adozona.hu
EH 2003.894
EH 2003.894
Bizalmi jellegű munkakört betöltő személynek a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása jogszerű indoka lehet a munkáltató rendkívüli felmondásának [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes rendkívüli felmondása miatt indított keresetet, kérelme a munkaviszonyának helyreállítására, és elmaradt munkabér megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenes rendkívüli felmondása folytán a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján megszűnik. Az alperest elmaradt munkabér, illetve az ítélet jogerőre emelkedése napjáig napokra meghatározott munkabér megfizetésére kötelezte.
Az ítéle...
EH 2003.894 Bizalmi jellegű munkakört betöltő személynek a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása jogszerű indoka lehet a munkáltató rendkívüli felmondásának [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes az alperes rendkívüli felmondása miatt indított keresetet, kérelme a munkaviszonyának helyreállítására, és elmaradt munkabér megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenes rendkívüli felmondása folytán a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján megszűnik. Az alperest elmaradt munkabér, illetve az ítélet jogerőre emelkedése napjáig napokra meghatározott munkabér megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1989. június 1-jétől halőrként állt munkaviszonyban az alperesnél. 1999. június 11-ére virradó éjszaka a felperes a szabadnapján egy társával a Tiszának a nem a munkakerületéhez tartozó részére horgászni ment, ahonnan hálókkal és halakkal tért vissza. A vízparton rendőrök várták őket, és a felperessel szemben lopás vétségének alapos gyanúja miatt nyomozás indult.
Alperes 1999. június 30-án utalva a felperessel aznap felvett jegyzőkönyv tartalmára, a hallopás alapos gyanúja miatt indult feljelentésre, rendkívüli felmondással élt (az Mt. 96. §-át megjelölve).
Az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő elmulasztását azért nem állapította meg, mert a felperes nem tudta eredménnyel bizonyítani, hogy Cs. F. ügyvezető tőle és nem a rendőrség írásbeli értesítéséből szerzett tudomást a történtekről.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperessel szemben indult büntetőeljárás a munkaviszony rendkívüli felmondással történt megszüntetését kellően nem indokolta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást a következőkkel egészítette ki. A rendkívüli felmondás egyik indoka az volt, hogy az alperes tudomást szerzett arról, hogy a felperessel szemben a Vízrendészeti Rendőrőrs feljelentést tett, másrészt, hogy a felperes a meghallgatási jegyzőkönyvben miként nyilatkozott a történtekről. A Vízrendészeti Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának feljelentése szerint 1999. június 10-éről 11-ére virradó éjszaka az Alcsi-szigeti holt Tiszánál a nádas szélénél lezárt terepjárót vettek észre, és a víz felől hálókezelésre utaló hangok hallatszottak. Ezután egy túrakenu kötött ki a felperessel és a társával. A kenuban 2 db vizes állapotú hálót, jutazsákban 6 db süllőt, és 7 db kárászt találtak azzal, hogy a halakon horognyom nem volt látható. A kenuban partra érkezéskor összecsukott állapotban horgászbot volt, a személykocsi hátsó ülését eltávolították, és a helyét ponyvaszerű anyaggal fedték le.
A másodfokú bíróság a halászati felügyelő tanúvallomása, és az iratok alapján a tényállást azzal is kiegészítette, hogy a perbeli időben és helyen a nappali órákban lehetett horgászni, hálóval halászni, illetve éjszaka horgászni tilos volt. Ugyancsak a tanúvallomás alapján azt is megállapította, hogy az orvhálót általában olyan mélyen helyezik el, hogy azt lapát használatával ne lehessen megtalálni.
A felperes halőrként csak a számára kijelölt területen, a R.-i Duna-ágban volt jogosult tevékenykedni, társával együtt a Tiszára horgászati engedéllyel rendelkezett.
A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését nem találta helyesnek. Következtetése szerint a felperes a Tisza holtágán nem volt intézkedésre feljogosított személy, ezáltal kötelezettsége és jogosultsága nem állt fenn az orvhalászat céljára szolgáló hálók felszedésére. Életszerűtlennek találta azt a felperesi előadást, miszerint sötétedésig horgászott, utána pedig 4, illetve módosított előadása szerint 6 km távolságból kellett a csónakkal visszafelé indulnia. Ugyancsak életszerűtlennek találta, hogy a felperes az általa állított jogellenes magatartás felfedezését követően nem ennek jelentésére indult, hanem előadása szerint aludni kívánt. A másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak azt a felperesi előadást, hogy három hálót, amelyek közül kettőt a csónakjában megtaláltak, öt méterre a partról haladva kifeszítő zsinór folytán találtak meg.
Mindezen bizonyítékokból a másodfokú bíróság az alperes rendkívüli felmondása jogszerűségére következtetett.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és - tartalmilag - az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Állította a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő túllépését, és a bizonyítékok helytelen mérlegelésére alapított tényállás-kiegészítés jogszabálysértő voltára hivatkozott. Érvelésének lényege szerint szabályellenes, rendkívüli felmondásra okot adó magatartása nem bizonyított, a hálókat bármely állampolgár számára nyitva álló módon bűncselekmény megakadályozása végett emelte ki a vízből, és nincs arra bizonyíték, hogy azok az ő vagy a társa tulajdonában voltak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem az iratok tartalmával ellentétesen hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondás elkésettségét "hangoztatta" a másodfokú eljárásban, mivel ilyen felperesi előadást a tárgyalási jegyzőkönyvek és a további iratok nem tartalmaznak. Ezért ez a kérdés - mivel a másodfokú eljárás tárgya nem volt - a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható [Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés, BH 2002/447.].
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újabb egybevetésének és értékelésének (felülmérlegelés tilalma), a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a bizonyítási eljárás eredményének mérlegelése a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel-e (iratellenesség, kirívóan okszerűtlen, a logika szabályait figyelmen kívül hagyó értékelés megvalósult-e; BH 1994/622.).
A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltak szerint valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot egyenként és összességében is értékelve a logika és az életszerűség szabályainak megfelelő, logikai szempontból összefüggő mérlegelés alapján fejtette ki, hogy a felperes előadásával szemben miért találta az Mt. 96. § (1) bekezdés (tartalmilag) b) pontjának megfelelőnek az alperes jognyilatkozatát. A felperes által tanúsított magatartások alapján az alperes okszerűen jutott arra a döntésre, hogy a felperes munkaviszonyának fenntartása lehetetlen. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes halőrként bizalmi jellegű munkakört látott el, olyan javak védelme és megőrzése volt a feladata, amelyekről a közvetlen és állandó rendelkezés az alperes részéről nem volt lehetséges. A felperes munkakörének szabályszerű ellátásához a szabálytalan magatartások megelőzése miatt is jelentős érdeke fűződött. E munkakört ellátó személynek a szabadideje alatt tanúsított magatartása (függetlenül ennek büntetőjogi és szabálysértési szabályok szerinti megítélésétől), amely miatt a rendőrség az éjjeli órákban - tiltott - halászhálót, és horognyom nélküli halakat, jutazsákokat talál a csónakjában, olyanként minősül, amely miatt az alperes részéről a munkaviszony fenntartása lehetetlen [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont]. A másodfokú bíróság fenti eseményeket, az ezeket igazoló tényeket a tényállás és a jogi megítélés szempontjából is jogszabálysértés nélkül értékelte. Ezt nem cáfolja, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállást a saját "kiegészítéseivel" tartotta helyesnek, másrészt a felperes a másodfokú bíróságnál nem terjesztett elő bizonyítási indítványt [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletet - indokolás-kiegészítéssel - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.165/2002/2. sz.)