adozona.hu
EH 2000.362
EH 2000.362
A munkáltató jogszabályban előírt kötelezettség nélkül is elrendelheti a köztisztviselő tartalék állományba helyezését. Ez a munkáltatói döntés (önmagában) nem érinti a nyugdíjjogosultság címén történt felmentést - ha ez való és okszerű felmentési indoknak bizonyult [Ktv. 20/A. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes az 1999. január 31-én kelt felmentéssel megszüntette. Az intézkedés indokolása a 78/1998 (MK 24.) HM utasítás 2. § (1) bekezdésére és arra hivatkozott, hogy a felperes 1993 óta szolgálati nyugdíjban részesül. A felmentés továbbá a felperes egyetértésével rendelkezett a felmentési idő tartamára a tartalék állományba helyezéséről.
A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a közszolgálati jogviszonya helyreállítását, ...
EH 2000.362 A munkáltató jogszabályban előírt kötelezettség nélkül is elrendelheti a köztisztviselő tartalék állományba helyezését. Ez a munkáltatói döntés (önmagában) nem érinti a nyugdíjjogosultság címén történt felmentést - ha ez való és okszerű felmentési indoknak bizonyult [Ktv. 20/A. § (1) bek., 17. § (1) bek. f) pont].
A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes az 1999. január 31-én kelt felmentéssel megszüntette. Az intézkedés indokolása a 78/1998 (MK 24.) HM utasítás 2. § (1) bekezdésére és arra hivatkozott, hogy a felperes 1993 óta szolgálati nyugdíjban részesül. A felmentés továbbá a felperes egyetértésével rendelkezett a felmentési idő tartamára a tartalék állományba helyezéséről.A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a közszolgálati jogviszonya helyreállítását, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte. A felperes szerint a felmentés "alkotmányellenes", az Mt.-nek a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmára vonatkozó rendelkezésébe ütközik. Vitatta továbbá a létszám-leépítési indok valóságát és okszerűségét, valamint a másik munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettség elmulasztását is sérelmezte.
A másodfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Megállapítása szerint a felmentés utal ugyan a létszámgazdálkodás átmeneti szabályairól szóló HM utasításra, a felmentésnek azonban nem a létszámleépítés, hanem a szolgálati nyugdíjban részesülés volt az indoka. Miután a felperes 1993 óta az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső szolgálati nyugdíjban részesül, az indok valós, és megfelelt a Ktv. 17. § (1) bekezdés f) pontjában szabályozottaknak. Kifejtette továbbá a bíróság, hogy az intézkedés jogellenessége nem állapítható meg amiatt, mert a jogviszony létesítésekor a felperes már szolgálati nyugdíjban részesült.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes felmentését hatályon kívül helyezte, és kötelezte, hogy a felperest "haladéktalanul eredeti munkakörében foglalkoztassa".
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felmentés pontos jogcímének megjelölése hiányában a felmentés formai okból hibás, az intézkedés a Ktv. 15. § (2) bekezdésének d) pontjára utal, ugyanakkor a felmentés indokaként az alperes a felperes szolgálati nyugdíjra jogosultságát tekintette, a tartalék állományba helyezésről való rendelkezéssel pedig valójában a létszámleépítés szabályai szerint járt el. A másodfokú bíróság ezt a jogcímek "összemosásának" minősítette, és megengedhetetlennek tartotta.
A bíróság a felmentést érdemben is jogszerűtlennek találta amiatt, mivel álláspontja szerint a szolgálati nyugdíjra való jogosultság valós, de nem okszerű indok. Az alperes ugyanis a jogviszony létesítésekor tudott a felperes nyugdíjjogosultságáról, és az alperesi álláspont elfogadása azt jelentené, hogy az alperes mentesülne az indokolási kötelezettség alól, amit a Ktv. 11. § (1) bekezdés nem tesz lehetővé.
A másodfokú bíróság szerint a létszámcsökkentésre vonatkozó indok sem jogszerű, mert az alperes ennek tényét nem bizonyította, ehelyett nem elegendő a HM utasításra való hivatkozás. Az intézkedés továbbá rendeltetésellenes, mivel a létszámcsökkentést kizárólag az alkalmazottak egy csoportjára, a nyugdíjasokra alkalmazták.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a Ktv. 17. § (1) bekezdés f) pontjába ütköző jogszabálysértésre, és az MK 95. számú állásfoglalással ellentétes döntésre hivatkozással. Az alperes álláspontja szerint téves a másodfokú bíróság álláspontja abban, hogy jogszabályi hivatkozás nélkül a felmentés indoka az intézkedésből nem tűnik ki. Az indok ugyanis a felmentésben meghatározottak szerint a felperes szolgálati nyugdíjban részesülése, e tényt a felperes sem vitatta. A bírói gyakorlat szerint a konkrét jogszabály hiánya a felmentést egymagában nem teszi jogellenessé. A nyugdíjjogosultság mint a törvényben szabályozott felmentési indok okszerűségével kapcsolatban az alperes az Alkotmánybíróság 44/B/1993. AB számú határozatában részletezettekkel érvelt, és hivatkozott a bírói gyakorlatra is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A munkaügyi bíróság által jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 206. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés]. Eszerint a felperes a perben maga által sem vitatottan 1993 óta, így a felmentés közlésekor is szolgálati nyugdíjban részesült.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felmentés indoka a felperes nyugdíjjogosultsága volt. A felmentés indokolásában az alperes ugyanis a miniszteri utasításnak arra a rendelkezésére hivatkozott, amely - egyebek mellett - a szolgálati nyugdíjban részesülő köztisztviselők közszolgálati jogviszonyának megszüntetéséről szólt, továbbá megállapította, hogy a felperes ilyen nyugdíjban részesül. Az alperes tehát a felmentés világos és a törvénynek megfelelő indokát adta (Ktv. 17. § (1) bekezdés f) pont).
Helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felmentés indokát annak tartalma szerint kell elbírálni, és a jogcímnek megfelelő jogszabály megjelölésének elmaradása a felmentést nem teszi jogellenessé.
Önmagában az a körülmény, hogy az alperes a felmentésben a felperes tartalék állományba helyezéséről is rendelkezett, holott ilyen kötelezettség a nyugdíjjogosultság címén való felmentés esetén nem terhelte (Ktv. 20/A. § (1) bekezdés), a felmentés előbbiek szerint - valós és okszerű - indokát nem érinti.
A másodfokú bíróság ettől eltérően tévesen következtetett a felmentés indokolásában nem szereplő létszámcsökkentési indokra, tehát arra az indokra hivatkozva megalapozatlanul állapította meg a felmentésnek a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmába ütköző voltát, figyelemmel arra is, hogy ilyen indok hiányában a létszámcsökkentés tényére vonatkozóan a perben tényállás megállapítására nem is került sor.
A Ktv. 17. § (1) bekezdésének f) pontja alapján a felmentésre az ad lehetőséget, hogy a köztisztviselő nyugdíjra jogosultságot szerzett, tehát az ellátása ezen a jogcímen biztosított. Ezen felmentési indok fennállására tekintettel ezért a nyugdíjasként alkalmazott köztisztviselő is felmenthető. A jogerős ítéletben kifejtett ettől eltérő álláspont a jogszabályból nem következik, és ellentétes az ítélkezési gyakorlattal (MJD 631. számú jogeset).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta (Pp. 275/A. § 2) bekezdés). (Legf. Bír. Mfv. I. 10 527/2000. sz.)