adozona.hu
EH 2000.355
EH 2000.355
Előzetes tárgyalást követően a munkáltató által megszövegezett és aláírt közös megegyezésről szóló megállapodás tervezete nem a munkáltató egyoldalú intézkedésének, hanem szerződési ajánlatnak minősül, melyet a munkavállaló visszautasíthat, ezért erre rendkívüli felmondási jog nem alapítható [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. augusztus 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel műszaki ügyintéző munkakörben, 1995. január 1-jétől a munkaköre gázszolgáltatási üzemvezető munkakörre módosult.
A felperes 1998. július 24-én rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát a munkaköre egyoldalú módosítására hivatkozással. Keresetében a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását és az alperesnek végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és a kára megfizetésére kötelezését kérte.
A...
EH 2000.355 Előzetes tárgyalást követően a munkáltató által megszövegezett és aláírt közös megegyezésről szóló megállapodás tervezete nem a munkáltató egyoldalú intézkedésének, hanem szerződési ajánlatnak minősül, melyet a munkavállaló visszautasíthat, ezért erre rendkívüli felmondási jog nem alapítható [Mt. 96. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1993. augusztus 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel műszaki ügyintéző munkakörben, 1995. január 1-jétől a munkaköre gázszolgáltatási üzemvezető munkakörre módosult.A felperes 1998. július 24-én rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát a munkaköre egyoldalú módosítására hivatkozással. Keresetében a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását és az alperesnek végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset és a kára megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes rendkívüli felmondása jogszerű, és kötelezte az alperest 214 935 forint felmentési időre járó átlagkereset, 135 098 forint végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéleti tényállásként megállapította, hogy az alperes 1998. július 1-jétől kezdődően hét területi egységet érintő átszervezésről döntött, amely 36 üzemet - köztük a felperes által vezetett t.-i üzemet is - érintette.
Az átszervezés keretében az üzem összevonás következtében megszűnt. A területi igazgatóság vezetője 1998. július elején az érintett üzemigazgatóságok vezetőit tájékoztatta a felajánlott munkakörökről. A felperest a h.-i üzemigazgatóság műszaki csoportjánál műszaki előadói munkakörben változatlan munkabérrel történő foglalkoztatás felajánlásáról tájékoztatták, majd az alperes 1998. július 23-án megküldte a részére a július 2-ai keltezésű munkaszerződés-módosítás tervezetét.
A munkaügyi bíróság a felperes által július 24-én közölt és az egyoldalú munkaszerződés-módosítással indokolt rendkívüli felmondást amiatt találta jogszerűnek, mert az alperes az átszervezéssel egyidejűleg a munkaszerződés módosításáról nem intézkedett. A felperes munkaköre, üzemvezetői jog- és hatásköre és a munkavégzés helye már három hete megszűnt, így a munkaszerződés módosításához szükséges közös megegyezésnek már nem volt jelentősége. A munkaügyi bíróság az alperesnek ezt a magatartását az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint értékelte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a "jogszabályoknak megfelelő", a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte.
Az alperes szerint az első és másodfokú ítélet az Mt. 82. §-ának (1) és (2) bekezdésébe, valamint a 96. §-ának (7) bekezdésébe ütközött. A munkáltató részéről ugyanis nem történt egyoldalú munkaszerződés-módosítás, a felperessel korábban egyeztetett munkaszerződés-módosítási ajánlat munkavállalói rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhatott. A felperes a szervezet korszerűsítéséről tartott tájékoztatáson tudomást szerzett a munkaköre megszűnéséről és a műszaki előadói munkakör változatlan munkabérrel való felajánlásáról.
Az alperes továbbá arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok tévesen vizsgálták felmondási okként az egyoldalú munkaszerződés-módosítást. A felperes a rendkívüli felmondás okaként ugyanis azt jelölte meg, hogy a munkáltató a munkaszerződést egyoldalú intézkedésével módosítani kívánta. Az alperes tehát csak ajánlatot tett a tervezetnek a felperes részére megküldésével. A felperes az ajánlat elfogadását illetően nem volt kényszerhelyzetben, az ajánlat visszautasítása esetén az alperes részéről másik munkakör felajánlására, illetve a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésére kerülhetett volna sor. A felperes azért választotta a rendkívüli felmondást, hogy tanulmányi szerződéséből eredő kötelezettségek alól "szabaduljon".
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes a rendkívüli felmondás indokául azt jelölte meg, hogy "a munkáltató a hatályos munkaszerződést egyoldalú intézkedésével módosítani kívánta".
A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy a munkáltató által már aláírt munkaszerződés-módosításnak a felperes részére július 23-án történő megküldése egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősül-e és megalapozta-e a felperes rendkívüli felmondását.
Az irányadó tényállás szerint az alperes 1998. július 1-jétől 36 üzemet érintő jelentős átszervezést hajtott végre, melynek keretében a felperes által vezetett üzem is megszűnt. Az alperes az átszervezéssel egyidejűleg tájékoztatta a munkavállalókat a felajánlott munkakörökről, a felperes részére a műszaki előadói munkakört ajánlották fel változatlan munkabérrel, és az alperes ilyen feltételekkel készítette el az írásos munkaszerződés-módosítást.
A felperes nem vitatta az előzetes tájékoztatást, továbbá a munkaerő-gazdálkodási osztályvezető és az igazgató tanúnyilatkozatát arról, hogy 1998. júliusában az üzem átadás-átvétel folyamatosan folyt és a felperes feladata az átszervezés segítése volt.
A felperes részére 1998. július 23-án átadott munkaszerződés-módosítást az eljárt bíróságok tévesen értelmezték egyoldalú intézkedésnek, arra tekintettel, hogy az átszervezés és a munkakörmegszűnés megjelölt időpontját követően három hét múlva készítette el az alperes az írásbeli megállapodást. Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a munkaszerződés-módosítás alperes részéről való aláírása a megállapodás tartalmára, a közös megegyezésre vonatkozó szövegezésére tekintettel sem minősülhet egyoldalú intézkedésnek, a felperes a munkakörét érintő módosítás elfogadását visszautasíthatta.
Az eljárt bíróságok tehát a helyesen feltárt tényállásból tévesen következettek az alperes minősített kötelezettség-szegésére, így törvénysértően állapították meg a felperes rendkívüli felmondása jogszerűségét az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek hiányában.
A felülvizsgálati kérelem ennél fogva alappal sérelmezte a jogerős ítélet tekintetében az Mt. 96. § (7) bekezdésének a megsértését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét a kifejtett indokokra tekintettel, mint alaptalant elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 775/1999. sz.)