adozona.hu
EH 2001.571
EH 2001.571
A munkáltató működési körébe tartozik a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett stresszhelyzet [Mt. 174. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mentőápoló munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyában 1997. március 17-én az általa vezetett mentő gépkocsival a 4. számú főúton az út közepén az elválasztó sávban található forgalomirányító jelzőlámpa vasoszlopának ütközött, és súlyos sérülést szenvedett.
A felperes módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben okozott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, ...
EH 2001.571 A munkáltató működési körébe tartozik a munkavégzéssel összefüggésben keletkezett stresszhelyzet [Mt. 174. § (2) bekezdés].
A felperes mentőápoló munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyában 1997. március 17-én az általa vezetett mentő gépkocsival a 4. számú főúton az út közepén az elválasztó sávban található forgalomirányító jelzőlámpa vasoszlopának ütközött, és súlyos sérülést szenvedett.A felperes módosított keresetében a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggésben okozott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli a felperes 1997. március 17-én bekövetkezett munkabalesetéért.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a baleset amiatt következett be, mert a felperes által vezetett mentőautó előtt haladó, Zs. J. által vezetett Skoda személygépkocsi hirtelen, körültekintés nélkül sávot váltott, és a felperes az összeütközés elkerülése érdekében fékezett, a kormányt balra rántotta és az oszlopnak ütközött. A felperes együttesen használta a megkülönböztető fény- és hangjelzést, ezért jogerősen lépte túl az adott területen előírt 50 km/h sebességet.
A munkaügyi bíróság e tényállás alapján arra következtetett, hogy a baleset kizárólagos oka a Skoda személygépkocsi vezetőjének hirtelen sávváltása volt, a felperes nem szegte meg a közlekedési szabályokat, ezért az alperesnek teljes kártérítési felelőssége áll fenn a baleset miatt az Mt. 174. § (1) bekezdés alapján.
Az alperes fellebbezésében továbbra is a baleset okaként a felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartására hivatkozott, és vitatta a kártérítési felelőssége fennállását.
A megyei bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes kártérítési felelősségét 50%-ban állapította meg.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. A felperesnek a másodfokú eljárásban tett elismerő nyilatkozata alapján megállapította, hogy a Skoda nem váltott sávot, így a felperest nem kényszeríthette sávváltásra, továbbá az igazságügyi műszaki szakértő szakvéleménye szerint is a felperes által korábban előadott módon a baleset nem következhetett be. A másodfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a mentő gépkocsival az út belső sávja mellett a forgalommal szemben haladt a kereszteződésig, amelyhez közeledve nem alkalmazott hangjelzést, csak fényjelzést.
A másodfokú bíróság szerint a baleset úgy következett be, hogy a mentőkocsi az ellentétes forgalommal szemben 70-80 km/h-s sebességgel haladt, míg a lámpa piros jelzést mutatott, majd a lámpa zöldre váltása után a balra kanyarodó sávba tért át. Amikor a Skoda személygépkocsi megkezdte a kereszteződésen való áthaladást, a mentőkocsi a Skodát már nem tudta megelőzni, dudált, és az ütközés elkerülése érdekében a felperes félrerántotta a mentőautó kormányát. A felperes tehát nem tartotta be a számára előírt közlekedési szabályokat.
A másodfokú bíróság a felperes vétkes magatartására és a mentőautó által szállított beteg gyermek súlyos állapota miatt a felperesre háruló stresszhelyzetre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy kármegosztásnak van helye. A felperes közrehatásának mértékét az általa elkövetett közlekedési szabálytalanságok alapján 50%-ban állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
Álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet megsértette az Mt. 174. §-a (2) bekezdésében előírtakat, amikor a baleset kizárólagos oka - a felperes sorozatos közlekedési szabályszegései - megállapítása alapján nem vont le következtetést az alperesnek a balesetért való felelőssége hiányára.
Ezért "a jogerős közbenső ítélet helyett új, a jogszabá-lyoknak megfelelő ítélet hozatalát", lényegében a felperes keresetének elutasítását kérte, mert a balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésében szabályozott objektív felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta - függetlenül attól, hogy az vétkes volt-e vagy sem - és egyben a munkáltató részéről elháríthatatlan volt [Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalás c) pont).
A kizárólagos okozás azt jelenti, hogy a károsodás bekövetkezésében nem játszott közre olyan hatás, amely a munkáltató működési körébe tartozik. Ebből a szempontból figyelembe kell venni azokat a sajátos körülményeket, amelyek között a munkavállaló a munkáját végzi, amelyek a magatartására hatással lehetnek, és a figyelmét befolyásolják [MK 29. számú állásfoglalás c) pont].
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem vitatta a jogerős közbenső ítéletben megállapított tényállást. Eszerint egy súlyos állapotban lévő alélt gyermeket szállító mentő gépkocsit vezető felperes a megengedettnél nagyobb sebességgel, fényjelzéssel, de hangjelzés nélkül hajtott be egy kereszteződésbe, ahol egy áthaladó Skoda személygépkocsi vezetője nem észlelte a mentőautót, és a felperes, elkerülendő az összeütközést, a kormányt balra rántotta, és ekkor ütközött az úttest közepén lévő forgalomirányító lámpa vasoszlopának. A felperes azzal sértette meg a reá vonatkozó közlekedési szabályokat, hogy gyorshajtás során nem alkalmazta mindkét megkülönböztető jelzést, és nem győződött meg arról, hogy a közlekedés többi résztvevői észlelték-e áthaladási szándékát.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkavállalónak önmagában a munkavégzésre vonatkozó szabályokat megsértő tevékenysége nem alkalmas a kizárólagos okozás megállapítására. Az adott esetben a mentőautóban szállított súlyosan beteg gyermek érdekei, a felperes sajátos munkavégzési körülményei - a beteg gyermeknek a forgalmas útvonalon a lehető leggyorsabban kórházi orvosi ellátáshoz juttatása - a munkáltató működési körébe tartoznak. Helyesen utalt a másodfokú bíróság a felperest az adott körülmények között ért összetett hatásokra, amelyek a magatartását, figyelmét befolyásolták, számára stresszhelyzetet jelentettek, és a döntéseit befolyásolták. Mindezekből a hosszabb ideje érvényesülő bírói gyakorlat alapján megalapozottan következtetett arra, hogy a kizárólagos okozás nem állapítható meg, és a felperes vétkes magatartására tekintettel kármegosztásnak van helye [Mt. 174. § (2) bekezdés, MK 31. számú állásfoglalás]. Ebben a körben a megyei bíróság mérlegeléssel döntött.
A felülvizsgálati kérelem tehát a kifejtettekből következően alaptalanul támadta a jogerős közbenső ítéletet, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.004/2001/3. sz.)