adozona.hu
EH 1999.150
EH 1999.150
A munkaviszony munkáltató által történt jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt munkabér megállapítása végett a munkaviszony megszűnéséig eltelt teljes időszakban kiesett, valamint másutt elért keresetet (jövedelmet) kell egymással szembeállítani, nem pedig az egyes rész-időszakok keresetét külön-külön [Mt. 100. § (6) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében kérte az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását.
Az alperes az elért átlagkereset alapulvételével elismerte az elmaradt munkabér és a végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére vonatkozó keresetet, egyebekben kérte annak elutasítását.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes 1990. július 15-étől kezdődően fennálló munkaviszonyát 1992...
EH 1999.150 A munkaviszony munkáltató által történt jogellenes megszüntetése esetén az elmaradt munkabér megállapítása végett a munkaviszony megszűnéséig eltelt teljes időszakban kiesett, valamint másutt elért keresetet (jövedelmet) kell egymással szembeállítani, nem pedig az egyes rész-időszakok keresetét külön-külön [Mt. 100. § (6) bekezdése].
A felperes a keresetében kérte az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazását.Az alperes az elért átlagkereset alapulvételével elismerte az elmaradt munkabér és a végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésére vonatkozó keresetet, egyebekben kérte annak elutasítását.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes 1990. július 15-étől kezdődően fennálló munkaviszonyát 1992. július 24-én jogellenesen szüntette meg rendes felmondással. Az ítéletével pedig 328 030 Ft elmaradt munkabér és annak 1994. december 1-jétől járó kamata megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és elmaradt munkabér címén 1 312 828 Ft-ot igényelt.
A másodfokú bíróság ítéletével elmaradt munkabér címén további 169 493 Ft-ot és annak 1994. december 1-jétől járó kamatát ítélte meg, egyebekben helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit.
A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy a felperes 1992. évi alapbére havi 33 000 Ft volt. Az alperes a kollektív szerződésben a munkavállalók teljes állományát figyelembe véve biztosította az infláció átlagos szintjét elérő differenciált keresetnövelést. A felperes 1994., illetve 1995. évi személyi alapbérét a felpereshez hasonlóan főcsoportvezetőként működött beosztásúak átlagos bérnövekedésének figyelembevételével állapította meg és ennek eredményeként elmaradt munkabér-különbözetként további 66 452, illetve 103 041 Ft-ot vett figyelembe.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak megállapítását, hogy az alperes hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben, és ennek figyelembevételével kérte a keresetét elutasító ítéletek hatályon kívül helyezését és az alperesnek a keresete szerint történő marasztalását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elmaradt munkabérre irányuló követelésnél a Legfelsőbb Bíróság - a másodfokú bíróság ítéletében megjelölt alapbérösszegeket, valamint az átlagkeresetbe beszámító 1991. évi 50 000 Ft jutalomösszeget figyelembe véve - állapította meg az egyes években elmaradt havi átlagkeresetet és ezek alapján a keresetben megjelölt 1992. október 14-étől 1995. május 24-éig terjedő időszakra 1 553 600 Ft elmaradt munkabért határozott meg. Ezzel szemben ugyanezen időszak munkában töltött részében a felperes összesen 2 879 147 Ft keresetet, illetve jövedelmet ért el. Ehhez képest a felperest elmaradt munkabér címén további összeg nem illeti meg. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletben foglalt, ettől eltérő számítási mód téves, mert az ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony megszűnéséig eltelt teljes időben kiesett és elért keresetet, illetve jövedelmet kell egymással szembeállítani, nem pedig egyes részidőszakok keresetét külön-külön.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezéseit nem érintette, és az elmaradt munkabér tekintetében a jogerős ítélet rendelkezéseit hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 588/1998/2. sz.)