adozona.hu
EH 2003.892
EH 2003.892
A munkaviszony megszüntetésével összefüggő munkaügyi jogvita során további tények és körülmények bizonyításának akkor lehet helye, ha azok az indokolás keretein belül maradva azt kiegészítik és alátámasztják. Ezért egy munkavállaló által ténylegesen ellátott munkakör megszűnése egymagában csak az érintett munkavállalóval szemben lehet felmondási indok [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. január 18-ától kezdődően fennálló munkaviszonyát az alperes 2000. november 28-án kelt rendes felmondással 2001. január 12-ével megszüntette. Ennek indokolása szerint a főtechnológusi munkakör átszervezés miatt megszűnt.
A felperes keresete a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítására, 12 havi átlagkereset, és elmaradt munkabér megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszo...
EH 2003.892 A munkaviszony megszüntetésével összefüggő munkaügyi jogvita során további tények és körülmények bizonyításának akkor lehet helye, ha azok az indokolás keretein belül maradva azt kiegészítik és alátámasztják. Ezért egy munkavállaló által ténylegesen ellátott munkakör megszűnése egymagában csak az érintett munkavállalóval szemben lehet felmondási indok [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes 1993. január 18-ától kezdődően fennálló munkaviszonyát az alperes 2000. november 28-án kelt rendes felmondással 2001. január 12-ével megszüntette. Ennek indokolása szerint a főtechnológusi munkakör átszervezés miatt megszűnt.A felperes keresete a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítására, 12 havi átlagkereset, és elmaradt munkabér megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, és hat havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A tényállás szerint a felperes szövödevezető munkakörre létesített munkaviszonyt, és a munkaviszony megszüntetéséig ténylegesen - alperes által sem vitatottan - szövödevezető munkakörben dolgozott annak ellenére, hogy 1998 októbertől kezdődően a munkaköre a felek által aláírt munkaszerződés szerint főtechnológusra változott.
Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság MK 95. sz. állásfoglalásának III. pontja alapján az ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes a felmondásában nem hivatkozott a szövödevezetői munkakör megszüntetésére, a bírósági eljárásban pedig nincs helye olyan új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részben, részben megváltoztatva további elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az Mt. 89. § (2) bekezdéséből következően a munkáltatói rendes felmondás indokának valósnak és okszerűnek kell lennie. A felmondásnak a felperes által ténylegesen ellátott szövödevezetői munkakörre kellett volna szólnia, mivel a munkaszerződésben megjelölt főtechnológusi munkakörben az alperes elismerése szerint is a felperes ténylegesen nem dolgozott. Mivel a felmondás oka nem valós, erre tekintettel az okszerűségi összefüggés - az átszervezés tényleges megtörténte - már nem vizsgálható.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben jogszabálysértést panaszolva a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem arra hivatkozott, hogy a felmondás oka az alperesnél végrehajtott átszervezés volt, amelynek következtében megszűnt a felperes munkaszerződésében írott főtechnológusi munkaköre a ténylegesen ellátott szövödevezetői munkakörrel együtt. Az alperes bizonyította, hogy az átszervezés folyamata megtörtént. Azzal, hogy az átszervezés nemcsak a főtechnológusi munkakört, de a szövödevezetői munkakört is érintette, az alperes nem új felmondási okra hivatkozott, hanem olyan további tény és körülmény fennállását bizonyította, amely - az indokolás keretein belül maradva - a felmondást kiegészítette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés].
E tényállás alapján az alperes felmondási okként a főtechnológusi munkakör átszervezés miatti megszűnésére hivatkozott. Mivel a felperes tényleges munkaköre szövödevezető volt, és az alperes nem vitatta a felperes azon perbeli előadását, hogy a főtechnológusi munkakört ténylegesen másik munkavállaló látta el, a felmondás indokából annak valósága esetén sem következik okszerűen a felperes munkaviszonyának megszüntetése. A főtechnológusi munkakör megszűnése ugyanis nem bizonyítja, hogy a ténylegesen szövödevezető munkaköri feladatokat ellátó felperes munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. A Legfelsőbb Bíróság ennyiben részben módosította, illetve pontosította a jogerős ítélet indokolását.
Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy nincs helye olyan új felmondási ok bizonyításának, melynek közlése a felmondásban nem történt meg. Az alperes közlése nem a felperesi munkakör megszűnésére, és nem a munkáltatónál általánosan végrehajtott átszervezésre vonatkozott, hanem konkrét munkakör (főtechnológus) átszervezés következtében történő megszűnésére, ezáltal a felülvizsgálati érveléssel szemben a szövödevezető munkakör átszervezés következtében történő megszűnése új felmondási ok, és nem az indokolás keretein belüli további tény.
Az MK 95. számú állásfoglalás III. részében kifejtettek szerint a munkaügyi jogvita során további tények és körülmények bizonyításának akkor lehet helye, ha azok az indokolás keretein belül maradva azt kiegészítik és alátámasztják. A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondásban közölt indokolás kereteit.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül hagyta helyben a rendes felmondás jogellenességét megállapító elsőfokú döntést. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.213/2001/4. sz.)