adozona.hu
EH 1999.95
EH 1999.95
Két folyóirat összetéveszthetősége úgy is megvalósulhat, hogy a korábban ismertté vált folyóirat címét az utóbb megjelenő - hasonló profilú - folyóirat az "új" jelzővel egészíti ki [Ptk. 77. §, 1986. évi II. tv. 8. § (1) bek., 1990. évi LXXXVI. tv. 6. §, 7. §, 29. § (1) bek. a)-c) pont, 30. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az "A K." című színes hirdetési folyóiratot 1992 szeptemberétől a B-B Kft. adta ki azzal a céllal, hogy a ruházati, illetve divatszakmában működő nagy- és kiskereskedők részére hirdetési és piacszervezési lehetőséget biztosítson. A lap alapítója és kiadója is kezdetben a B-B Kft. volt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nyilvántartása szerint. A B-B Kft. és az 1994 júniusában megalakult T. Kft. 1995 januárjában kötött megállapodása alapján a folyóirat kiadási jogát a felperes cég átruhá...
EH 1999.95 Két folyóirat összetéveszthetősége úgy is megvalósulhat, hogy a korábban ismertté vált folyóirat címét az utóbb megjelenő - hasonló profilú - folyóirat az "új" jelzővel egészíti ki [Ptk. 77. §, 1986. évi II. tv. 8. § (1) bek., 1990. évi LXXXVI. tv. 6. §, 7. §, 29. § (1) bek. a)-c) pont, 30. § (1)-(2) bek.].
Az "A K." című színes hirdetési folyóiratot 1992 szeptemberétől a B-B Kft. adta ki azzal a céllal, hogy a ruházati, illetve divatszakmában működő nagy- és kiskereskedők részére hirdetési és piacszervezési lehetőséget biztosítson. A lap alapítója és kiadója is kezdetben a B-B Kft. volt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium nyilvántartása szerint. A B-B Kft. és az 1994 júniusában megalakult T. Kft. 1995 januárjában kötött megállapodása alapján a folyóirat kiadási jogát a felperes cég átruházással megszerezte. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1995. január 24-én kelt nyilvántartása B. A. magánszemélyt alapítóként, a felperes céget kiadóként tüntette fel.A B-B Kft. egyik tulajdonosa Cs. Á. volt, aki 500 000 forint névértékű üzletrészét az 1993. július 28-án kelt szerződéssel B. A.-ra ruházta át. Az üzletrész eladását követően Cs. Á. O. S.-sel megalapította az alperes céget, amelynek tevékenységi körébe felvették a lapkiadást, a piac- és közvélemény-kutatást, illetve a hirdetési tevékenységet is. Az alperes cég működése megkezdését követően "Új K." címmel ingyenes terjesztésű hirdetési lapot alapított és annak kiadására is vállalkozott. A lap alapítását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1993 augusztusában nyilvántartásba vette. A nyilvántartás szerint a lap alapítója és kiadója is az alperes.
Az alperes által kiadott újság a felperes kiadásában megjelenő hirdetési folyóirattal azonos célokat szolgál, és a két lap formátuma is hasonló. Az "Új K." című lap nyilvántartásba vétele ellen a B-B Kft. képviseletében eljárva B. A. - eredménytelenül - fellépett, majd a lap kiadója ellen a fogyasztók megtévesztésére hivatkozással a Gazdasági Versenyhivatal előtt eljárást kezdeményezett. Kérelmét a versenytanács az 1993. december 9-én kelt határozatával elutasította.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa kiadott lap nevének megválasztásával - a felperes névviselési jogát is sértve - tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. Állította, hogy az alperes nem határolta el külső megjelenésében az általa kiadott folyóiratot a felperes által forgalmazott újságtól, sőt annak neve és külső megjelenése a két újság összetéveszthetőségét eredményezi. Miután a felperes terméke előbb vált a piacon ismertté, az alperes magatartása sérti a Ptk. 77. §-ában írt névviselési jogát és egyúttal a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. (Tpt.) 7. §-ába is ütközik. Állította, hol az alperes a fogyasztókat megtévesztette, mert őket arról tájékoztatta, hogy a felperes kiadványa rövid időn belül meg fog szűnni, és felhívta a megrendelőket, hogy nála hirdessenek. Ezzel az alperes a Tpt. 6. §-ában írt jogsértést követte el. Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértések megtörténtét, kötelezze az alperest azok abbahagyására, és tiltsa el egyúttal a további jogsértéstől, valamint kötelezze az alperest arra, hogy megfelelő módon adjon számára elégtételt. A sérelmezett helyzetet megszüntetve kötelezze a bíróság az alperest az általa kiadott újság jogsértő jellegétől történő megfosztására is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy jogsértő magatartást tanúsított. Álláspontja szerint az általa kiadott folyóirat a felperes kiadványától megkülönböztethető. Az "Új" jelző, illetve a felperes kiadványától eltérő fejléc, az abban megjelenített döntött, szivárványszínű ábra, illetve az eltérő módon megvalósított grafikai és rovatszerkesztés, valamint az eltérő betűtípus megfelelő módon megkülönbözteti a két kiadványt. Arra is hivatkozott, hogy a felperes cég az "A K. című újságot csak 1995. január 24-től adja ki".
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes névviselési jog sérelmével kapcsolatos igényét azért találta alaptalannak, mert a Ptk. 77. §-a a jogi személy nevét és nem az általa forgalmazott termék nevét oltalmazza. A fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos és a Tpt. 6. §-ára alapított igényt pedig azért találta alaptalannak, mert a felperes az e járás során nem bizonyította, hogy az alperes (a keresetindítást megelőzően) a megrendelők részére tisztességtelen felhívást közölt volna a Tpt. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül. A Tpt. 7. §-ára alapított keresetet azért utasította el, mert álláspontja szerint az alperes által alkalmazott és kiemeléssel hangsúlyossá tett "Új" jelző, az alkalmazott (eltérő) betűforma, betűnagyság, továbbá az újságborítónak a felperes által kiadott lap sajátos formájától eltérő, szokásosnak nevezhető formája az átlagos vásárló számára is egyértelműen megkülönböztethetővé teszi a két lapot, azaz az áruk összetéveszthetősége nem állapítható meg.
Az első fokú ítélet megváltoztatása, a keresetnek való helyt adás érdekében a felperes élt fellebbezéssel. Álláspontja szerint az első fokú eljárás során megfelelően igazolta, hogy az alperes 1996. év elejétől rendszeresítette a felperes kiadványának megszűnésével kapcsolatos tisztességtelen felhívásait a megrendelőkhöz. Ezért az erre alapított igény érvényesítésével nem késett el. Fenntartotta azt az álláspontját is, hogy az alperes által kiadott folyóiratról az ő termékét lehet felismerni. Az "Új" jelző ugyanis a vásárlóban azt a benyomást kelti, hogy ugyanannak a terméknek az új kiadásáról és nem egy másik termék megjelentetéséről van szó. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy 1995. év elejéig az alperes kiadványa azonos módon került szerkesztésre, és formájában teljesen megegyezett a felperes kiadványával. Az alperes jogsértő magatartása miatt a felperes volt kénytelen a borítólapon változtatásokat eszközölni, amely azonban az előállítást megdrágította. Ez az alperes mentesülését nem eredményezheti.
Az alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést részben, az alábbiak szerint találta alaposnak.
A felperes fellebbezése alaptalanul támadta az első fokú ítéletnek a névviselési jog megsértésével kapcsolatos álláspontját. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 77. §-ának megfelelő értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a hivatkozott törvényhely a jogi személy nevének oltalmát hivatott biztosítani, amely oltalom nem terjed ki a jogi személy által forgalmazott áru elnevezésére.
Az 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 6. §-a értelmében: tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely kifejezetten a harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza. A Tpt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint pedig nem indítható eljárás, ha a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás tudomásra jutásától számított 6 hónap, de legfeljebb a magatartás tanúsításától számított három év eltelt.
A felperes már a versenyhivatal előtti eljárásban is állította - de nem bizonyította -, hogy az alperes a megrendelőket az általa kiadott folyóirat rövid időn belül történő megszűnéséről tájékoztatta, és felhívta őket arra, hogy a továbbiakban az "Új K." című újságban hirdessenek. A jelen perben pedig azt állította, hogy az alperes hasonló módon intézett tisztességtelen felhívást 1996. év elején is a megrendelőkhöz. Ezt az állítását azonban bizonyítani nem tudta. A kihallgatott tanúk közül kizárólag A. J.-né vallott arról, hogy több megrendelő említette: "hallotta, hogy megszűnik a lap ". Emellett azonban vallotta azt is, hogy "nem tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy ez elterjedt". A felperes által állított és a versenyjogot sértő tisztességtelen felhívás megtörténtét egyetlen tanú sem igazolta. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperesnek a Tpt. 6. §-ára alapított kereseti kérelmét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával ugyancsak elutasította.
A Tpt. 7. §-a értelmében tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel - ideértve az eredetmegjelölést is - vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetve annak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező áruját szokták felismerni.
A Tpt. fenti rendelkezésének alkalmazásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a markáns külsővel, meghatározott elnevezéssel és így a fogyasztók számára nyilvánvaló jellegzetességgel rendelkező áruval melyik versenytárs jelent meg előbb a piacon és vált ismertté. Ennek alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a hasonló külsővel rendelkező termék megjelentetése megvalósította-e a jogsértést jelentő utánzást.
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. 8. §-ának (2) bekezdése szerint időszaki lapot a lap alapítója, továbbá lapkiadói tevékenységre jogosult szervezet adhat ki.
Az adott esetben a felperes a lap korábbi kiadójától (és alapítójától) szerzett jogot az "A K." című folyóirat kiadására. Ez azt is jelenti, hogy a piacon való megjelenésével kapcsolatos időpontként a jogelődje kiadványának megjelenési időpontját kell figyelembe venni. Ez pedig az alperes kiadványának megjelenését jóval megelőző 1992. szeptemberi időpont. A felperes által kiadott újság - már elnevezéséből is következően - egy, a foglalkozása által meghatározott személyi körnek és a személyi kör szolgáltatásai iránt érdeklődőknek szól. Az újság külső formátumától függetlenül, már elnevezése által rendelkezik olyan jellegzetes tulajdonsággal, amelyről a lap kiadóját mint versenytársat lehet felismerni, és a terméket más termékektől meg lehet különböztetni. Ebből következik, hogy a felperes vált elsőként ismertté a piacon a jellegzetes tulajdonságú termékével.
A felperes jogelődje és az alperes egyik alapítója között korábban fennállott üzleti kapcsolatra tekintettel vizsgálandó volt az is, hogy a felperes jogelődje az alperes által kiadott újság forgalmazásához hozzájárult-e. A hozzájárulás ugyanis a versenyjogot sértő magatartás megvalósulását kizárja.
A perben rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a jogelőd már a lap alapítása ellen is tiltakozott, és az alperes által tervezett elnevezést sérelmezte. Ezt követően pedig a Gazdasági Versenyhivatal előtt kezdeményezett eljárást. Megállapítható tehát, hogy az általa kiadott folyóirat nevéhez hasonló újságcím használatához nem járult hozzá. Nem vonható le következtetés arra sem, hogy ráutaló magatartással utóbb az újságcím használatához hozzájárult. A versenyhivatal előtti eljárás befejezése és a perindítás között mindössze egy év telt el, mely időszak alatt került sor a kiadói jog átruházására és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételi eljárásra. Az alperes kifogásolt tevékenysége a névhasználat vonatkozásában a kiadvány megjelentetésétől folyamatosan fennáll, ezért a Tpt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben meghatározott, az igényérvényesítés kizártságát eredményező határidő meg sem kezdődött.
A felperes, illetve jogelődje hozzájárulásának hiányában vizsgálandó volt, hogy az alperes által kiadott hirdetési újság rendelkezik-e olyan jellegzetes tulajdonsággal, amelyről a felperes kiadványát szokták felismerni. Az alperes által kiadott újság esetében is az újság elnevezése (címe) a meghatározó jelentőségű. A két újság címe kizárólag abban különbözik egymástól, hogy az alperes kiadványa az "Új" jelzőt alkalmazza. E jelző alkalmazásától függetlenül az alperes újságja is a kereskedőknek (és kereskedőkről) szól, és e foglalkozás iránt érdeklődőket szólítja meg. Mivel mindkét újság hirdetésekre épül, az "Új" jelző használata a két lap összetéveszthetőségét nem zárja ki. Az átlagos fogyasztó (megrendelő) szemszögéből nézve az "Új" jelző arra enged következtetni, hogy a korábban ismertté vált, "A K." című lap megújított változatát olvashatja, és nem arra, hogy egy másik kiadó és szerkesztő által megjelentetett hasonló profilú hirdetési magazint. Ebből következik, hogy az átlagos fogyasztó számára az alperes által kiadott újság a felperes folyóiratával való folytonosságot, ezáltal az összetéveszthetőséget eredményezi. Az alperes kiadványának egyéb tulajdonságai ezt az összetéveszthetőséget nem zárják ki. Az "Új K. " fejlécén megjelenő döntött szivárvány ábra, illetve az alkalmazott betűk alakja és típusa, a lap rovatszerkesztésének és grafikájának kisebb eltérése nem alkalmas arra, hol a két folyóiratot egymástól megkülönböztethetővé tegye. A folyó- iratok összetéveszthetőségét a kihallgatott tanúk is bizonyították. Mindebből következik, hogy az alperes a Tpt. 7. §-ában írt tilalmat azzal szegte meg, hogy a felperes folyóiratához az összetéveszthetőségig hasonló elnevezéssel adta ki, és hozta forgalomba a saját kiadványát, amelyet külső megjelenésében sem határolt el a felperes folyóiratától.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával részben megváltoztatta, és az alperes által elkövetett jogsértést a Tpt. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapította. Az alperest a b) pont alapján a további jogsértéstől eltiltotta és a c) pont alkalmazásával a felperest feljogosította arra, hogy az alperes költségén két országos napilapban az ítéletnek a jogsértést megállapító és a jogsértéstől eltiltó rendelkezését közzétegye. (Legf. Bír. Pf. IV. 21.273/1997. sz.)