adozona.hu
EH 2003.895
EH 2003.895
A munkáltató a változó munkahelyre alkalmazott személy munkavégzési helyének kijelölésekor nem mellőzheti annak figyelembevételét, hogy a kiadott utasítás teljesítése objektív (pl. közlekedési) akadályba ütközik [Mt. 102. § (3) bekezdés a) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980. június 23-ától állt munkaviszonyban az alperesnél, 1998-tól a munkaköre boltvezető-helyettes volt.
Az alperes 2001. április 2-án - az "áthelyezésre" vonatkozó munkáltatói utasítás végrehajtásának megtagadása miatt - a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte, a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.
A munkaügyi bíróság í...
Az alperes 2001. április 2-án - az "áthelyezésre" vonatkozó munkáltatói utasítás végrehajtásának megtagadása miatt - a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte, a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A tényállásban megállapította, hogy a felperes, akinek a munkaszerződése változó munkahelyre szólt, 2001. március 28-án 2001. április 2-ai hatállyal "átirányításra" szóló munkáltatói utasítást kapott, melynek értelmében e naptól reggel 6 órai kezdettel B.-n kellett a munkát végeznie. A felperes telefonon érdeklődött a b.-i üzlet vezetőjénél a munkavégzés körülményeiről, majd írásban arra hivatkozva, hogy a bolt nyitvatartási rendjére tekintettel bsz.-i lakóhelyéről a közlekedése nem megoldható, bejelentette, hogy az utasítást nem tudja teljesíteni. Emiatt a felperes személyesen kereste fel az alperes elnökhelyettesét és részére a 2001. március 31-én kezdődött keresőképtelen állománya alatt adta át az említett iratot.
A munkaügyi bíróság e tényállás alapján figyelembe véve az Mt.-nek az ügyben irányadó 76. § (3) bekezdését, a felperes munkaszerződését, és a Legfelsőbb Bíróság MK 5. számú állásfoglalásban foglaltakat, arra következtetett, hogy az alperes jogszerűen utasította a felperest a B.-n való munkavégzésre. Az alperest nem terhelte olyan kötelezettség, hogy az utasítása kiadása előtt tájékozódjon a felperes közlekedési lehetőségeiről. A bíróság álláspontja szerint a felperes nem tett eleget az együttműködési kötelezettségnek, nem tájékoztatta a munkáltatót a közlekedési nehézségekről. A munkaügyi bíróság azt is a felperes terhére rótta, hogy a munkavégzés körülményeiről nem tájékozódott, és nem vette figyelembe azt az esetlegesen fennálló lehetőséget, hogy egyéni munkaidő-beosztást kérjen. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondást jogszerűnek találta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés]. Kiemelte, hogy a jogvita eldöntésénél a felperes változó munkahelyre szóló munkaszerződésének, és nem annak volt jelentősége, hogy az alperes a közlekedés feltételeiről, a munkarendről a felperest nem tájékoztatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben annak "megváltoztatását", és keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Azzal érvelt, hogy az eljárás során az alperes sem vitatta, hogy a vele szemben tanúsított magatartása összefüggésben van egy másik munkaügyi jogvitával, amelyben a felperes pernyertes volt. A munkáltató új munkavégzési helyet megjelölő utasítása reggel 6 órai munkakezdést tartalmazott. A közlekedés lehetőségeiről körültekintően tájékozódott, és ennek alapján állapította meg, hogy a lakóhelyéről nem tud közforgalmú közlekedési eszköz hiányában a b.-i munkahelyen a megjelölt időpontban megjelenni. Az ezt tartalmazó írásbeli nyilatkozatát oly módon adta át az alperes elnökhelyettesének, hogy előtte személyesen a fentieket előadta. A felperes utalt arra is, hogy 1980-tól dolgozott az alperesnél, a perbeli időpontig nem kellett más helységben munkát végeznie, végül annak figyelembevétele mellőzését is sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte a táppénzes betegállományát, továbbá iratellenességet, és a Pp. 206. § (1) bekezdésbe ütköző jogszabálysértést is panaszolt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felperest, aki változó munkahelyre kötött munkaszerződést, jogszerűen kötelezhette arra, hogy a korábbi munkavégzési helytől eltérően B.-n végezzen munkát [az ügyben irányadó Mt. 76. § (3) bekezdés, Legfelsőbb Bíróság MK 5. számú állásfoglalás]. A munkáltatónak azonban a felperes új munkavégzési helyre történő beosztásánál is be kellett tartania a fő kötelezettségeit, az adott esetben az Mt. 102. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Eszerint a munkáltató úgy köteles a munkát megszervezni, hogy a munkavállaló a kötelezettségeit teljesíteni tudja.
A felperes - arra figyelemmel, hogy a munkaidő kezdetét az alperes reggel 6 órában állapította meg - személyesen felkereste a munkahelyi felettesét, aki arról tájékoztatta, hogy a közlekedés megoldása a munkavállaló feladata. A felperes ezután írásban közölte, hogy közlekedési akadály miatt nem tudja teljesíteni az új munkavégzési hely kijelöléséről szóló utasítást. A felperessel továbbá a kijelölt munkavégzési hely vezetője is reggel 6 órai munkakezdést közölt. A munkaügyi bíróság a fentiekkel ellentétesen iratellenesen állapította meg a felperes terhére az együttműködési kötelezettség elmulasztását.
A G. Autóbuszközlekedési Rt. átiratából megállapítható, hogy Bsz.-ről (a felperes lakóhelyéről) B.-re autóbusszal hétfőtől-péntekig reggel 6 óra 35 percre lehetett eljutni, 18 óra 30 perc után pedig nem lehetett visszajutni, szombati napokon Bsz.-ről B.-re nem lehetett eljutni. A felek egyezően adták elő, hogy a két helység között vonatközlekedés nincs.
A bizonyítékok törvény szerinti [Pp. 206. § (1) bekezdés] mérlegeléséből okszerűen nem lehet arra következtetni, hogy a felperes nem tárta fel a munkáltatója előtt a munkaidő kezdetén való megjelenésének akadályát, továbbá arra sem, hogy nem törekedett a munkáltatóval való egyeztetésre az együttműködési kötelezettség alapján. Ezért az elsőfokú bíróságnak az ezzel ellentétes, okszerűtlen, illetve iratellenes következtetését a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel találta helyesnek [Pp. 206. § (1) bekezdés, BH 1995/103.].
A munkavállaló a rajta kívül álló objektív ok (közlekedés hiánya) miatt észlelte az utasítás teljesítésének akadályát, és ezt a munkáltatóval azonnal, a teljesítési határidő előtt személyesen és írásban is közölte. Ezért az adott esetben az utasítás megtagadása - mivel annak végrehajtása nem volt lehetséges - nem alapozhatja meg az alperes rendkívüli felmondását, nem felelt meg az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjának, ezért jogellenes.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva közbenső ítélettel megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és a munkaügyi bíróságot (a követelés összege tárgyában) új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.263/2002/2. szám)
Bírósági jogesetek
EH 2004.1052 A munkáltató gazdálkodási körébe tartozik annak eldöntése, hogy változó munkahelyre szólóan köt-e munkaszerződést abban az időpontban, amikor csak egy telephellyel rendelkezik. E szerződés alapján a munkavállaló az új telephelyre vonatkozóan nem tagadhatja meg a munkavégzést [Mt.-nek az ügyben irányadó Mt. 76. § (3) bek.-e, és az ügyben irányadó Mt. 105. §-a].