adozona.hu
EH 1999.142
EH 1999.142
Ha a munkavállaló írásba foglalás nélkül elfogadja a munkáltató által tartós jelleggel felajánlott másik munkakört és ott hosszabb időn át munkát végez, e munkaköre csak közös megegyezéssel módosítható. Ha a munkáltató jogalap nélkül eltiltja a munkavállalót a munkaszerződéses munkakörében történő munkavégzéstől, és az egyoldalúan kijelölt másik munkakörben történő munkafelvétel elmulasztása miatt rendkívüli felmondást közöl, jogellenesen jár el [Mt. 82., 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. július 19-étől fennállt munkaviszonyát az alperes 1996. október 9-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a felperes három napot meghaladóan igazolatlanul hiányzott.
A felperes kereseti kérelme a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Vitatta a felmondási indok valóságát.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az alper...
EH 1999.142 Ha a munkavállaló írásba foglalás nélkül elfogadja a munkáltató által tartós jelleggel felajánlott másik munkakört és ott hosszabb időn át munkát végez, e munkaköre csak közös megegyezéssel módosítható. Ha a munkáltató jogalap nélkül eltiltja a munkavállalót a munkaszerződéses munkakörében történő munkavégzéstől, és az egyoldalúan kijelölt másik munkakörben történő munkafelvétel elmulasztása miatt rendkívüli felmondást közöl, jogellenesen jár el [Mt. 82., 96. §].
A felperes 1993. július 19-étől fennállt munkaviszonyát az alperes 1996. október 9-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a felperes három napot meghaladóan igazolatlanul hiányzott.A felperes kereseti kérelme a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Vitatta a felmondási indok valóságát.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér, háromszoros végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes "konyhai dolgozó" munkakörben létesített munkaviszonyt az alperessel. Az 1995. május 19-én történt munkaszerződés-módosítás alapján oktató, később raktáros munkakörben dolgozott. Ez utóbbi tekintetében a felek írásban nem módosították a munkaszerződést. Az alperes 1996 szeptemberétől ismét az eredeti - konyhai dolgozó - munkakörében kívánta a felperest foglalkoztatni. A felperes az 1996. szeptember 20-ai munkaszerződés módosítást nem írta alá, a táppénzes állománya letelte után - október 1-jén - közvetlen felettese írásban megtiltotta a raktáros munkakörben való munkavégzését. A felperes miután az ügyvezetővel is sikertelenül próbálta tisztázni a helyzetet, a munkahelyén nem jelent meg. A munkaügyi bíróság e tényállás alapján úgy találta, hogy a felperes vétkes kötelezettségszegést nem követett el. A raktáros munkakörében az alperes a munkavégzéstől eltiltotta, tiltakozása ellenére konyhai dolgozó munkakörben kívánta - végleges jelleggel foglalkoztatni. A bíróság az Mt. 4. §-a szerinti joggal való visszaélést megállapította az alperes terhére és a kereset szerint marasztalta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnt meg. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes által ajánlott szerződés-módosításból és a tanúk nyilatkozataiból egyértelmű az alperes szándéka a munkakör végleges megváltoztatására. A felperes a tőle elvárható módon próbálta tisztázni a helyzetét, ilyen körülmények között az igazolatlan távollétre alapított rendkívüli felmondás jogellenes.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes kérte az ítéletek "megváltoztatását" és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes azzal érvelt, hogy nem volt bizonyított olyan jogellenes munkáltatói utasítás, illetve eljárás, amelynek alapján a felperes jogszerűen tagadta meg a munkavégzést. A felperest eredetileg konyhai munkakörbe alkalmazták, a raktáros munkakörre írásos munkaszerződés módosításra nem került sor, az oktatói munkakörre vonatkozó módosítást pedig nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá. Álláspontja szerint a felperest a raktárban tapasztalt anyageltűnések miatt jogszerűen kívánta ideiglenesen "átirányítani" konyhai dolgozói munkakörbe. Ehhez nem volt szükséges a munkaszerződés módosítása. Az alperes a felperest egyébként "eredeti" munkakörében kívánta alkalmazni és az Mt. 105. § (4) bekezdése szerint járt el. A joggal való visszaélést ilyen körülmények között nem az alperes, hanem a felperes valósította meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy a perbeli intézkedést megelőzően a felperes raktáros munkakörben dolgozott az alperesnél. A felperes ezt a munkakört elfogadta, írásos munkaszerződés-módosítás hiányára az Mt. 76. §-ának (4) bekezdése alapján nem hivatkozott. Ehhez képest helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a raktáros munkakörtől eltérő más munkakörben való munkavégzésre utasítás a felperes beleegyezése hiányában egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősül. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató egyoldalú módosítása a felperes eredeti, a munkaviszony létesítésekor meghatározott munkakörére vonatkozott. A per adatai alapján megállapítható volt, hogy az alperes nem ideiglenes jelleggel kívánta más munkakörbe áthelyezni a felperest.
Az eljárt bíróságok által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján okszerűen megállapított tényállás megalapozottságát és az abból levont jogi következtetést a felülvizsgálati kérelem tehát alap nélkül támadta.
A felperest az alperes kellő alap nélkül eltiltotta a munkakörében történő munkavégzéstől, a munkakörét írásos munkaszerződés-módosítás ajánlattal módosítani kívánta. Ezért magatartása a rendkívüli felmondást nem alapozta meg. Az Mt. 82. § (1) bekezdése értelmében a munkaszerződést a munkáltató és a munkavállaló csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az alperesnél alkalmazott "átirányítási gyakorlatnak" nincs törvényi alapja változatlan munkabér biztosítása esetén sem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 594/1998/3. sz.)