő véleménye). A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az esemény munkahelyen történt bekövetkezését az is cáfolja, hogy a felperes az üzemi balesetet szolgálati felettesének nem jelentette, és nem közölte a betegségének munkahelyi eredetét a körzeti orvosával sem. Az üzemi baleset szabályszerű bejelentésére csak 6 hónap elteltével került sor. A munkaügyi bíróság a bányakapitányság elutasító határozatát - amely ellen a felperes jogorvoslatot nem vett igénybe, és amelyet a Magyar Bányászati Hivatal nyilatkozatában megerősített - is az üzemi balesetet cáfolóként értékelte. A meg nem nevezett tanú vallomását értékelve a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy ez önmagában, figyelemmel az üzemi balesetre vonatkozó bejelentés elmulasztására, amely a felperest terheli, nem bizonyítja az alperes kártérítési felelősségét megalapozó tényeket.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság egyetértve az elsőfokú bírósággal a felperes által állított 1998. október 9-ei baleset bekövetkezését nem találta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak, mert az igazságügyi munkavédelmi és az orvos-szakértői vélemények nem alkalmasak a baleset tényének bizonyítására; K. I. tanú nem bizonyította a baleset bekövetkezését, H. I. tanú pedig csupán arra emlékezett, hogy a felperes dereka fájt és elküldte őt lefeküdni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően értékelte a bejelentési kötelezettség elmulasztását, a háziorvossal történt közlés hiányosságát, és a bányakapitányság határozatában foglaltakat. Ezért utalva az Mt. 174. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakra megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete helytálló [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy a balesete munkaviszonnyal összefüggését, az alperes kártérítési felelősségét a másodfokú bíróság nem állapította meg. Érvelése szerint a tanúk vallomása kétséget kizáróan alátámasztotta, hogy a gerincsérvének keletkezése összefüggött azzal, hogy 1998. október 9-én a munkahelyén olajoshordót emelt.
Mindezek miatt a jogerős ítélet "megváltoztatását", és a keresete szerinti marasztaló rendelkezések meghozatalát kérte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
I.
Az Mt. 174. §-án alapuló munkáltatói kártérítési felelősség megállapítása végett a munkavállalónak azt kell bizonyítania, hogy a kár - az adott esetben a gerinc megbetegedése - a munkaviszonnyal összefüggésben (munkahelyen, munkaidő alatt, a munkaviszonyból folyó kötelezettség teljesítésével kapcsolatban) következett be. A munkáltató a felelősség alól mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta (Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalás).
Az Mt. 174. §-a (1992. július 1-jétől) nem tartalmazza az üzemi balesetre és a foglalkozási betegségre való utalást, a munkáltató anyagi felelőssége ezért olyan egészségkárosodásért is fennállhat, amely nem - a munkaügyi ítélkezési gyakorlatban alkalmazott - "üzemi balesettel" áll összefüggésben.
A fentiek figyelmen kívül hagyása következtében a másodfokú bíróság az Mt. 174. §-ba (és az ezen alapuló MK 29. számú állásfoglalásba) ütközően tulajdonított ügydöntő jelentőséget annak, hogy a felperes a munkahelyén a "balesetet" (helyesen egészségkárosodást) a munkáltatói jogkör gyakorlójának azonnal nem jelentette, a háziorvosával azonnal nem közölte, továbbá, hogy nem élt jogorvoslattal a bányakapitányság üzemi balesetet kizáró határozata ellen.
II.
A felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a kár a munkakörébe tartozó feladatai ellátása során, munkaidőben bekövetkezett káresemény miatt következett be.
A másodfokú bíróság H. I. tanú vallomását a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmával ellentétesen értékelte, mivel a tanú nemcsak azt mondta el, hogy a felperest a derékfájása miatt elküldte lefeküdni. A tanú, aki 1998. október 9-én az olajoshordó emelésekor a felperes szolgálati felettese volt, azt adta elő, hogy a "...felperes abban a pillanatban, ahogy megemelte a hordót, rögtön szólt: jaj a derekam...". K. I. tanú vallomása a fentieket akként támasztja alá, hogy előadása szerint a felperes csoportvezetőjétől tudta meg, hogy a felperes olajoshordót emelt, ekkor "megemelte" magát.
Fentiek alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes 1998. október 9-én a munkahelyén a munkaköri feladatainak ellátása során olajoshordót emelt, és ezzel összefüggésben hirtelen a derekának fájdalmasságára panaszkodott. A felperesnek az a magatartása, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a "balesetet" formálisan nem jelentette, az alperes kártérítési felelősségét befolyásolóként nem értékelhető, mivel az utasításadásra feljogosított vezetője az eseménynél jelen volt, a történtekről tudomást szerzett [Mvt. 66. § (1) bekezdés].
A felperes azonnal nyilvánvalóan nem tudhatta, hogy mi a betegsége, a háziorvos is szakorvoshoz, illetve kórházba küldte. Figyelemmel arra, hogy a felperesnek, aki fizikai munkát végzett, korábban is voltak hasonló panaszai, amelyek rövid idő alatt megszűntek, életszerű, hogy ugyanebben a kórlefolyásban bízva a háziorvossal nem közölte, hogy a munkahelyén nehéz terhet emelt. Utóbb, a részletes kivizsgálás után megállapított betegség ellenére nem volt mód - az eddigi adatok szerint - a betegség kódszámának módosítására oly módon, hogy az munkahelyi balesetre utaljon. A tanúknak a felperes előadását alátámasztó vallomása, az orvosi adatok bizonyítják azt az eseménysort, amelynek során a felperes az olajoshordó emelését követően, azzal szoros időbeli kapcsolatban fordult orvoshoz.
Az illetékes bányakapitányság határozata az Mvt. alapján határozott a baleset munkabalesetté minősítéséről. E törvény 87. § 1. pontja a baleset fogalmát határozza meg, azonban nem irányadó a munkáltató munkajogi kártérítési felelőssége vizsgálatánál olyan esetben, amikor egy már fennálló természetes kórokú betegségnek az ellátott munkakör által történt befolyásolása (állapotrosszabbodás) valósulhatott meg (orvos-szakértői vélemény).
III.
Az alperes nem vitatta, hogy a felperest 1993. október 7-én munkahelyi baleset érte, és emiatt betegállományban volt.
Az iratok között nem szerepel a felperes teljes üzemorvosi dokumentációja, csupán az üzemorvos átirata, miszerint - egyebek mellett - a felperes 1993. november 11-én, 1995. január 20-án és 1996. szeptember 20-án vett részt időszakos orvosi vizsgálaton, és mindhárom alkalommal panaszmentesnek mondotta magát. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy 1998. október 9-éig ebben, illetve az előző évben alkalmassági orvosi vizsgálaton részt vett-e, és az milyen eredménnyel zárult. A megelőző eljárásban beszerzett igazságügyi orvos- szakértői vélemény ezért csupán hiányos előzményi adatok alapján készülhetett, ennek ellenére orvos-szakértői szempontból megállapította az üzemi eredetű egészségkárosodás (legalább) részoki szerepét a felperes természetes kórokú betegségének rosszabbodásában.
A bányaműszaki szakértői vélemény - amelyre vonatkozóan a felek észrevételt nem tettek - alapján a felperes öt alkalommal emelte az olajoshordót, amelyben kb. 70 liter olaj volt. A hordó összsúlya a harmadik emelésnél kb. 50 kg lehetett, ekkor a felperesnek kb. 25 kg erőt kellett kifejtenie. A szakértő szerint a munkavégzés körülményeit az alperes nem szabályszerűen biztosította.
A munkavégzés e bizonyított körülményeinek azért van jelentősége, mert ebből kiindulva lehet vizsgálni és értékelni - figyelembe véve a kiegészítendő orvos-szakértői véleményt is - azt a kérdést, hogy a felperest valamely természetes kórokú betegsége akadályozta-e a munkaköre ellátásában, volt-e emiatt keresőképtelen. Nemleges esetben a munkáltató az 1998. október 9-én bekövetkezett egészségkárosodásból eredő károkért a természetes kórokú betegségből származó munkaképesség-csökkenés százalékos mértékétől függetlenül az Mt. 174. §-a alapján teljes mértékben felelhet (MK 30. számú állásfoglalás). E jogkérdés eldöntéséhez azt is vizsgálni kell (a bizonyítási teher szabályainak megfelelő alkalmazásával), hogy az időszakos orvosi vizsgálatok a perbeli esemény előtt a jogszabályoknak megfelelően történtek-e, milyen eredménnyel zárultak, és a felperes miként nyilatkozott az egészségi állapotáról, következésképpen a foglalkoztatása megfelelt-e az Mt. 102. § (1) és (2) bekezdésének.
IV.
A kifejtettek miatt a tényállás hiányossága és részbeni iratellenessége folytán a jogerős ítélet nem megalapozott, továbbá a bizonyítékok értékelése a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a jogi következtetés pedig a munkajogi szabályoknak nem felel meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.153/2002/3. szám)