adozona.hu
EH 2003.890
EH 2003.890
I. Az alapító szervnek a költségvetési szervet megszüntető határozatával szemben a szakszervezet kifogással nem élhet, mert az nem munkáltatói intézkedés [Mt. 23. § (1) bekezdés]. II. Egy költségvetési intézmény közalkalmazottainak jogviszonyát érintő döntés a közalkalmazotti jogviszony szempontjából nem minősül ágazati jelentőségűnek [Kjt. perbeli időben hatályos 4. § (jelenleg 6. §) (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmezők kifogást nyújtottak be az I. rendű kérelmezettnél az általa hozott döntés ellen, amellyel 2001. június 30-ával megszüntette a II. rendű kérelmezett költségvetési szervet. Arra hivatkoztak, hogy a döntés meghozatalánál az I. rendű kérelmezett megsértette a Kjt. 4. § (3) bekezdését, mert a vélemény megtételére, érdekegyeztetésre szabályszerűen nem kérték fel a szakszervezet országos szervét, illetve a véleményeztetéshez szükséges dokumentumokat teljes egészében nem juttatták el rés...
EH 2003.890 I. Az alapító szervnek a költségvetési szervet megszüntető határozatával szemben a szakszervezet kifogással nem élhet, mert az nem munkáltatói intézkedés [Mt. 23. § (1) bekezdés].
II. Egy költségvetési intézmény közalkalmazottainak jogviszonyát érintő döntés a közalkalmazotti jogviszony szempontjából nem minősül ágazati jelentőségűnek [Kjt. perbeli időben hatályos 4. § (jelenleg 6. §) (1) bekezdés b) pont].
A kérelmezők kifogást nyújtottak be az I. rendű kérelmezettnél az általa hozott döntés ellen, amellyel 2001. június 30-ával megszüntette a II. rendű kérelmezett költségvetési szervet. Arra hivatkoztak, hogy a döntés meghozatalánál az I. rendű kérelmezett megsértette a Kjt. 4. § (3) bekezdését, mert a vélemény megtételére, érdekegyeztetésre szabályszerűen nem kérték fel a szakszervezet országos szervét, illetve a véleményeztetéshez szükséges dokumentumokat teljes egészében nem juttatták el részére. A szakszervezet munkahelyi alapszerve véleményének kikérése az országos jelentőségű kérdésben nem volt elégséges. A kérelmezők a miniszterhez benyújtott kifogásban a megszüntető okirat végrehajtása felfüggesztését kérték.Az eredménytelen egyeztetést követően a kérelmezők a munkaügyi bíróságtól a kérelmezettek intézkedései jogsértő voltának megállapítását, és kérelmezetteknek a jogsértő intézkedés megszüntetésére, az eredeti állapot visszaállítására kötelezését kérték. Sérelmezték, hogy az országos jelentőségű kérdésben az I. rendű kérelmezett megsértette a Kjt. 4. § (3) bekezdésében előírt kötelezettségét, emellett a kérelmezettek a jogsértő intézkedés végrehajtását nem függesztették fel. Arra is hivatkoztak, hogy az intézmény megszüntetésének a törvény módosítása is előfeltétele lett volna, de ez nem történt meg.
A munkaügyi bíróság a végzésével a kérelmezőknek a miniszter intézkedése jogellenességének megállapítása iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az átszervezés végrehajtásával a kérelmezettek megsértették az Mt. 23. § (5) bekezdésének előírásait, mivel az intézkedés végrehajtását nem függesztették fel, és az intézkedést megelőző érdekegyeztetés formai kellékei hiányoznak.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a miniszter a vitatott intézkedésével 2001. június 30-ával megszüntette az országos könyvtárat, és funkcióinak ellátásával különböző intézményeket bízott meg, melyek között mint jogutód szervezetek között felosztotta a megszüntetett szervezet feladatait és vagyonát, megállapítva a munkáltatói jogutódlást is. A bíróság szerint az I. rendű kérelmezett, mint intézkedést meghozó szerv nem minősül munkáltató szervezetnek, a fenntartói intézkedés ellen a kérelmezők nem emelhettek jogszerűen kifogást. A II. rendű kérelmezett köteles volt végrehajtani az I. rendű kérelmezett utasítását, ezért az intézkedéssel kapcsolatban terhére jogsértés nem állapítható meg.
Az Mt. 23. §-a (5) bekezdésének megsértése tekintetében helytállónak tartotta a bíróság a kérelmezők azon álláspontját, hogy az intézkedés végrehajtását fel kellett volna függeszteni. A Kjt. 4. § (1) bekezdését illetően a bíróság álláspontja szerint az I. rendű kérelmezett intézkedése csak a II. rendű kérelmezettre vonatkozott, ezért a II. rendű kérelmező tájékoztatása, illetve vele való egyeztetés volt szükséges; a tájékoztatást folyamatosan megkapta, ezzel kapcsolatos érveit előadhatta. A Kjt. által előírt szigorúbb egyeztetési kötelezettségnek a kérelmezettek nem tettek eleget, a formális érdekegyeztető tárgyalás, illetve a felek formális véleményének rögzítése elmaradt. Ez azonban törvényi rendelkezés hiányában nem teszi semmissé a kérelmezettek eljárását.
Az elsőfokú végzés ellen a kérelmezők és az I. rendű kérelmezett nyújtott be fellebbezést.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését - helyes indokai alapján - helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a kérelmezők felülvizsgálati kérelmet, az I. rendű kérelmezett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A kérelmezők felülvizsgálati kérelmükben "a jogszabályoknak megfelelő új határozat", lényegében a kérelmüknek helyt adó határozat hozatalát kérték. Sérelmezték, hogy a költségvetési intézmény megszüntetése jogellenességét a bíróság nem állapította meg amiatt, hogy a törvény mellékletének módosítására lett volna szükség az intézmény megszüntetését megelőzően. Emiatt mulasztásos törvénysértést panaszoltak. A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1978. évi 64. ülésszakán elfogadott 151. számú egyezmény kihirdetéséről közzétett 2000. évi LXXIII. törvény 7. és 8. cikkében foglaltak megsértésére hivatkoztak. Jogsértőnek tartották azt az ítéleti megállapítást, hogy a miniszter intézkedése csak a II. rendű kérelmezett szervezetére vonatkoztatható, és ebből következően a helyi szakszervezeti alapszerv tájékoztatása és helyi egyeztetés volt szükséges. Álláspontjuk szerint nemzeti, országos hatáskörű intézmény megszüntetése esetén indokolt lett volna a szakszervezet országos szervezetét is bevonni az érdekegyeztetésbe.
Az I. rendű kérelmezett csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a kérelmezők vele szemben előterjesztett kérelmének teljes körű elutasítását kérte, minthogy nem minősül munkáltatónak az Mt. 23. §-a alkalmazása tekintetében, és országos jelentőségű kérdés hiányában a Kjt. 4. § (1) bekezdés a) pontja sem vonatkozik az adott jogvitára.
A kérelmezők felülvizsgálati kérelme nem alapos, míg az I. rendű kérelmezett csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos a következők szerint.
A miniszter, mint alapító - az 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 90. § (1) bekezdés c) pontja alapján meghozott - határozata ellen az Mt. 23. §-a (1) bekezdése szerint kifogásnak nincs helye. A munkaügyi bíróság e tekintetben helyesen fejtette ki, hogy szakszervezeti kifogást az I. rendű kérelmezettel szemben munkáltatói intézkedés hiányában nem lehetett benyújtani. Ebből pedig az is következik, hogy az alapítói döntés végrehajtásának felfüggesztésére az I. rendű kérelmezett nem volt köteles.
A kérelmezők a Kjt. 4. §-a alapján azt sérelmezték, hogy a miniszter országos jelentőségű kérdésben a szakszervezet országos szervét véleménye megtételére, érdekegyeztetésre szabályszerűen nem kérte fel, illetve a véleményeztetéshez szükséges dokumentumokat teljes egészében nem juttatta el részére. A döntés meghozatala idején hatályos Kjt. 4. §-a a közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben írta elő az ágazati miniszter számára az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel az ágazati érdekegyeztető fórumban való egyeztetést. A vitatott döntés csupán egy intézmény közalkalmazottainak jogviszonyát érintette, tehát nem minősül a közalkalmazotti jogviszony szempontjából ágazati jelentőségűnek.
Az előbbiekre tekintettel az I. rendű kérelmezett tekintetében az Mt. 23. §-a (5) bekezdésének megsértését, illetve a döntését megelőző érdekegyeztetés formai kellékei hiányát a munkaügyi bíróság tévesen állapította meg, ezért ebben a körben a másodfokú bíróság jogszabálysértően (Mt. 23. §, Kjt. 4. §) hagyta helyben az elsőfokú bíróság végzését.
A mulasztásos törvénysértésre vonatkozó felülvizsgálati érvelésből egyértelműen kitűnik, hogy a vitatott alapítói döntés nem tartozik a kifogással támadható munkáltatói intézkedés, és ennél fogva a munkaügyi jogvita körébe.
Azt a kérelmezők sem vitatták, hogy a felek igénybe vették a vita rendezése érdekében a Munkaügyi Közvetítő és Döntőbírói Szolgálatot. Ilyen összefüggésben a 2000. évi LXXII. törvénnyel kihirdetett egyezmény 8. cikkében foglaltak sérelmére is alaptalanul hivatkoztak a kérelmezők.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között felülvizsgált - jogerős végzést abban a részében, amelyben helybenhagyta az I. rendű kérelmezett tekintetében az Mt. 23. §-a (5) bekezdése megsértéséről és az intézkedést megelőző érdekegyeztetés formai kellékei hiányának megállapításáról, valamint I. rendű kérelmezett költségviseléséről szóló elsőfokú határozati rendelkezéseket, a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az I. rendű kérelmezettel szemben előterjesztett kérelmet teljes egészében elutasította; a II. rendű kérelmezett tekintetében a kérelem elutasítását helybenhagyó részében a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.078/2002/6. sz.)