adozona.hu
EH 2001.564
EH 2001.564
A szabadság tartama alatt a közalkalmazottal a felmentés közölhető. A közalkalmazott (munkavállaló) legkésőbb a közalkalmazotti jogviszonyát (munkaviszonyát) megszüntető jognyilatkozat közlése megkísérlésekor köteles bejelenteni, hogy felmentési (felmondási) tilalom alatt áll [Kjt. 38. § (1) bekezdés folytán irányadó Mt. 90. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1967-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, 1992. november 1-jétől a képviselő-testület igazgatóvá nevezte ki.
A felperes keresetében az igazgatói beosztásáról való lemondása érvénytelensége megállapítását kérte jogellenes fenyegetésre hivatkozással. Újabb keresetében a munkaköri besorolását vitatta, később pedig az 1997. július 7-én kelt felmentő intézkedés jogellenességének megállapítását, és a jogviszonya helyreállítása mellőzésével kétszeres végkielégítés megfiz...
EH 2001.564 A szabadság tartama alatt a közalkalmazottal a felmentés közölhető. A közalkalmazott (munkavállaló) legkésőbb a közalkalmazotti jogviszonyát (munkaviszonyát) megszüntető jognyilatkozat közlése megkísérlésekor köteles bejelenteni, hogy felmentési (felmondási) tilalom alatt áll [Kjt. 38. § (1) bekezdés folytán irányadó Mt. 90. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes 1967-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, 1992. november 1-jétől a képviselő-testület igazgatóvá nevezte ki.A felperes keresetében az igazgatói beosztásáról való lemondása érvénytelensége megállapítását kérte jogellenes fenyegetésre hivatkozással. Újabb keresetében a munkaköri besorolását vitatta, később pedig az 1997. július 7-én kelt felmentő intézkedés jogellenességének megállapítását, és a jogviszonya helyreállítása mellőzésével kétszeres végkielégítés megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság az ügyeket egyesítette, és a kereseteket együtt bírálta el.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, az alperes 1997. július 7-én kelt felmentő intézkedését hatályon kívül helyezte, az 1997. február 14-én kelt átsorolást megváltoztatta azzal, hogy a felperes a "G" fizetési osztályba tartozik. Kötelezte az alperest 86 000 forint valamint 819 200 forint és ezek kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság a felperes lemondása tekintetében nem látta megállapíthatónak a jogellenes fenyegetést, és jogszerűnek találta a felperes napközi otthonos vezető munkakörben való továbbfoglalkoztatását is. A besorolás tekintetében megállapította, hogy a Kjt. 61. § (1) bekezdés g) pontja szerint a felperest a közoktatás vezető szakosító képzésben szerzett főiskolai oklevele alapján ettől az időponttól "G" fizetési osztályba kell besorolni. Ennek megfelelően illetménykülönbözetet állapított meg.
A felmentés jogellenessége felperes által kért jogkövetkezményei tekintetében azért marasztalta az alperest, mert megállapította, hogy 1997. július 7-én a felperes a fizetett szabadságára tekintettel nem volt köteles a felmentést átvenni, továbbá július 8-án az orvos július 7-étől, táppénzes állományba vette, és szeptember léig keresőképtelen volt. A felperes a felmentés szabályszerű közlésekor tehát felmentési tilalom alatt állt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felperes besorolását illetően kifejtette, hogy a munkáltató ismerte a felperes iskolai végzettségét, ezért az 1997. február hónapban történt átsoroláskor a "G" fizetési osztályba sorolásnak nem lehetett akadálya a magasabb besorolásra jogosító oklevél bemutatásának a hiánya. A felmentést illetően a munkaügyi bíróság indokaitól részben eltérően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest legkorábban 1997. július 8án lehetett volna felmenteni, mivel az alperes az OTP részére július 7-én kiadott egy igazolást a felperesnek, mely szerint az alperes alkalmazásában áll. Július 8-ától a felperes pedig nem vitásan már táppénzes állományban volt, és így felmentési tilalom alatt állt.
A jogerős ítélet "megváltoztatása" és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 128. § (8) bekezdése, az Mt. 3. § (1) bekezdése, a 6. § (4) bekezdése, és a 90. § (1) bekezdés a) pontja megsértését sérelmezte. Érvelése szerint a törvény a magasabb osztályba sorolás feltételéül nem az oklevél megszerzését, hanem annak bemutatását szabja feltételként azzal, hogy a magasabb besorolásra a bemutatást követő év első napjától kezdődően kerülhet sor. A felmentés tekintetében az alperes álláspontja szerint 1997. július 1-jén szabályszerű közlés az Mt. 6. § (4) bekezdése értelmében megtörtént, a felmentés átvételét a felperes jogellenesen tagadta meg a szabadságára hivatkozással. A közléskor a felperes még nem állt felmentési tilalom alatt, betegségére nem hivatkozott, orvoshoz másnap fordult. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a nyári szünet alatt a felperes a táppénzt nem vette igénybe, szabadságra járó illetményben részesült. Mindezekre tekintettel a felmentés nem ütközött tilalomba.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes fellebbezésének hiányában a másodfokú eljárásnak már nem volt tárgya a lemondás "érvénytelensége" és a napközis nevelő munkakörbe helyezéssel kapcsolatos kereseti kérelmeket elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés (bár erre a másodfokú bíróság külön nem tért ki). Ebben a körben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító rendelkezése jogerőre emelkedett.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott a besorolás tekintetében a közoktatásról szóló törvény 128. § (8) bekezdésére. Eszerint a magasabb besorolásra alapot adó képzettséget igazoló oklevél bemutatását követő év első munkanapjától kezdődően kell a közalkalmazott pedagógust besorolni. A perbeli esetben felek között nem volt vitás, hogy a felperes képzettsége a pedagógus szakvizsgával egyenértékű, az alperes továbbá a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta az oklevél megszerzéséről való tudomására vonatkozó jogerős ítéleti megállapítást. A törvény helyes értelmezése szerint az oklevél bemutatásának a munkáltató hiteles tudomásszerzése miatt van jelentősége. Ezért az adott esetben a képzettség megszerzéséről való nem vitatott tudomása miatt az alperes alaptalanul hivatkozott a magasabb osztályba sorolás elmaradása egyedüli okaként arra, hogy a felperes az 1996. június 28-án megszerzett oklevelét csak 1997. március 10-én adta le az alperesnek. A másodfokú bíróság ebben a körben helytállóan hivatkozott a munkáltatónak az Mt. 3. § (1) bekezdése alapján fennálló együttműködési kötelezettségére.
Alapos az alperes felülvizsgálati kérelme a felmentés közlése és a felmentési tilalom tekintetében.
Nincsen jogi akadálya annak, hogy a szabadság időtartama alatt a munkáltató a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedést közöljön. Az adott esetben ezért az 1997. július 7-én a munkahelyén tartózkodó felperes részéről a felmentés átvételének megtagadása és erről jegyzőkönyv felvétele alapján a közlést ezen a napon megtörténtnek kell tekinteni [Mt. 6. § (4) bekezdés]. Mindezt nem érinti az alperesnek az OTP részére felperes kérésére adott igazolása a jogviszony fennállásáról, figyelemmel a felmentési időre.
A nem vitatott tényállás szerint a felperest tehát a felmentés szabályszerű közlését követően vette az orvos keresőképtelen állományba. A felperes a közlés megkísérlésekor keresőképtelenségre nem hivatkozott, a perben nem bizonyította, hogy a felmentés közlésekor munkaképtelen állapotban volt, ezért a bírói gyakorlat szerint keresőképtelensége, annak visszamenőleges megállapítása ellenére nem vehető figyelembe. A bíróságok mindezekkel ellentétes álláspontja téves, mivel a felmentés a kifejtettekből következően nem ütközött a közalkalmazottak tekintetében is irányadó Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott felmentési tilalomba.
A felperes keresetében nemcsak a felmentési tilalom, hanem az intézkedés indoka jogszerűtlensége, és a más megfelelő munkakör felajánlása elmulasztása miatt is támadta a felmentést. A bíróságok a felmentési tilalom fennállása tekintetében elfoglalt téves álláspontjuk miatt mindezek tekintetében a felmentési indok jogszerűségét nem vizsgálták, erre vonatkozóan a tényállást nem tárták fel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletének a felmentés jogellenessége jogkövetkezményei tekintetében a felperes keresetének helyt adó rendelkezéseire kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.125/2000/6. sz.)