adozona.hu
EH 2001.562
EH 2001.562
Sporttevékenység folytatására munkaviszony is létrehozható; a jogviszony jellegén nem változtat, ha a munkaszerződés egyik rendelkezése az Mt.-nek nem felel meg [Mt. 76. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. június 10-én határozott időre szóló sportolói szerződést kötött az alperessel. A felperes keresetében a jogviszonya 2000. január 31-én azonnali hatályú megszüntetése jogellenessége megállapítását, annak az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezményei (elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, hat havi átlagkereset), egyéb elmaradt járandóságok (lakásbérleti díj, gépkocsi-költségtérítés) valamint 200 000 forint ún. aláíráspénz megfizetését, valamint az átigazolá...
EH 2001.562 Sporttevékenység folytatására munkaviszony is létrehozható; a jogviszony jellegén nem változtat, ha a munkaszerződés egyik rendelkezése az Mt.-nek nem felel meg [Mt. 76. §].
A felperes 1999. június 10-én határozott időre szóló sportolói szerződést kötött az alperessel. A felperes keresetében a jogviszonya 2000. január 31-én azonnali hatályú megszüntetése jogellenessége megállapítását, annak az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezményei (elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, hat havi átlagkereset), egyéb elmaradt járandóságok (lakásbérleti díj, gépkocsi-költségtérítés) valamint 200 000 forint ún. aláíráspénz megfizetését, valamint az átigazolási szabályzat szerint az alperes szerződésszegése megállapítását kérte.A munkaügyi bíróság végzésével hatáskörének hiányát állapította meg és elrendelte az iratok áttételét a városi bírósághoz, mivel megállapította, hogy a felek által kötött szerződés nem felel meg az Mt. szabályainak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság döntése indokolásában kifejtette, hogy a felek a jogviszonyt munkaviszonyként kezelték, amit a jogviszony megszüntetésekor az alperes által kiadott igazolások is alátámasztottak. Mindezt nem érinti, hogy a sportmunkatárs munkakörre létrejött munkaszerződés tartalmazott az Mt.-vel ellentétes kikötéseket.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes 2000. január 31-én kelt, a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntető intézkedése jogellenességét. Megállapította továbbá, hogy az alperes ezzel az intézkedéssel szerződésszegést követett el, amely alkalmazhatóvá teszi a szövetség Igazolási és Átigazolási Szabályzatának érintett rendelkezését.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletének indokolása szerint az alperes által a perbeli intézkedésében hivatkozott indok nem minősül olyan rendkívüli oknak, amely jogszerűen megalapozhatná a rendkívüli felmondást.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét az alperes szerződésszegése megállapítása, valamint az Igazolási és Átigazolási Szabályzat rendelkezése alkalmazhatósága tekintetében elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját a perbeli intézkedés jogellenessége tekintetében. Az indokolást annyiban kiegészítette, hogy az alperes az intézkedése jogszerűségét semmivel nem bizonyította, a felperes állításait pedig nem vitatta. A másodfokú bíróság arra tekintettel, hogy a munkaügyi bíróság a szerződésszegés megállapítása és az átigazolási szabályzat alkalmazhatósága vonatkozásában a jogvitát lezárta, az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette. Ezen kereseti kérelem elutasítása indokául kifejtette, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése önmagában nem jelent szerződésszegést, és nem teszi lehetővé automatikusan az átigazolási szabályzat alkalmazhatóságát.
A jogerős határozat ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes a jogerős ítéletnek a szerződésszegéssel kapcsolatos keresetét elutasító részét sérelmezte. Álláspontja szerint a határozott idejű munkaszerződésben foglaltak az alperesnek felróható okból, a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt nem teljesültek, az alperes magatartása ezért szerződésszegésnek minősült.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a felmondás jogellenességét megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó részét sérelmezte, mivel az álláspontja szerint a döntés a Ptk. 200. §-ba, 205. § (2) bekezdésébe, és Mt. 8. § (2) bekezdésébe, a z Mt. 76. § (3) bekezdésébe, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdésébe és 206. §-ába ütközik. Az alperes továbbra is vitatta a jogviszony munkaviszonyként minősítésére vonatkozó másodfokú ítéleti álláspontot, mivel a felek által kötött sportolói szerződés nem tartalmazza a munkaszerződésnek az Mt.-ben előírt kötelező elemeit, tartalmaz viszont az Mt. szabályaival ellentétes kikötéseket. Ennélfogva a szerződésre a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Az alperes iratellenesnek tartotta azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy a perben nem kívánták bizonyítani a felmondás indokát. A fellebbezésben ugyanis hivatkoztak a felperes gyenge teljesítményére, szerződésben vállalt kötelezettségei elmulasztására, melynek alátámasztására írásbeli bizonyítékokat csatoltak.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos, az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény 1. § 4. pontjából következően sporttevékenység folytatására sportszervezettel munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, továbbá vállalkozási jogviszony létesíthető. Az elvégzendő munka természete folytán tehát nem volt kizárt, hogy a felek munkaviszony létesítésében állapodjanak meg.
A felek a szerződésükben abban állapodtak meg, hogy az alperes a felperest szerződéses sportolóként alkalmazza, havi 22 500 forintért, ami a szerződés megkötésekor a minimálbérnek felelt meg. A szerződésben meghatározták az edzések helyét, az alperes utasításadási és ellenőrzési jogát. A per adatai szerint az alperes a társadalombiztosítási szerveknek a foglalkoztatást munkaviszonyként jelentette be, továbbá a jogviszony megszüntetésekor a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó igazolásokat adta ki a felperes részére. Mindezekből a bíróságok megalapozottan következtettek arra, hogy a felek között munkaviszony állt fenn. Amennyiben a felek által kötött szerződés valamely pontja nem felel meg az Mt. rendelkezéseinek, a munkajogviszony fennállása megállapítását nem zárja ki, amint az sem, ha a munkaviszonyra általában jellemző ismérvek a jogviszony atipikus jellegére tekintettel maradéktalanul nem valósulnak meg.
A bíróságok mindezekből következően az alperes sérelmezett, a felperes munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntető intézkedését helyesen bírálták el rendkívüli felmondásként.
Az alperes a rendkívüli felmondást a sportolói munkaszerződésben a felperes által vállalt kötelezettségek megsértésével indokolta, és hivatkozott a szerződés ezzel összefüggő pontjaira, ezért a perbeli intézkedést az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján kellett elbírálni.
Az Mt. 96. § (2) bekezdése visszautal a 89. § (2) bekezdésében foglaltakra, melyből következően a munkáltatói rendkívüli felmondás indoka valós voltát a munkáltatónak kell bizonyítani. Ezt következően vizsgálható, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt ok elegendő-e ahhoz, hogy az intézkedés jogszerűnek minősüljön (minősített kötelezettségszegés). A jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy az alperes a rendkívüli felmondásban hivatkozott kötelezettségszegések valóságát nem bizonyította, a felperesnek az elsőfokú eljárásban előterjesztett bizonyítékait - melyek szerint kevés játéklehetőséget kapott - nem cáfolta. Ennélfogva az alperes a jogerős ítéletnek a rendkívüli felmondás jogellenességére vonatkozó megállapítását - törvénysértés hiányában - alaptalanul vitatta.
A másodfokú bíróság - bár erre ítélete indokolásában nem tért ki - a Pp. 2000. január 1-jétől hatályos 235. § (1) bekezdésében írt törvényi feltételek hiányában mellőzte az alperes új bizonyítékai figyelembevételét.
Az átigazolási szabályzat megsértése tekintetében a bíróságok a keresetet nem tisztázták, nem vizsgálták a megállapításra irányuló keresetnek a Pp. 123. §-ában írt feltételei meglétét, továbbá a szabályzat hivatkozott előírása tartalmát. Ennek hiányában megalapozatlanul rendelkeztek a szabályzat adott pontja alkalmazhatóságáról. Ebben a körben a bíróságok tényállást sem tárták fel. Mindezek miatt a jogerős ítéletnek a szerződésszegéssel kapcsolatos rendelkezése megalapozatlan, ennélfogva törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az átigazolási szabályzatban meghatározott szerződésszegésre vonatkozó rendelkezését, továbbá amellyel a fellebbezési eljárás illetékét és költségét megállapította - az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ugyanezen rendelkezésére kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) és (2) bekezdés].
Az eldöntött és az új eljárásra utalt kérdések összefüggése miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás költsége és illetéke felől nem rendelkezett (PK 154. számú állásfoglalás). (Legf. Bír. Mfv. I. 10.095/2001/6. sz.)