adozona.hu
EH 2001.573
EH 2001.573
A kollektív szerződés módosításával kapcsolatos jogvita elbírálása peres eljárásra tartozik [Mt. 199. § (1) bekezdés, Pp. 3. § (1) bekezdés, 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező a kérelmezettnél működő három reprezentatív szakszervezet egyike. A kérelmezett 1998. december 31. napján nyilatkozatot írt alá a nála működő másik két reprezentatív szakszervezettel. Ebben megállapodtak a társaság munkavállalóinak 1999. évi keresetfejlesztéséről és a kollektív szerződés módosításairól, valamint a kollektív szerződés időbeli hatályát 1999. december hó 31. napjáig meghosszabbították.
A kérelmező a kérelmezetthez kifogást nyújtott be a nyilatkozat miatt, mert az Mt...
EH 2001.573 A kollektív szerződés módosításával kapcsolatos jogvita elbírálása peres eljárásra tartozik [Mt. 199. § (1) bekezdés, Pp. 3. § (1) bekezdés, 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet].
A kérelmező a kérelmezettnél működő három reprezentatív szakszervezet egyike. A kérelmezett 1998. december 31. napján nyilatkozatot írt alá a nála működő másik két reprezentatív szakszervezettel. Ebben megállapodtak a társaság munkavállalóinak 1999. évi keresetfejlesztéséről és a kollektív szerződés módosításairól, valamint a kollektív szerződés időbeli hatályát 1999. december hó 31. napjáig meghosszabbították.A kérelmező a kérelmezetthez kifogást nyújtott be a nyilatkozat miatt, mert az Mt. 33. §-ának (4) bekezdése szerint kollektív szerződés erejű megállapodást nélküle nem lehetett volna kötni.
A kérelmezett nem válaszolt, ezért a kérelmező a kifogásban foglaltak jogi indokai alapján az általa el nem fogadott megállapodások és az abból eredő munkáltatói intézkedések hatályon kívül helyezésére kérte kötelezni a kérelmezettet. A munkaügyi bíróság felhívására megerősítette, hogy a kérelmét az Mt. 23. §-ában foglaltak alapján terjesztette elő, mert a kérelmezett az Mt. 33. §-ának rendelkezése ellenére megkötött bérmegállapodás alapján utasítást adott ki a munkavállalók személyi alapbérének meghatározására.
A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmet elutasította. Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a kérelem szakszervezeti kifogással [Mt. 23. § (1) bekezdés] vagy kollektív szerződéskötési jogosultsággal kapcsolatos vitának [Mt. 37. § (2) bekezdés] minősül-e. A végzés indokolásából kitűnően a munkaügyi bíróság álláspontja szerint a kérelem szerződéskötési jogosultsággal függött össze, vagyis abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a kérelmezett a kérelmező egyetértése nélkül érvényesen köthetett-e kollektív szerződést a másik két reprezentatív szakszervezettel. A munkaügyi bíróság az Mt. 33. §-ának rendelkezéseit értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy ha a megállapodásban részt vett reprezentatív szakszervezetek együttes támogatottsága az 50+1%-os - többségi demokratikus alapelvnek megfelelő - mértéket elérte, a munkáltatóval kollektív szerződést köthettek. Az eljárásban részt nem vett, a kollektív szerződés módosításáról megállapodást kötő reprezentatív szakszervezetek támogatottsága az 1995. évi, valamint az 1998. évi - még nem végleges - üzemi tanács-választás eredménye alapján ezt a mértéket meghaladta, ezért a kérelmet elutasította. Ebből következően a kérelmezett utasításának hatálytalanítására nem volt alap, mert a kérelmezett érvényes kollektív szerződés felhatalmazásának megfelelően intézkedett. A munkaügyi bíróság szerint egyébként sem lehetne munkavállalók személyi alapbérének felemeléséről rendelkező utasítást hatálytalanítani.
A végzés ellen a kérelmező fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta, mert egyetértett a munkaügyi bíróságnak a kollektív szerződés megkötésére való jogosultság tekintetében elfoglalt álláspontjával.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése iránt a kérelmező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az Mt. 33. §-ában foglaltak megsértését panaszolta, ami szerint a reprezentatív szakszervezetek együttesen köthetnek kollektív szerződést, amennyiben valamelyikük támogatottsága nem éri e1 a 65%-ot. A jogszabály nem ad lehetőséget a többségi elv érvényesítésére, és ezáltal valamelyik reprezentatív szakszervezet kirekesztésére. A bérmegállapodás érvényes kollektív szerződéses megállapodásnak nem tekinthető, ezért a kérelmező arra alapított intézkedése jogszabálysértő. Erre tekintettel a kérelmezett által aláírt nyilatkozat, az azt követően megkötött bérmegállapodás és az abból eredő munkáltatói intézkedések jogellenességének megállapítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Pp.-nek a kérelem elbírálásakor hatályban volt és a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdésében foglaltak folytán a nemperes eljárásban is alkalmazandó 3. §-ának (1) bekezdése szerint a fél kérelmét tartalma szerint kell figyelembe venni.
A kérelmező valójában nem új kollektív szerződés kötését sérelmezte, hanem a már létező kollektív szerződés módosítását és a kérelmezett ahhoz kapcsolódó utasításának kiadását, mert reprezentatív szakszervezetként a módosításhoz nem járult hozzá, emiatt az érvénytelen.
A jogvita tehát nem a szerződéskötési jogosultsággal függött össze, hanem a kollektív szerződés módosításának érvényességével.
Az Mt. 33. §-ának (1) bekezdése a munkáltatónál működő szakszervezet (szakszervezetek) kollektív szerződéskötési jogosultságáról rendelkezik. A jogvitának azonban nem ez volt a tárgya, hanem a meglévő kollektív szerződés rendelkezéseinek módosítása a tartalmát és az időbeli hatályát illetően. A kollektív szerződés módosítására irányuló rendelkezés érvényességéhez - az általános szerződési elvek figyelembevételével - a módosítandó rendelkezéseket tartalmazó megállapodást megkötő felek egyetértése szükséges (Mfv. II. 10.365/1999/4. szám). A vitában ezért azt kellett volna vizsgálni, hogy a kérelmezettre kiterjedő hatályú kollektív szerződést mely szakszervezetek kötötték meg, ehhez képest annak módosításával valamennyiük egyetértett-e.
A kollektív szerződésmódosítás érvényességének kérdése ebből következően az eredeti szerződés megkötésében részt vett felek perben állása nélkül nem dönthető e1. A vita tárgyára tekintettel - kivételes rendelkezés hiányában - a kérelemről nem lehetett nemperes eljárásban dönteni, hanem azt keresetként kellett volna elbírálni.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az új eljárásban a kérelmezőnek lehetőséget kell adni, hogy az eljárásban részt nem vett, de a kollektív szerződést megkötő szakszervezeteket alperesként megjelölje, mert csak valamennyi érintett perben állásával lehet dönteni a kérelmezett keresetnek minősülő kérelméről.
A Legfelsőbb Bíróság a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy az eljárt bíróságok az Mt. 33. §-át tévesen értelmezték, mert a választásoknál általában irányadó egyszerű többség elve a szerződéskötési jogosultságot illetően nem jöhet szóba. A reprezentatív szakszervezetek elsősorban együttesen köthetnek kollektív szerződést. Ha nem tudnak megállapodni, az üzemi tanács-választáson döntő - 65 százalékos - támogatottságot megszerző szakszervezet egymaga köthet kollektív szerződést a munkáltatóval. Az eljárt bíróságok álláspontjából egyébként az következne, hogy az üzemi tanács-választáson a szavazatok több mint felét megszerző, de 65%-os támogatottságot el nem érő reprezentatív szakszervezet akár egyedül is jogosult lenne kollektív szerződéskötésre, ami nyilvánvalóan ellentétes az Mt. 33. §-ának (5) bekezdésében foglaltakkal. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 738/1999/2. sz.)