adozona.hu
EH 2003.924
EH 2003.924
A Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagságának megszerzéséhez szükséges szakmai gyakorlat kizárólag könyvvizsgálóval létesített munkaviszonyban vagy munkavégzéssel járó tagsági viszonyban eltöltött idővel igazolható [1997. évi LV. tv. 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki 1985-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Pénzügyi Szak Költségvetési Szakágazatán szerzett oklevelet, majd 1995-ben okleveles könyvvizsgálói vizsgát tett, 1998. április 17-én kérelmet nyújtott be az alperes felvételi bizottságához, melyhez - többek között - csatolta a R. A.-né bejegyzett könyvvizsgálóval 1994. július 30-án és F. J. bejegyzett könyvvizsgálóval 1995. július 8-án kötött együttműködési megállapodást. A megállapodások szerint a felperes mint megbízott a bejegyzet...
EH 2003.924 A Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagságának megszerzéséhez szükséges szakmai gyakorlat kizárólag könyvvizsgálóval létesített munkaviszonyban vagy munkavégzéssel járó tagsági viszonyban eltöltött idővel igazolható [1997. évi LV. tv. 5. §].
A felperes, aki 1985-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Pénzügyi Szak Költségvetési Szakágazatán szerzett oklevelet, majd 1995-ben okleveles könyvvizsgálói vizsgát tett, 1998. április 17-én kérelmet nyújtott be az alperes felvételi bizottságához, melyhez - többek között - csatolta a R. A.-né bejegyzett könyvvizsgálóval 1994. július 30-án és F. J. bejegyzett könyvvizsgálóval 1995. július 8-án kötött együttműködési megállapodást. A megállapodások szerint a felperes mint megbízott a bejegyzett könyvvizsgáló mint megbízó irányítása és felügyelete mellett a megbízó által végzendő könyvvizsgálati munkálatokban vesz részt okleveles könyvvizsgálói gyakorlat megszerzése céljából.Az alperes felvételi bizottsága az 1998. április 24-én kelt értesítésben közölte a felperessel, hogy felvételi kérelmét elutasította, mert a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 5. § e) pontjában foglalt feltételeknek nem felelt meg, ugyanis új felvétel esetében a könyvvizsgáló jelölt kizárólag könyvvizsgáló társaságnál, illetve természetes személy könyvvizsgáló mellett töltheti le három éves gyakorlatát főállású munkaviszonyban, illetve tagsági viszonyban. Az eseti megbízási szerződés nem minősíthető munkaviszonynak vagy tagsági viszonynak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi elnökség az 1998. június 9-én kelt határozatával a fellebbezést elutasította, hivatkozva a Kktv. indokolásában foglaltakra is, mely szerint "a tagfelvételi követelmények közé tartozik, hogy a kérelmezőnek - munkaviszonyban, könyvvizsgálói társasággal tagsági viszonyban - három éves könyvvizsgálói szakmai gyakorlata legyen, amelyet kamarai tagnak, bejegyzett könyvvizsgálónak kell igazolnia".
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való - az első fokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy az általa csatolt megbízási szerződések a törvényi feltételnek megfelelnek, felvételi kérelmének elutasítására törvénysértően került sor.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozva a Ktv. előtt hatályban volt, a könyvvizsgálat rendjéről szóló 46/1992. (III. 13.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakra is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát, az első fokú határozatra is kiterjedően, hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte, megállapítva, hogy a Ktv. 5. § e) pontjában felhívott "szerződés" nem csak munkaszerződés, hanem megbízási szerződés, munkavégzésre irányuló egyéb jogügylet vagy eseti megbízás is lehet. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Ktv. vitatott rendelkezése megnyitotta a lehetőséget, hogy ne csak munkaviszony vagy munkaszerződéssel járó tagsági viszony alapján lehessen a szakmai gyakorlatot igazolni. Ennyiben a szabályozás tulajdonképpen részben visszalépett az eredeti szabályhoz, ahol nem volt előírás a munkaviszonyban töltött szakmai gyakorlat megszerzése.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, kifejtve, hogy a Ktv. által megkívánt 3 éves szakmai gyakorlatot kamarai taggal vagy könyvvizsgálóval kötött megbízási szerződés alapján is lehet teljesíteni, igazolni. Hivatkozott a 2001. évi LXXIV. törvény 174. §-ában foglaltakra is.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, annak megváltoztatását és a kereseti kérelmet elutasító, a felperest perköltségben marasztaló ítélet hozatalát kérve. Hivatkozott arra, hogy azonos tényállás mellett a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyben ellentétes tartalmú határozatot hozott, amely igazolja, hogy a jelen perben felülvizsgálni kért jogerős ítélet okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz, sérti a Ktv. 5. § e) pontjában foglaltakat. Kérte egyben a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendelését és a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését.
A felperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására, az alperes költségekben való marasztalására irányult. A felperes fenntartotta a Ktv. 5. § e) pontjában foglaltakkal kapcsolatos jogi álláspontját, előadva, hogy a szakmai gyakorlatot munkavégzésre irányuló bármilyen - nem nevesített - szerződéssel is lehet igazolni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását rendelte el annak az elvi jelentőségű jogkérdésnek az eldöntése végett, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagságának megszerzéséhez szükséges, a Ktv. 5. § e) pontjában szabályozott szakmai gyakorlat teljesíthető-e kamarai taggal, a törvény hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött bármilyen szerződés alapján kifejtett tevékenységgel, vagy a kérelmezőnek meghatározott személyekkel kötött munkaviszonyban, illetőleg tagsági viszonyban kell a három éves szakmai gyakorlatot letöltenie.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jelen ügyben alkalmazandó Ktv. 5. § e) pontja szerint a Kamara tagja lehet az a természetes személy, aki kamarai taggal, a törvény hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött szerződés alapján, illetőleg a Kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, a 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszonyban végzett három éves szakmai gyakorlatot [a 26. § (2) bekezdésében meghatározott könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködést] igazolt.
A fenti törvényi rendelkezés bonyolult mondatszerkezete miatt nyelvtanilag nehezen értelmezhető. Kétségtelen, hogy a szakmai gyakorlat megszerzésének feltételéül előírt szerződés egyedül a törvényszöveg formális, nyelvtani értelmezése alapján bármilyen, nem nevesített szerződés is lehetne. Nem vezetett eredményre a törvényi előírásnak a törvény más helyeivel, illetőleg más törvényekkel, jogszabályokkal való egybevetése sem.
A törvény keletkezésének körülményeiből levonandó történeti és logikai értelmezés során azonban nem volt figyelmen kívül hagyható az 1998. április 1-jétől hatálytalan 46/1992. (III. 13.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontjának azon előírása, hogy könyvvizsgálói tevékenység folytatására jogosító engedélyt az a természetes személy kap, aki az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését megelőzően vagy azt követően, bejegyzett könyvvizsgálóval kötött munkaszerződés, illetve munkavégzéssel járó tagsági viszony alapján végzett három éves szakmai gyakorlatot igazolt.
A felperesi tagfelvételi kérelem elbírálásakor hatályban lévő Ktv. 5. §-a a kamarai tagság létrejöttéhez a megfelelő szakmai gyakorlat mellett a törvény által előírt képesítés fennálltáról is rendelkezett. A felelősségteljes könyvvizsgálói tevékenységet végzőknek tehát elméleti és megfelelő gyakorlati ismeretekkel kellett rendelkezniük ahhoz, hogy a Kamarába történő felvételükkel a szükséges működési engedélyt megkapják. Ennek megfelelően írta elő a már korábban hatályban volt kormányrendelet is a nagyobb kötöttséggel, folyamatos ellenőrizhetőséggel együtt járó munkaviszony, illetve munkavégzéssel járó tagsági viszony alapján végzett három éves szakmai gyakorlat igazolását. A Ktv. megalkotását nem a már korábban is fennálló ezen törvényi feltételek enyhítése kívánta meg, melyet igazol a Ktv. indokolásának az Európai Közösségek Tanácsának 84/253/EGK irányelvére való utalása is, mint amely ugyancsak legalább három éves - könyvvizsgáló melletti - gyakorlati képzés fennforgását tartja szükségesnek. Ennek megfelelően a törvény indoklása kifejti, hogy a tagfelvételi követelmények közé tartozik, hogy a kérelmezőnek - munkaviszonyban, könyvvizsgálói társasággal való tagsági viszonyban - három éves könyvvizsgálói szakmai gyakorlata legyen, amelyet kamarai tagnak, bejegyzett könyvvizsgálónak kell igazolnia. A Ktv. előzményei, valamint a szabályozás fent kifejtett követelményeiből arra következtetett a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Ktv. 5. § e) pontjában előírt három éves szakmai gyakorlatot az ott írt feltételek mellett munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban kellett megszerezni. Nem igazolható ezen szakmai gyakorlat bármely szerződés alapján végzett három éves tevékenységgel. Ezen törvényi értelmezés a szerzett jogok sérelmét nem jelenti, hiszen a korábban hatályban volt jogszabály is munkaszerződés, illetve tagsági viszony alapján végzett három éves szakmai gyakorlat igazolását kívánta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete tehát téves jogértelmezésen alapult, melyet a másodfokú bíróság is elfogadott. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a felperesi tagsági kérelem elbírálása során alkalmazott jogszabály munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban végzett három éves szakmai gyakorlat igazolását kívánta meg a felperestől. Mivel ezen törvényi feltételeknek a felperesi kérelem nem tett eleget, ezért azt az alperes felvételi bizottsága helytállóan utasította el, nem jogszabálysértő a felvételi bizottság határozatát helybenhagyó alperesi elnökségi döntés sem. Ezért a keresetnek helyt adó döntést az elsőfokú bíróság nem hozhatott volna.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy téves jogértelmezés eredményeként a jogerős ítélet sértette a Ktv. 5. § e) pontjában foglaltakat. A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét mint alaptalant elutasította. (Legf. Bír. Kfv. X. 38.301/2002.)