adozona.hu
EH 1999.147
EH 1999.147
Bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja szigorúan körülhatárolt feltételek fennállása esetén megalapozhatja a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését. Ezért olyan esetben, amikor a munkavállaló által a munkaviszonyával összefüggésben elkövetett, a bizalom megingatására alkalmas súlyos bűncselekmény alapos gyanúja merült fel, melynek tényállását a munkáltató rövid időn belül nem tisztázhatta, a rendkívüli felmondás jogszerű [Mt. 96. § (1) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek raktárosi, árukiadói, és kamionrakodói munkakörben álltak az alperes alkalmazásában.
Az alperes 1996. március 5-én a felpereseket felfüggesztette munkakörükből, majd 1996. március 7-én a munkaviszonyukat rendkívüli felmondással megszüntette.
Intézkedését azzal indokolta, hogy a P.-i Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint a felperesek "alaposan gyanúsíthatók bűncselekmények elkövetésében történő részvétellel az alperes sérelmére elkövetett lopásokkal".
A felperesi kereseti kér...
EH 1999.147 Bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja szigorúan körülhatárolt feltételek fennállása esetén megalapozhatja a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését. Ezért olyan esetben, amikor a munkavállaló által a munkaviszonyával összefüggésben elkövetett, a bizalom megingatására alkalmas súlyos bűncselekmény alapos gyanúja merült fel, melynek tényállását a munkáltató rövid időn belül nem tisztázhatta, a rendkívüli felmondás jogszerű [Mt. 96. § (1) bek. b) pontja].
A felperesek raktárosi, árukiadói, és kamionrakodói munkakörben álltak az alperes alkalmazásában.Az alperes 1996. március 5-én a felpereseket felfüggesztette munkakörükből, majd 1996. március 7-én a munkaviszonyukat rendkívüli felmondással megszüntette.
Intézkedését azzal indokolta, hogy a P.-i Rendőrkapitányság tájékoztatása szerint a felperesek "alaposan gyanúsíthatók bűncselekmények elkövetésében történő részvétellel az alperes sérelmére elkövetett lopásokkal".
A felperesi kereseti kérelmek a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, és a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ának alkalmazására irányultak.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondásokat "hatályon kívül helyezte", és az alperest elmaradt munkabérben és végkielégítésben marasztalta. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a munkáltató nem bizonyította, hogy a felperesek loptak. A rendkívüli felmondásokat az alperes kizárólag a rendőrkapitányság iratára alapította, a levélben közölt gyanú pedig nem jelent bizonyosságot. Az alperes semmilyen vizsgálatot, bizonyítást nem folytatott. A büntetőeljárás megindítására okot adó bűncselekmény alapos gyanúja - a munkaügyi bíróság álláspontja szerint - rendkívüli felmondási indokként nem fogadható el.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a peres eljárásnak a büntetőeljárás befejezéséig való felfüggesztésére vonatkozó alperesi kérelem azért nem teljesíthető, mivel jelen perben nem azt kell vizsgálni, hogy történt-e bűncselekmény.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor nem alkalmazta a Pp. 152. § (1) bekezdését, az eljárást nem függesztette fel, holott rendelkezésére állt a P.-i Városi Ügyészség vádirata. Ebből megállapítható, hogy a felpereseket jelentős értékre, folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett lopással vádolják. Hivatkozott arra is, hogy a nyomozás eredményessége érdekében a felperesek ellen munkáltatói jogkörében eljárva vizsgálatot nem folytathatott. A rendőrség tájékoztatását követően csak a perbeli rendkívüli felmondásokkal tudta megakadályozni a felperesek további károkozó cselekményeit, ennélfogva a perbeli intézkedések megalapozottak voltak.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a rendkívüli felmondásokat az Mt. 96. §-ának (1) bekezdése b) pontjára alapozta és a perben arra hivatkozott, hogy jogos érdekeinek védelme érdekében és további súlyos sérelmek elhárítására tekintettel kénytelen volt megszüntetni a felperesek munkaviszonyát.
Az alperesnek a rendkívüli felmondások megalapozottságát illetően kifejtett álláspontja helytálló, az első és a másodfokú ítéletek ezzel ellentétes érvelése téves.
A bűncselekmény alapos gyanúja szigorúan körülírt feltételek fennállása esetén kivételesen megalapozhatja a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését. Az erre alapított rendkívüli felmondás tehát szigorú követelmények alá esik.
A több munkavállaló által folytatólagosan jelentős értékre elkövetett lopás ügyében folyó nyomozásról kapott rendőrségi tájékoztatás a felperesek megbízhatóságába vetett bizalmat súlyosan megingatta, és miután a kiterjedt bűncselekmények tekintetében a tényállás rövid időn belül nem volt tisztázható, az alperes érdekei védelme pedig az intézkedést sürgetővé tette, a rendkívüli felmondások jogszerűek.
A per adatai szerint a P.-i Rendőrkapitányság 1996. február 28-án illetve 29-én a felpereseket gyanúsítottként meghallgatta, és a felperesek ekkor beismerő vallomást tettek. Egymástól függetlenül és egyezően elmondták, hogy az alperestől más munkavállalókkal együtt a raktárból történő árukiadás, illetve felrakás közben a bizonylatoltnál rendszeresen több árut adtak ki, illetve raktak fel. A többletmennyiséget értékesítették és a bevételen osztoztak.
Minderre tekintettel értesítette a rendőrkapitányság az alperest előbb szóban, majd 1996. március 7-én írásban arról, hogy az alperes több munkavállalóját illetően alapos gyanú merült fel "folyamatosan az alperes sérelmére történt lopások" elkövetésére. A gyanúsítottként meghallgatott dolgozók között a rendőrkapitányság a felpereseket konkrétan megnevezte.
Megállapítható tehát, hogy a felperesekkel szemben a nyomozás olyan súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt indult, amely összefügg a munkaviszonyukkal, és ez a fentiekre tekintettel a felperesek előtt is nyilvánvaló volt, ezért a rendkívüli felmondás indokolása további részletezést nem igényelt. A felperesek bizalmi munkakörére, és az alperes jogos érdekei védelmére tekintettel nem volt elvárható a továbbfoglalkoztatásuk. Az adott esetben a részletezett körülmények folytán a felperesek továbbfoglalkoztatása, a munkaviszonyuk fenntartása a munkáltató részéről nyilvánvalóan lehetetlenné vált, ezért a perbeli rendkívüli felmondások az Mt. 96. § (1) bekezdése b) pontja szerint jogszerűek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően -hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 060/1998/11. sz.)