adozona.hu
EH 2001.466
EH 2001.466
A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei, ezen belül a munkavállaló által rendszeresen igénybe vett természetbeni juttatások ellenértékének megfizetése iránt indított kereset elbírálásánál nem az Mt. 174. §-át, hanem a 100. §-át kell alkalmazni. A követelés összegének meghatározásánál a kár keletkezéskori pénzbeli ellenérték irányadó [Mt. 100. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek munkaviszonyát az alperes 1995. február 9-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének a rendkívüli felmondások jogellenességét megállapító rendelkezését, egyben megállapította, hogy a felperesek alperesnél fennállt munkaviszonya 1997. szeptember 30-án szűnt meg.
A munkaügyi bíróság a perben a jogellenesség jogkövetkezményei tekintetében elkülönítette a felpereseknek a repülőjegy-kedvezmények elmaradása...
EH 2001.466 A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei, ezen belül a munkavállaló által rendszeresen igénybe vett természetbeni juttatások ellenértékének megfizetése iránt indított kereset elbírálásánál nem az Mt. 174. §-át, hanem a 100. §-át kell alkalmazni. A követelés összegének meghatározásánál a kár keletkezéskori pénzbeli ellenérték irányadó [Mt. 100. §].
A felperesek munkaviszonyát az alperes 1995. február 9-én kelt rendkívüli felmondással megszüntette. A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének a rendkívüli felmondások jogellenességét megállapító rendelkezését, egyben megállapította, hogy a felperesek alperesnél fennállt munkaviszonya 1997. szeptember 30-án szűnt meg.A munkaügyi bíróság a perben a jogellenesség jogkövetkezményei tekintetében elkülönítette a felpereseknek a repülőjegy-kedvezmények elmaradása miatti kártérítési igényeit tartalmazó kereseti kérelmeit, és a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest az I. rendű felperes javára 3 518 840 forint, a II. rendű felperes javára 1 924 620 forint és ezek kamatai, valamint perköltség és illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes utazási kedvezményeket (ingyenes és kedvezményes repülőjegyeket) biztosított a munkavállalói és azok közvetlen hozzátartozói részére. Ezeket a kedvezményeket a rendkívüli felmondásig a felperesek a hozzátartozóikkal együtt rendszeresen igénybe vették az alperes vezérigazgatójának utasításaiban meghatározott feltételekkel. Az első-fokú bíróság álláspontja szerint a felperesek az alperesnek a munkaviszonyukat megszüntető jogellenes intézkedései következtében nem részesülhettek az utazási kedvezményekben, és az alperes ezért az Mt. 100. § (1) bekezdése alapján köteles kártérítésként megfizetni a munkaviszonyok megszűnésének a bíróság által megállapított időpontjáig az elmaradt ingyenes utazások menetjegyeinek ellenértékét, amelyet a munkaügyi bíróság a felperesek által megjelölt utazási iroda díjtételei alapján számolt ki. A kedvezményes repülőjegyek vásárlására jogosító kártya bevonása miatt a felperesek részére a munkaviszonyuk megszűnéséig terjedő időre évi 200 000 forint kártérítést állapított meg.
Az alperes a fellebbezésében vitatta a kártérítés jogalapját. Álláspontja szerint a felpereseket nem érte kár, a rendkívüli felmondásokat követően ugyanis nem vásároltak repülőjegyet, alpereshez ilyen igénnyel nem fordultak. Sérelmezte továbbá a kártérítés mértékét.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét - a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyásával - az I. rendű felperes vonatkozásában 2 656 260 forintra, a II. rendű felperes vonatkozásában 1 628 330 forintra leszállította, ezt meghaladóan a kereseteket elutasította. Az alperes elsőfokú perköltség és eljárási illeték megfizetésére történő kötelezését mellőzte.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az ingyenes és kedvezményes utazás az alperes munkavállalóit alanyi jogon illette meg, e juttatásokat a felperesek a hozzátartozóikkal rendszeresen igénybe vették, az utazások elmaradása a munkaviszonyok jogellenes megszüntetése következménye, ezért az alperes kártérítési felelőssége fennáll. A másodfokú bíróság a kártérítés alapjául szolgáló díjtételek tekintetében az alperesnél alkalmazott díjakból indult ki. A kártyával igénybe vehető utazások ellenértéke vonatkozásában osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját. A perköltség és eljárási illeték tekintetében amiatt mellőzte az alperes marasztalását, mivel a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt indult perben a bíróság a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja alapján megállapított pertárgyértékhez igazodva már kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az Mt. 180. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel az elsőfokú bírósággal ellentétben nem a "fogyasztói árat" vette figyelembe, és alperes irányadó árait sem alkalmazta helyesen. Továbbá az I. rendű felperes vonatkozásában tévesen hagyta figyelmen kívül 1995. évre a harmadik ingyenjegy lehetőségét. A felperesek szerint a Pp. 81. § (1) és (2) bekezdésével ellentétes a túlnyomórészt pernyertes felperesek javára történő perköltség megállapítás mellőzése.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a felperesek keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint a felpereseket tényleges kár nem érte, a perbeli kedvezményeket csak természetben igényelhették volna, mivel az utazási utalványok forgalomképtelenek, pénzben nem válthatók meg. Sérelmezte, hogy a bíróságok bizonyítás nélkül elfogadták a felperesek előadásait a tervezett utazásokról, továbbá a kártérítés összegét is megalapozatlanul állapították meg.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
A bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy az alperes a felperesek munkaviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeiért felelősséggel tartozik, ezért a követelések elbírálásánál az Mt. 100. §-ának perbeli időben hatályos (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. Az alperes tehát tévesen hivatkozott az Mt. 174. § alkalmazására.
A perben az alperes elismerte, hogy a munkaviszony fennállása alatt a munkavállalókat az alperes belső szabályzata alapján évi egy alkalommal un. szabadjegy, a kártya alapján pedig évi több alkalommal ún. kedvezményes díjtételű repülőjegy illette. Nem vitatta továbbá a fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a felperesek által a rendkívüli felmondásokat megelőző években a munkáltatói kedvezmények alapján tett és a későbbiekben tervezett utazásaira vonatkozó, a lefolytatott széles körű bizonyítási eljárás adatain alapuló ténymegállapításait.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a rendszeresen igénybevett utazási kedvezmények olyan természetbeni juttatások, amelyek ellenértéke megtérítésére a juttatásoknak a munkaviszonyt megszüntető jogellenes munkáltatói intézkedéssel összefüggő elmaradása miatt a munkáltató az Mt. 100. § (1) bekezdése alapján köteles.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adott esetben a munkáltató által nyújtott juttatások díjtételeit kell alapul venni az elmaradt juttatás pénzbeli ellenértékeként, a kár keletkezése időpontjában számított áron (a kereset szerinti) késedelmi kamattal.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 11. 155/2000. sz.).