adozona.hu
EH 2001.434
EH 2001.434
Az 1947-ben elrendelt kényszerfelszámolási eljárást az eljárás elrendelésekor hatályban volt jogszabály szerint kell lefolytatni. A korábbi jogszabályok hatályon kívül helyezése folytán a felszámolási ügyekre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak kell a korábbi jog szabályai szerint lefolytatnia és befejeznie a megindult felszámolási eljárást [1920. évi XXXVII. tv. 12. § (1) bek., 1955. évi 21. tvr., 1961. évi 9. tvr. 60. §, 920/1917. M. E. rendelet 1. §, 2. §, 48. § (5) bek., 4247/1949. (IX.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Pénzügyminisztérium Jogi és Koordináció Főosztálya a 2000. július 20-án érkezett beadványában azt kérte, hogy a bíróság az M-O. Bank Rt. felszámolása ügyében járjon el és jelöljön ki új felszámolót. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Budapesti Törvényszék a Magyar Szavatossági Bank megkeresésére végzésével az M-O. Bank kényszerfelszámolását rendelte el, melynek lebonyolítását a Pénzintézeti Központ a bíróság megkeresésére vállalta. A felszámolási eljárás 1949-ben megindult, azonban a mai napi...
EH 2001.434 Az 1947-ben elrendelt kényszerfelszámolási eljárást az eljárás elrendelésekor hatályban volt jogszabály szerint kell lefolytatni. A korábbi jogszabályok hatályon kívül helyezése folytán a felszámolási ügyekre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak kell a korábbi jog szabályai szerint lefolytatnia és befejeznie a megindult felszámolási eljárást [1920. évi XXXVII. tv. 12. § (1) bek., 1955. évi 21. tvr., 1961. évi 9. tvr. 60. §, 920/1917. M. E. rendelet 1. §, 2. §, 48. § (5) bek., 4247/1949. (IX. 22.) MT r., 1996. évi CXII. tv. 177. § (3) bek.].
A Pénzügyminisztérium Jogi és Koordináció Főosztálya a 2000. július 20-án érkezett beadványában azt kérte, hogy a bíróság az M-O. Bank Rt. felszámolása ügyében járjon el és jelöljön ki új felszámolót. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Budapesti Törvényszék a Magyar Szavatossági Bank megkeresésére végzésével az M-O. Bank kényszerfelszámolását rendelte el, melynek lebonyolítását a Pénzintézeti Központ a bíróság megkeresésére vállalta. A felszámolási eljárás 1949-ben megindult, azonban a mai napig sem fejeződött be. A Pénzintézeti Központ megszűnése folytán felszámolási engedélyét visszaadta, és kérte a felszámolók névjegyzékéből való törlését, amely megtörtént. A Pénzügyminisztérium a bank jogi helyzetének rendezését szükségesnek tartja.Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmet elutasította.
Végzése indokolásában tényként állapította meg, hogy a Budapesti Törvényszék az 1947. október 17-én kelt határozatával az M-O. Bank Rt. ellen - hitelezői kérelemre - a kényszerfelszámolási eljárást megindította és az iratokat a további eljárás végett a cégbírósághoz áttenni, valamint a végzést a felekkel közölni rendelte. A Budapesti Törvényszék mint Cégbíróság 1947. október 23-án kelt végzésével a nevezett cég feloszlatását és kényszerfelszámolását az 1920. évi XXXVII. törvény 12. §-a és a 920/1917. M.E. rendelet 2. §-a értelmében kimondta. Kényszerfelszámolóul a Pénzintézeti Központot rendelte ki.
A továbbiakban az elsőfokú bíróság idézte a Pénzintézeti Központról szóló 1920. évi XXXVII. törvény 12. §-ának (1) bekezdését, a 920/1917. M. E. rendelet 1., 2. §-át, valamint 48. §-ának (5) bekezdését, végül megállapította, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. tvr-t módosító 1961. évi 9. sz. tvr. 1961. június 1-jei hatállyal 60. §-ában hatályon kívül helyezte a "csőd- és csődön kívüli kényszeregyezségi eljárásra vonatkozó felszabadulás előtt alkotott valamennyi jogszabályt" ugyanakkor 58. §-ában kimondta, hogy a folyamatban lévő csőd- és csődön kívüli kényszeregyezségi eljárásokat, kényszerfelszámolásokat, valamint a 4247/1949. (IX. 22.) MT rendelet alapján elrendelt felszámolásokat azonban a korábbi jogszabályok szerint kell folytatni és befejezni". Ebből következően arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az M-O. Bank Rt. ellen a 920/1917. M.E. rendelet alapján elrendelt kényszerfelszámolást is a kényszerfelszámolás kimondásakor hatályban volt jogszabály szerint kell lefolytatni, tehát a felszámolási eljárásokat lefolytató bíróságnak nincs hatásköre a kényszerfelszámolás befejezésére, illetve új kényszerfelszámoló kijelölésére. Ezért a Pénzügyminisztérium kérelmét elutasította.
A végzés ellen a Pénzügyminisztérium terjesztett elő fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot a felszámolási eljárás lefolytatására és új felszámoló kijelölésére kérte kötelezni.
Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság végzésében felhívott 1961. évi 9. tvr. nem rendelkezett olyan esetekről, amikor a korábban kirendelt felszámoló megszűnt, jogutódja nincs, s ez esetben kényszerfelszámolónak kit lehet kijelölni.
A fellebbezés az alábbiak miatt alapos.
Az elsőfokú bíróság végzésével azt helyesen állapította meg, hogy az 1947-ben elrendelt kényszerfelszámolási eljárást az eljárás elrendelésekor hatályban volt jogszabály szerint kell lefolytatni. Tévedett azonban akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy az adott esetben a felszámolási eljárásokat lefolytató bíróságnak a kényszerfelszámolás befejezésére, illetve új kényszerfelszámoló kijelölésére nincs hatásköre. A korábbi jogszabályok hatályon kívül helyezése folytán az elsőfokú bíróság által is helyesen felhívott tvr. szabályai szerint az elrendelt felszámolásokat a korábbi jogszabályok szerint kell folytatni és befejezni. Ebből azonban nem következik az, hogy a felszámolási eljárásokat lefolytató bíróságnak az eljárásra ne lenne hatásköre, hanem az következik, hogy a felszámolási ügyekben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak a korábbi jog szabályai szerint kell lefolytatnia és befejeznie a megindult felszámolási eljárást.
A kérelmező bejelentése szerint a Pénzintézeti Központ jogutód nélkül megszűnt, ezért szükséges az eljárásban új felszámoló kijelölése.
Az elsőfokú bíróság elfoglalt téves jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta e bejelentés valóságtartalmát, az új felszámoló kijelölésére irányuló kérelmet ezért utasította el.
Az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a Pénzintézeti Központ, mint az M-O. Bank Rt. kirendelt felszámolója valóban jogutód nélkül szűnt-e meg. Ez esetben az elsőfokú bíróságnak a felszámolási eljárásban új felszámolót kell kijelölnie, melynek során figyelemmel kell lennie arra, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 177. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság csak a Felügyelet által létrehozott közhasznú társaságot jelölheti ki felszámolóként.
Amennyiben pedig az elsőfokú bíróság vizsgálódása eredményeként azt állapítaná meg, hogy a Pénzintézeti Központnak van a felszámolási tevékenység lefolytatására kijelölt jogutóda, az eljárásban - az új felszámoló kijelölésének a mellőzésével - a jogutódlást kell megállapítania. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32. 540/2000. sz.)