adozona.hu
EH 2000.361
EH 2000.361
A munkáltató eljárása nem jogszabálysértő, ha a veszteségeinek csökkentése érdekében a sztrájkban részt nem vett munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasítja, amelyek egyébként a sztrájkoló munkavállalók munkakörébe tartoznak. Erre tekintettel a nem sztrájkoló munkavállalónak rendkívüli munkavégzés elrendelése sem tilos [1989. évi VII. tv. 1. § (2) bek. és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező 1999. január 4-én nulla órától sztrájkot hirdetett a kérelmezett területén. A kérelmező a sztrájk ideje alatt az Mt. 23. §-ában foglaltak alapján szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezetthez a vezérigazgatóság azon intézkedése ellen, mely szerint a munkabeszüntetést az abban részt vevő munkavállalók leváltásával, illetve második munkavállaló (sztrájktörő) alkalmazásával kívánja akadályozni, sőt meghiúsítani.
Az eredménytelen egyeztetést követően a bírósághoz fordult annak...
EH 2000.361 A munkáltató eljárása nem jogszabálysértő, ha a veszteségeinek csökkentése érdekében a sztrájkban részt nem vett munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasítja, amelyek egyébként a sztrájkoló munkavállalók munkakörébe tartoznak. Erre tekintettel a nem sztrájkoló munkavállalónak rendkívüli munkavégzés elrendelése sem tilos [1989. évi VII. tv. 1. § (2) bek. és (3) bek.].
A kérelmező 1999. január 4-én nulla órától sztrájkot hirdetett a kérelmezett területén. A kérelmező a sztrájk ideje alatt az Mt. 23. §-ában foglaltak alapján szakszervezeti kifogást nyújtott be a kérelmezetthez a vezérigazgatóság azon intézkedése ellen, mely szerint a munkabeszüntetést az abban részt vevő munkavállalók leváltásával, illetve második munkavállaló (sztrájktörő) alkalmazásával kívánja akadályozni, sőt meghiúsítani.Az eredménytelen egyeztetést követően a bírósághoz fordult annak megállapítása iránt, hogy a kérelmezett átvezénylésre irányuló kényszerintézkedése jogellenes és kérte, hogy a bíróság a kérelmezettet tiltsa el az intézkedés alkalmazásától.
A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmező által előterjesztett szakszervezeti kifogást elutasította.
Megállapította, hogy a kérelmező a szakszervezeti kifogás előterjesztése során az Mt. 23. §-ának (4) bekezdésében foglalt határidőket betartotta, ezért a kifogást érdemben bírálta el.
A kérelmező azt állította, hogy az átvezényléssel kapcsolatos utasítást a területi igazgatóságok részére a kérelmezett szóban közölte, azt azonban közvetett módon az általa becsatolt négy okirat bizonyítja.
A bíróság megállapította, hogy a bizonyítékként csatolt jogi állásfoglalást tartalmazó távirat, a sztrájk ideje alatt munkát végző munkavállalók díjazására vonatkozó általános eligazítás, valamint a szakszervezeti kifogással kapcsolatos egyeztetésről felvett - 1999. január 4-én kelt - jegyzőkönyv nem tartalmaz a munkavállalók átvezénylésére vonatkozó utasítást. Rámutatott arra, hogy a jogszerű sztrájk kizárólag a munka beszüntetésére jogosítja fel az abban részt vevő munkavállalókat. A törvény nem ad felhatalmazást a sztrájkoló munkavállalónak a munkáltató rendelkezési jogának megakadályozására, a munkavégzés tárgyi eszközeinek birtokbavételére. Következésképpen a sztrájkoló munkavállaló nem akadályozhatja meg, hogy az általa használt munkaeszközzel más munkavállaló a munkáltató utasítására munkát végezzen.
A kérelmező a kifogásban a kérelmezettől az eredeti vezénylés szerinti személyek munkába állásának biztosítását kérte. A bíróság álláspontja szerint ez a kérelem önmagának is ellentmond. A sztrájkoló munkavállaló ugyanis nem állt szolgálatba, amennyiben ugyanis a munkát felveszi, már nem sztrájkolónak, hanem munkavégzésre kötelezett munkavállalónak minősül.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy nem volt olyan munkáltatói intézkedés, amelynek visszavonására a munkáltató kötelezhető lenne. Az átvezénylésre vonatkozó intézkedést egyébként is kizárólag a sztrájkban részt nem vevő munkavállaló sérelmezhetné, egyéni jogvita keretében.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indoklás szerint a bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a sztrájkban való részvétel önkéntes, így a munkáltató nem kényszerítheti a sztrájkban részt vevő munkavállalóit a sztrájktól való tartózkodásra. A kérelmező semmivel nem bizonyította, hogy a kérelmezett ezzel ellentétben járt el. A munkáltatónak ugyanakkor kötelessége a sztrájkban részt venni nem szándékozók foglalkoztatása.
A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A sérelmezett végzés hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság végzésének megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy a kérelmezett a sztrájktörvény 1. §-ának (1) és (3) bekezdését megsértve intézkedett a sztrájkban részt vevő munkavállalók leváltásáról, illetve átvezényléséről. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az F. 2. Forgalmi Utasítás pontos előírásokat tartalmaz arra nézve, hogy a szolgálatot hogyan lehet átadni, illetve átvenni és az erre való utasítás, vagyis a szolgálat átadása a munka végzésére kényszerítést, illetve a sztrájk befejezésére kényszerítést jelent.
A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kérelmező a kifogását arra alapította, hogy a kérelmezett jogsértést követett el a sztrájkban részt nem vevő munkavállalójának átirányításával, ezzel pótolva a sztrájk miatt kiesett munkavállaló munkáját.
A nem peres eljárásban ezért elsődlegesen azt a kérdést kellett eldönteni, hogy sztrájk idején a kérelmezett munkáltatói jogai mennyiben korlátozottak.
A sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. 1. §-ának (2) bekezdése szerint a sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető. A jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni. A (3) bekezdés szerint a sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell működni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos.
Az előbbi rendelkezések tehát nem korlátozzák a munkáltatót abban, hogy a veszteségeinek csökkentésére a nem sztrájkoló munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasítsa, amelyek egyébként a sztrájkban részt vevő munkavállalói munkakörébe tartoznak. Ennek keretében nem kizárt az sem, hogy a nem sztrájkoló munkavállalói részére rendkívüli munkavégzést rendeljen el. Ez ugyanis nem tekinthető a sztrájkban részt vevő munkavállalók elleni kényszerintézkedésnek, a feleket terhelő együttműködési kötelezettség megszegésének.
Ha a munkáltató e körben tett intézkedése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, ez ellen az érintett munkavállaló jogvitát kezdeményezhet, de emiatt kifogás nem nyújtható be [Mt. 23. § (4) bekezdés].
Az előbbiekből következően, a kérelmező kifogását abban az esetben is el kellett volna utasítani, ha egyértelműen bizonyítani tudja, a kérelmezett a sztrájkoló munkavállalók helyébe más munkavállalóit irányította át.
A kifejtettekre figyelemmel a szakszervezeti kifogás az Mt. 23. §-a szerint megkívánt kellő jogalappal nem bír, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 784/1999. sz.)