adozona.hu
EH 2001.481
EH 2001.481
Ha az üzemi balesetet szenvedett és ennek alapján baleseti járadékban részesülő személy munkaképesség-változásának mértéke eléri vagy meghaladja a 36 százalékot, időbeli korlátozás nélkül kereset-kiegészítésre jogosult [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes r. 2. § (1) bek. b) pont, 13. § (2) bek. b) pont.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. február 1. napjától fronti vájár munkakörben állt a Balinkai Bánya alkalmazásában. 1994. január 18-án üzemi balesetet szenvedett. Az OEP OOSZI másodfokú bizottsága 40%-ban állapította meg a munkaképesség-csökkenését. A munkáltató a felperest - a rehabilitációs eljárás eredményeként - 1995. január 1. napjától kezdődően földalatti mozdonyszerelő munkakörbe helyezte át. Ebben a munkakörben 1998. március 31-éig dolgozott, ezt követően a munkáltatóval történt megegyezés eredmények...
EH 2001.481 Ha az üzemi balesetet szenvedett és ennek alapján baleseti járadékban részesülő személy munkaképesség-változásának mértéke eléri vagy meghaladja a 36 százalékot, időbeli korlátozás nélkül kereset-kiegészítésre jogosult [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes r. 2. § (1) bek. b) pont, 13. § (2) bek. b) pont.].
A felperes 1991. február 1. napjától fronti vájár munkakörben állt a Balinkai Bánya alkalmazásában. 1994. január 18-án üzemi balesetet szenvedett. Az OEP OOSZI másodfokú bizottsága 40%-ban állapította meg a munkaképesség-csökkenését. A munkáltató a felperest - a rehabilitációs eljárás eredményeként - 1995. január 1. napjától kezdődően földalatti mozdonyszerelő munkakörbe helyezte át. Ebben a munkakörben 1998. március 31-éig dolgozott, ezt követően a munkáltatóval történt megegyezés eredményeként került 1998. április 1-jétől külszíni munkára. A munkáltató a felperes rehabilitációját követően 1994 decemberétől 1995 márciusáig átmeneti kereset-kiegészítést állapított meg és folyósított, a folyósítást azonban az utóbbi időponttól alakszerű határozat hozatala nélkül megszüntette.Az üzemi balesettel összefüggésben a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság baleseti járadékot állapított meg a felperes számára. A felperes munkaviszonya 1999 szeptemberében szűnt meg. 1999 októberében kereset-kiegészítés folyósítása iránt terjesztett elő kérelmet a volt munkáltatója társadalombiztosítási kifizetőhelyéhez. Annak folyósítását 1996. november 1. napjától igényelte.
A kérelmét a kifizetőhely a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 13. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. Ezt a határozatot az alperes a másodfokú határozatával - az elsőfokú határozat indokolásával megegyező indokolással - helybenhagyta.
A felperes a másodfokú határozattal szemben előterjesztett keresetlevelében a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 13. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra figyelemmel 1996. november 1. napjától kérte az alperest kereset-kiegészítésre kötelezni. Tévesnek minősítette az elutasító határozatnak az említett együttes rendelet 13. §-a (3) bekezdésére utalását.
A városi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítéletét ugyancsak a már hivatkozott együttes rendelet 13. §-ának (3) bekezdésére alapította. Kifejtette, hogy a jogszabály a bányász dolgozók tekintetében szűkítő feltételt tartalmaz a 13. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt szabályhoz képest. A felperes a kérelme előterjesztésekor nem rendelkezett a jogszabályban előírt az életkornak megfelelő idejű földalatti bányamunkával. A 13. § (3) bekezdésében foglalt együttes feltételeknek a felperes azért sem felelt meg, mert nem a földalatti bányamunkára való alkalmatlanságát, hanem a korábbi fronti vájár munkakörre való alkalmatlanságát állapították meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az együttes rendelet 13. §-a (3) bekezdésének helytelen alkalmazását sérelmezte. Álláspontja szerint az együttes rendeletnek ez a szabálya nem vonatkozik az üzemi balesetet szenvedett dolgozókra, hanem kizárólag a "sajátsorsú megbetegedés" folytán munkaképesség csökkenést szenvedett dolgozókra nézve állapít meg a 13. § (2) bekezdés a) pontjához képest kedvezőbb különös szabályt, amit a betöltött földalatti munkakör indokol. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1996. november 1-jétől állapítsa meg a kereset-kiegészítésre irányuló jogosultságát, és kötelezze az alperest az ítélethozatalig lejárt kereset-kiegészítés után a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamat, valamint a perköltségek megfizetésére.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint megváltozott munkaképességű dolgozó, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált. A per adatai szerint nem kétséges, hogy a felperes üzemi balesetet szenvedett és ennek alapján baleseti járadékban részesül.
A 13. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében időbeli korlátozás nélkül kereset-kiegészítés jár a 2. § (1) bekezdése b) pontjában említett dolgozónak, ha a munkaképesség-változás mértéke eléri, vagy meghaladja a 36 százalékot. A felperes megállapított munkaképesség csökkenése 40 százalékos.
Az idézett jogszabályok általános és minden üzemi balesetet szenvedett dolgozóra, tehát a bányász dolgozóra is érvényes szabályokat tartalmaznak. Ehhez képest téves mind az alperesnek, mind az eljárt bíróságnak az együttes rendelet 13. §-a (3) bekezdésére alapított, a felperes igényét, illetve keresetét elutasító jogi álláspontja. E jogszabály - a bíróság álláspontjával ellentétben - nem szűkíti, hanem kiterjeszti a bányász dolgozók kereset-kiegészítésre való jogosultságát.
Minthogy a felperes megfelel a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 2. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és 13. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek, a Legfelsőbb Bíróság az alperes másodfokú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét, és megállapította, hogy a felperest 1996. november 1. napjától kezdődően időbeli korlátozás nélkül megilleti a kereset-kiegészítés [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. A kereset-kiegészítés összegéről és a késedelmi kamatról az ezt követő közigazgatási eljárásban kell majd dönteni. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 828/2000. sz.).