adozona.hu
EH 1999.60
EH 1999.60
A Ktv. 17. §-a (3) bekezdésében előírt feltétel fennállása esetén - tehát ha felajánlható, betöltetlen munkakör az alperesnél nem volt - a felmentés jogszerűségét nem érinti, hogy a felmentés erre kifejezetten nem utalt [Ktv. 17. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes az 1996. október 28-án kelt felmentéssel - 1997. április 30-i hatállyal - megszüntette. Az indokolás szerint az önkormányzat képviselőtestülete 1996. október 24-én jóváhagyta az alperes átszervezését 1996. november 1-jei hatállyal, és ennek során a felperes munkaköre megszűnt.
A felperes keresetében a felmentés hatálytalanítását és eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felmentést hatálytalaní...
EH 1999.60 A Ktv. 17. §-a (3) bekezdésében előírt feltétel fennállása esetén - tehát ha felajánlható, betöltetlen munkakör az alperesnél nem volt - a felmentés jogszerűségét nem érinti, hogy a felmentés erre kifejezetten nem utalt [Ktv. 17. § (3) bek.].
A felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes az 1996. október 28-án kelt felmentéssel - 1997. április 30-i hatállyal - megszüntette. Az indokolás szerint az önkormányzat képviselőtestülete 1996. október 24-én jóváhagyta az alperes átszervezését 1996. november 1-jei hatállyal, és ennek során a felperes munkaköre megszűnt.A felperes keresetében a felmentés hatálytalanítását és eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felmentést hatálytalanította és az alperest a felperes továbbfoglalkoztatására kötelezte. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a felperest - a perbeli időben - titkár II. besorolási fokozatban a Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztályon helyiséggazdálkodóként foglalkoztatta. Megállapította továbbá, hogy a képviselőtestület 333/1996. (X. 24.) Kt. számú határozatában elfogadta az alperes átszervezésére vonatkozó előterjesztést. Ennek megfelelően úgy rendelkezett, hogy a Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztály, valamint a Vagyonhasznosítási Osztály megszűnik, és az általuk végzett feladatokat a hivatal Pénzügyi Igazgatóságán belül a Vagyoni Iroda látja el 1996. november 1-jétől kezdődően. A képviselőütestület a Vagyoni Iroda létszámát nem határozta meg, 1996. november 4-én és 5-én a Vagyoni Irodán két köztisztviselő közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel megszűnt. Ebből a bíróság arra következtetett, hogy nem nyert bizonyítást a felperes munkakörének megszűnése. Ezért nem való és okszerű a felmentés indoka, miszerint a felperes munkaköre feleslegessé vált.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes az átszervezést nem a létszámleépítésben, hanem a felperes munkaköre megszüntetésében jelölte meg. Ezért nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy az alperes a megvalósult létszámleépítést számszerűen igazolta; a munkakör megszűnését azonban bizonyítani nem tudta. Utalt arra is a bíróság, hogy a felmentés hiányos volt, mert az alperes a felperes számára másik munkakört nem ajánlott fel, és nem is hivatkozott az intézkedésében arra, hogy ilyen felajánlható munkakör az alperesnél nem volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást helytelenül állapították meg, és helytelen jogi következtetésre jutottak. Sérelmezte, hogy a felmentés indokolásának szövege mellett a felmentés körülményeit nem vették figyelembe. E körülményeket illetően előadta, hogy az alperes már 1996 augusztusában név szerinti tájékoztatást adott az átszervezés során érintett köztisztviselőkről, így már ettől az időponttól tudomása volt a felperesnek a munkaköre megszűnéséről. Állította, hogy az átszervezés folytán tartalmában is új munkakörök jöttek létre (vagyonhasznosítási ügyintézők). Vitatta a felmentés indokolásában szereplő átszervezés és munkakör-megszüntetés szétválasztásának helyességét a másodfokú ítélet indokolása szerint. Véleménye szerint az átszervezésről döntő képviselőtestületi ülésre való hivatkozás a felmentési indok összefoglaló megjelölését jelenti, a teljes átszervezési dokumentáció alapulvételével. A felmentés hiányosságának megállapítását tévesnek tartotta, mert a munkáltatót csak az a kötelezettség terheli, hogy megvizsgálja másik munkakör felajánlásának lehetőségét, ezt pedig az alperes megtette, és bizonyította, hogy a felmentés közlésekor a felperes végzettségének megfelelő szabad munkahely alperesnél nem volt.
A perbeli bizonyítékok alapján a jogerős ítélet tényként állapította meg, hogy a felmentés indokaként megjelölt képviselő-testületi határozattal elrendelt átszervezés következtében az alperesnél létszámcsökkentés történt. Ez konkrétan - az átszervezést megelőzően a felperest foglalkoztató Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztály, valamint a Vagyonhasznosítási Osztály megszüntetése, és az általuk végzett feladatok ellátására a Vagyoni Iroda létrehozása folytán - az eddigi 18 fő alkalmazott létszámának 10 főre való csökkentését jelentette. A létszámcsökkentés abból következett, hogy az új szervezeti egységnél a munkakörök száma csökkent, azaz 8 munkakör megszűnt. Ennek keretén belül az érintett munkakör, illetve az azt betöltő köztisztviselő kiválasztása - a bírói gyakorlat értelmében - az alperes jogkörébe tartozott. Ehhez képest a jogerős ítélet téves következtetéssel állapította meg, hogy a felmentésben megjelölt indok, a munkakörmegszűnés valósága a perben nem nyert bizonyítást.
A Ktv. 17. §-a (3) bekezdésében előírt feltétel fennállása esetén - tehát ha felajánlható, betöltetlen munkakör az alperesnél nem volt - a felmentés jogszerűségét nem érinti, hogy a felmentés erre kifejezetten nem utalt.
A másodfokú bíróság az előbbiektől eltérő, téves álláspontjánál fogva érdemben nem vizsgálta, hogy a felperes felmentése a Ktv. 19. §-a (3) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelt-e, ezért e vonatkozásban a jogerős ítélet megalapozatlan.
A per adatai alapján K. N. I. és K. Sz. T. I. közszolgálati jogviszonya 1996. november 4-én történt megszűnése körülményeinek részletes tisztázása nélkül nem lehet megalapozottan állást foglalni afelől, hogy az alperesnél a felperes számára felajánlható másik betöltetlen munkakör volt-e. Ezért e tekintetben a tényállás kiegészítése szükséges, amely terjedelménél fogva a másodfokú eljárásban lefolytatható. Ennek keretében elsősorban azt kell megállapítani, hogy az említett két köztisztviselő munkaköre a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő volt-e. Továbbá - az érintettek tanúkénti meghallgatása alapján - meg kell állapítani, hogy e két köztisztviselő közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetését ki és mikor kezdeményezte, ehhez képest az erre vonatkozó tárgyalások alapján az alperes a két munkakör megüresedésével számolhatott-e a felperes felmentése közlésének időpontjában.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv.I.10.971/1997. sz.)