adozona.hu
EH 2001.565
EH 2001.565
Ha a munkáltató határidő megjelölésével állapította meg a munkavállaló kötelezettségét, ennek elmulasztása - amennyiben a kötelezettségszegés a határidőn túl, folyamatosan fennáll - nem eredményezi a munkáltató részéről a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő túllépését [Mt. 96. § (1) bek. és (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a minősített kötelezettségszegésekkel (a munkából való igazolatlan távolléttel) indokolt és 1996. szeptember 17-én kiadott rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását és alperes fizetési felszólítása hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, amelyben megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, végki...
EH 2001.565 Ha a munkáltató határidő megjelölésével állapította meg a munkavállaló kötelezettségét, ennek elmulasztása - amennyiben a kötelezettségszegés a határidőn túl, folyamatosan fennáll - nem eredményezi a munkáltató részéről a rendkívüli felmondásra nyitva álló határidő túllépését [Mt. 96. § (1) bek. és (4) bekezdés].
A felperes keresetében a minősített kötelezettségszegésekkel (a munkából való igazolatlan távolléttel) indokolt és 1996. szeptember 17-én kiadott rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását, a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását és alperes fizetési felszólítása hatályon kívül helyezését kérte.A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, amelyben megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, végkielégítés, perköltség és illeték megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság részítéletével a rendkívüli felmondást érintően hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletnek az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeiben, perköltségben és illetékben marasztaló rendelkezését, mivel a rendelkezésre álló ellentmondásos bizonyítékokból nem volt megalapozott következtetés levonható arra, hogy a felperes jogszerűen volt-e távol a munkahelyéről, és a munkából való távolmaradása minősített kötelezettségszegésnek minősült-e.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, végkielégítés, perköltség és illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság T. L. ügyvezető tanúnyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy az alperes elkésetten élt 1996. szeptember 17-én a rendkívüli felmondás jogával, mivel legkésőbb 1996. szeptember 9-én tudomást szerzett a perbeli kötelezettségszegésről. Ezért a rendkívüli felmondás jogellenes.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a felperes munkába állására vonatkozó felszólításban előírt határidő eredménytelen leteltét követő több mint három munkanapot követően, tehát elkésetten élt a rendkívüli felmondás jogával. A rendkívüli felmondás indoka tekintetében kiemelte az alperesnek a felperes kötetlen munkaidejéről és a szabadsága igénybevételéről az alapeljárásban tett ellentmondó nyilatkozatait, a munkából "elzavarásra" tett felperesi nyilatkozatokat, és okiratokat, melyek alapján álláspontja szerint nem volt kétséget kizáróan megállapítható az igazolatlan hiányzás. A rendkívüli felmondás tehát nem csak elkésettség miatt, hanem amiatt is jogellenes, mivel az alperes a rendkívüli felmondás indokát a megismételt eljárásban sem tudta bizonyítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan. A nem vitatott tényállás szerint ugyanis a felperes 1996. július 5-étől nem végzett munkát, az augusztus 23-án kelt és a szeptember 2-án átvett munkáltatói felhívás ellenére sem jelent meg munkavégzésre. Ehelyett a szeptember 9-én postára adott, a munkaviszonya további fennállására vonatkozó felperesi levelet - a székhelye megváltozása miatt - nem a szokásos időben, hanem szeptember 13-án vette kézhez, így a szeptember 17-én kiadott rendkívüli felmondással nem késett el. Mindezek alapján az alperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A megismételt eljárásban általában nem kizárt a hatályon kívül helyező végzésben tett, az addigi peradatokra alapított megállapításoktól eltérő tényállás és jogi következtetés megállapítása, amennyiben az eltérést kellően indokoló új tények, körülmények merülnek fel. Az adott esetben ilyeneket a bíróságok nem tártak fel, ezért a Pp. 275/B. §-ában előírtak szerint, figyelemmel a Pp. 252. § (2) bekezdésében szabályozottakra, a megismételt eljárásban a bíróságokat a Legfelsőbb Bíróság végzésében megállapítottak kötötték.
A kifejtettekből következően a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes elkövette-e a rendkívüli felmondásban felhozott kötelezettségszegéseket, és azok súlyuknál fogva megalapozták-e az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontján alapuló rendkívüli felmondást.
A munkaügyi bíróság az elkésettség tekintetében elfoglalt ismételten téves álláspontja miatt a rendkívüli felmondás érdemére vonatkozóan a tényállást nem állapította meg, e körben nem tett megállapításokat. A másodfokú bíróság vizsgálta ugyan a rendkívüli felmondás indokai vonatkozásában az alperes és a felperes - ellentmondásosnak minősített - nyilatkozatait, a kötelezettségszegésekről tényállást ugyancsak nem állapított meg, ennélfogva megalapozatlanul tett e körben megállapításokat.
Az állandó bírói gyakorlat szerint a megismételt eljárásban a bíróságok a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaihoz kötve voltak, ezért lényeges eljárási szabályt sértettek, amikor a megalapozott döntéshez szükséges iránymutatást figyelmen kívül hagyva hoztak határozatot. A felülvizsgálati kérelem ennélfogva alappal támadta a jogsértő elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítéletet.
Tévesen hivatkozott továbbá a másodfokú bíróság az adott esetben az eseti döntésre. A kötelezettség teljesítésére vonatkozó határidő tűzés ugyanis nem eredményez a joggyakorlási határidő tekintetében jogvesztést, ha a kötelezettségszegés a határidőn túl is fennáll, a munkavállaló folyamatosan tanúsítja a kötelezettségszegést.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Ennek során a munkaügyi bíróságnak a felekre háruló bizonyítási teher figyelembevételével kell értékelnie a meglévő és az esetleges új bizonyítékokat, továbbá a kötelezettségszegések bizonyítottsága esetén az összes körülmények mérlegelésével értékelnie kell a kötelezettségszegés súlyát. Mindezek után vonható le megalapozott következtetés a rendkívüli felmondás jogszerűségére.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.240/2001/3. sz.)