adozona.hu
EH 2001.465
EH 2001.465
A rendkívüli lemondás indokaira nézve a bizonyítás általában a nyilatkozattevőt terheli. Ha az indok a másik fél alaptalannak tekintett - fegyelmi vétségre utaló - tényállítása, a bizonyítási teher általános szabályaitól eltérően a tényállítás valóságtartalmának bizonyítása nem a rendkívüli lemondással élő felet terheli [Kjt. 29. §, Pp. 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél 1987-től tanító munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyát 1999. december 28-án rendkívüli lemondással megszüntette. A jognyilatkozatát a Kjt. 29. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással azzal indokolta, hogy a munkáltató az 1999. december 15-én és 18-án a H. M.-i Hírlapban megjelent cikkekben és december 17-én a tv műsorában valótlanul nyilatkozott az iskolai tevékenységéről, munkavégzéséről, és azt állította, hogy fegyelmi vétségek sorozatát követte el, holo...
EH 2001.465 A rendkívüli lemondás indokaira nézve a bizonyítás általában a nyilatkozattevőt terheli. Ha az indok a másik fél alaptalannak tekintett - fegyelmi vétségre utaló - tényállítása, a bizonyítási teher általános szabályaitól eltérően a tényállítás valóságtartalmának bizonyítása nem a rendkívüli lemondással élő felet terheli [Kjt. 29. §, Pp. 164. § (1) bek.].
A felperes az alperesnél 1987-től tanító munkakörben fennállt közalkalmazotti jogviszonyát 1999. december 28-án rendkívüli lemondással megszüntette. A jognyilatkozatát a Kjt. 29. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással azzal indokolta, hogy a munkáltató az 1999. december 15-én és 18-án a H. M.-i Hírlapban megjelent cikkekben és december 17-én a tv műsorában valótlanul nyilatkozott az iskolai tevékenységéről, munkavégzéséről, és azt állította, hogy fegyelmi vétségek sorozatát követte el, holott fegyelmi eljárás nem indult ellene; lejáratta a tanítványai, azok szülei és munkatársai előtt, és mindezek által őt lehetetlen helyzetbe hozta.A felperes keresetében kérte a rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítását, továbbá az alperes kötelezését öt havi felmentési időre járó illetménye, továbbá kétszeres végkielégítésként tíz havi illetménye megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 170 690 forint "felmentési bér", továbbá 682 760 forint kétszeres végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 17 éve dolgozott pedagógusként, az alperesnél az 1999/2000-es tanévben a harmadik osztálynak elsős koruk óta osztályfőnökeként tevékenykedett. Az osztályban az egyik hátrányos helyzetű, agresszivitásával kitűnt gyermek tekintetében az alperes nevelési tanácsadói véleményt kért, a problémák azonban nem szűntek meg. Egy, a szülők által kért rendkívüli szülői értekezlet után 1999. december 15-én a felperes osztályában csupán hat gyermek jelent meg, a többiek a szomszédos község iskolájában folytatták tanulmányaikat. Az esettel két cikkében foglalkozott a H. M.-i Hírlap és a tv műsora. Az alperes igazgatója a sajtónak adott nyilatkozataiban értékelte a helyzetet, és véleményt nyilvánított a felperes munkájáról és magánéletéről, "pedagógiai csőd" megjegyzést tett, továbbá fegyelmi vétségek sorozatára hivatkozott.
A munkaügyi bíróság e tényállásból a felperes jognyilatkozatának jogszerűségére következtetett, mivel álláspontja szerint a munkáltató olyan magatartást tanúsított, ami a felperes számára lehetetlenné tette a jogviszonya fenntartását.
Kifejtette, hogy az alperes úgy élt a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben biztosított, a pedagógus munkájának értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó jogával, hogy azzal a felperes lejáratását célozta meg, fegyelmi eljárás nélkül fegyelmi vétségek elkövetésével vádolta, az eljárása ezért rendeltetésellenes volt. A munkaügyi bíróság elutasította a felperesnek a teljes felmentési időre járó átlagilletmény igényét, mivel álláspontja szerint a Kjt. 29. § (3) bekezdése szerint a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagilletményt köteles az alperes megfizetni.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság mérlegelésébe vonta az elsőfokú bíróság által arra tekintettel mellőzött bizonyítékokat, hogy azok az adott ügy elbírálásához nem relevánsak, mivel fegyelmi eljárás alapját képezhették volna. Az összes bizonyítékok értékelésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes osztályában volt néhány nehezen kezelhető és elviselhető gyermek, az egyik gyermek kirívó tette után őt az alperes nevelési tanácsadóhoz küldte vizsgálatra, de nem kívánta a gyermeket eltávolítani az iskolából. Az 1999. december 7-ei vizsgálat a gyermek magatartás-problémáit a részképesség gyengeségére épültnek minősítette azzal, hogy a részképesség gyengeség egyéni fejlesztéssel korrigálható. Az érintett szülők követelésére az iskola a polgármester közreműködésével szülői értekezletet hívott össze, amelyen a felperes a betegsége miatt nem vett részt. Ilyen előzmények után jelentek meg az újságcikkek és a tv riportja. A tv-stábot a felperest támogató szülők hívták ki, és a műsorban a felperes is nyilatkozott.
A másodfokú bíróság a rendkívüli lemondás jogszerűsége elbírálásánál - a jognyilatkozat tartalmából kiindulva - az alperes igazgatója nyilatkozatának tulajdonított döntő jelentőséget, és ennek alapján úgy ítélte meg, hogy az igazgató nyilatkozata következő kitétele vonatkozott a felperesre: "… nem tudom elfogadni azt a nézetet, hogy nem a tanító néni a felelős…" A fegyelmi vétségek sorozatára vonatkozó nyilatkozatot azonban az osztályra, a gyerekekre is érthetőnek minősítette. Ezért a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perbeli tv-műsorban elhangzottak a felperes rendkívüli lemondása jogszerű alapjául nem szolgálhattak. Az 1999. december 15-ei és 18-ai újságcikkben az alperes igazgatójának a felperes pedagógiai munkája hiányosságaira vonatkozó (csődöt mondott, három év alatt nem tudta kezelni a kérdést) nyilatkozatát önmagában értékelve azt állapította meg, hogy az adott körülmények között az alperes nem tett olyan súlyú, a felperest "lejárató" nyilatkozatokat, amelyek miatt a felperes közalkalmazotti jogviszonyának fenntartása lehetetlenné vált volna. A másodfokú bíróság annak is jelentőséget tulajdonított, hogy az esetnek az ország nyilvánossága elé tárását nem a munkáltató kezdeményezte, és a felperes is kritikus szavakkal illette az alperes igazgatóját.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A rendkívüli lemondásban a felperes a jognyilatkozata tartalma szerint a munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszonyból eredő kötelezettsége megsértésére hivatkozott, ezért a rendkívüli lemondást a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontjában előírt törvényi feltételek fennállása tekintetében kellett vizsgálni, függetlenül attól, hogy a felperes a jognyilatkozatában a jogszabály b) pontjára hivatkozott. A felperes a rendkívüli lemondását az alperesnek a sajtóban adott valótlan, és fegyelmi vétségek sorozatos elkövetésére vonatkozó nyilatkozataival, és ennek következményeként a kedvezőtlen, a munkáját a továbbiakban lehetetlenné tevő megítélése előidézésével indokolta, ezért azt ezen indokok alapján kellett elbírálni. Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a rendkívüli lemondás jogszerűsége megítélésénél nem annak van döntő jelentősége, hogy a munkáltató, a közalkalmazott vagy az érintett - a jogerős ítélet szerint - felperest támogató - szülők értesítették-e a sajtót a felperes által vezetett osztály több diákjának más iskolába átíratásáról és annak körülményeiről.
Az elsőfokú bíróság helytállóan érvelt a közoktatásról szóló törvénnyel összefüggésben arra, hogy a munkáltatót a törvény keretei között illeti meg a pedagógus munkája értékelésének, és ennek alapján arról a véleménye nyilvánításának a joga. Figyelemmel azonban arra, hogy a rendkívüli lemondásban megjelölteket - a felek által sem vitatottan - hosszabb idő és számos esemény megelőzte, a Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak az eseménysor teljes körű értékelése szükségességére vonatkozó következtetésével.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy az újságcikkek tekintetében az alperesi munkáltatót nem terheli kötelezettségszegés. Ezt a cikkek tartalma, illetve az a körülmény is alátámasztja, hogy a felperes véleményét is közölték.
A nyilatkozat "összevágására" vonatkozó bizonyíték a perben nem merült fel, a felülvizsgálati eljárásban e körben csatolt főszerkesztői nyilatkozat figyelembevételét a Pp. 275. § (1) bekezdése kizárja.
Fentiek miatt a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a tv-riportban említett fegyelmi vétségek sorozatát megjelölő alperesi kijelentés megvalósított-e a munkáltató részéről rendkívüli lemondást megalapozó kötelezettségszegést, illetve vizsgálható-e ezen felül a kijelentés tartalma, tehát annak megalapozottsága. Nem annak van tehát jelentősége, hogy ténylegesen a fegyelmi eljárás megindult-e, hanem annak, hogy az alperes véleményének tartalmát értékelve megállapítható-e a felperes terhére olyan kötelezettségszegés, amely miatt az alperes a felperesről a rendkívüli lemondásban megjelöltek szerint nyilatkozott.
Mindezek hiányában a jogerős ítélet megalapozatlan, továbbá a bíróságok a perben szereplő jogkérdés tekintetében részben téves álláspontra helyezkedtek.
Az új eljárásban meg kell állapítani, hogy az alperes a tv-nyilatkozat szerint konkrétan milyen magatartásokat, mulasztásokat rótt fel a felperesnek, továbbá a pedagógusi gyakorlatára, szakképzettségére, az alperes által biztosított konkrét feltételekre is tekintettel a felperes kötelezettségszegése és vétkessége a nyilatkozatban megjelöltek szerint megállapítható-e, figyelemmel az adott helyzet megelőzése illetve megoldása szakmai szempontjára, a felperes és az iskola lehetőségeire. Adott esetben a nyilatkozatai valóságtartalma tekintetében a bizonyítás az alperest (munkáltatót) terheli.
A kifejtettek szerint teljeskörűen feltárt tényállás alapján bírálható el a rendkívüli lemondás indokai tekintetében annak jogszerűsége.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 202/2001. sz.).