adozona.hu
EH 1999.56
EH 1999.56
A kár kiszámításánál a baleset előtti keresetből kell kiindulni, de vizsgálni kell a kártérítés megállapítása után felmerült körülményeket (például a járadékalap megállapításánál a hat-, illetve nyolcórai foglalkoztatásból eredő emelkedést) is. Ennek eredményeként tisztázni kell, hogy a felperes balesetből fennálló munkaképesség-csökkenése járt-e keresetveszteséggel, esetleg annak folytán, hogy bizonyos megtérült munkabért a sérült rendkívüli munkateljesítménnyel ért el [Mt. 174. §, 1967. évi II. tv. 62. §,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1990. december 22-én elszenvedett munkahelyi balesetével kapcsolatban az alperes önként teljesített, illetve a munkaügyi döntőbizottság határozata alapján kártérítést fizetett. A felperes a keresetében további vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt az alperestől.
Az alperes a kárfelelőssége jogalapját elismerte, azonban kár hiányában kérte a keresetveszteség és a járadék iránti kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest kötelezte, hogy a felperesnek ...
EH 1999.56 A kár kiszámításánál a baleset előtti keresetből kell kiindulni, de vizsgálni kell a kártérítés megállapítása után felmerült körülményeket (például a járadékalap megállapításánál a hat-, illetve nyolcórai foglalkoztatásból eredő emelkedést) is. Ennek eredményeként tisztázni kell, hogy a felperes balesetből fennálló munkaképesség-csökkenése járt-e keresetveszteséggel, esetleg annak folytán, hogy bizonyos megtérült munkabért a sérült rendkívüli munkateljesítménnyel ért el [Mt. 174. §, 1967. évi II. tv. 62. §, 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 3. §, 10. §].
A felperes az 1990. december 22-én elszenvedett munkahelyi balesetével kapcsolatban az alperes önként teljesített, illetve a munkaügyi döntőbizottság határozata alapján kártérítést fizetett. A felperes a keresetében további vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt az alperestől.Az alperes a kárfelelőssége jogalapját elismerte, azonban kár hiányában kérte a keresetveszteség és a járadék iránti kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest kötelezte, hogy a felperesnek fizessen meg 1996. október 31-ig lejárt keresetveszteséget, továbbá 1996. november 1-jétől havi baleseti járadékot. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1990. augusztus 1. napjával létesített munkaviszonyt hírlapkézbesítőként az alperes b.-i hivatalánál. A felperes 1990. december 22-én a munkaviszonyából eredő munkavégzése közben balesetet szenvedett akként, hogy jobb keze középső ujját kutya megharapta. Ebből eredően a felperes 1991 júliusáig keresőképtelen állományban volt, ekkor a munkát más munkakörben vette fel, minthogy balesete miatt az orvos ezt javasolta.
A munkaügyi bíróság az alperesnek a felperes balesetéből eredő káraiért teljes kártérítési felelősségét az ügyben még irányadó 1967. évi II. törvény 62. §-a szerint állapította meg. Ezért a felperes baleset előtti munkabére és az időközi bérfejlesztések, valamint a balesetet követően ténylegesen megkeresett munkabér és kapott társadalombiztosítási baleseti járadék figyelembevételével határozta meg a felperes 1991. július 1-jétől 1996. október 31-ig felmerült keresetveszteségét, továbbá 1996. november 1-jétől elmaradó munkabérét, és ennek megfizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes és a beavatkozó fellebbezett. A felperes a keresetveszteség és a járadék összegének felemelését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest keresetveszteség és havi járadék megfizetésére kötelező rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet e részben elutasította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elutasító döntését arra alapította, hogy a felperes az 1991 júliusától 1992 decemberéig a társadalombiztosítási baleseti járadékkal és a munkaügyi döntőbizottság által megállapított kártérítéssel hozzájutott a baleset előtti keresetéhez. Ezt követően a felperes baleset előtti munkaköre megszűnt, az ehelyett az új szerződéssel meghatározott másik munkakörben a felperes a járandóságait megkapta, ezért ezt meghaladó igénye alaptalan.
A jogerős ítélet elutasító rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet keresetveszteség és annak kamata, valamint 1997. január 1-jétől havi járadék megfizetésére való kötelezés iránt. Jogszabálysértést panaszolt kártérítési igénye jogalapjának meg nem állapítása miatt, továbbá azzal kapcsolatban, hogy a bíróság az elmaradt munkabér szempontjából nem a hasonló munkakörben dolgozók keresetnövekedését, illetve ilyen munkavállalók hiányában nem a munkáltatónál megvalósult átlagos éves bérfejlesztést vette figyelembe, és ezzel megsértette a hatályos Mt. 184. § (4) bekezdését, illetőleg a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. §-át.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállást kiegészítette az eljárás során beszerzett 1995. június 26-i igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján. Eszerint a felperesnél a baleset következtében "a jobb kéz III. ujj kézközépcsont-alapperc hajlításos korlátozottsága mutatható ki, mely miatt ökölképzéskor a sérült ujj hajlítása kissé elmarad, a jobb kéz szorítóereje mérsékelten csökkent. Egyéb eltérés nem mutatható ki. Maradványtünetei alapján a jobb kézzel történő 5 kg-nál nehezebb tárgy huzamosabb szállítása jelentős fokban megnehezült. A felperesnél a balesetéből eredően 20%-os munkaképesség-csökkenés véleményezhető". Az 1996. január 26-i újabb igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint "a felperesnél súlyos ideggyengeségi állapot áll fenn", emiatt rendszeres és megfelelő szakorvosi kezelésben részesül. A felperes ezen "idegrendszeri károsodása" okozati összefüggésbe hozható a perbeli balesetével. A Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján kiegészítette a tényállást azzal is, hogy a felperes eredeti munkaszerződése napi hatórai munkavégzésre szólt, majd 1991. július 1-jétől munkaszerződés-módosítással teljes munkaidőben foglalkoztatott rendszeres helyettes munkakörbe került.
Az ekként kiegészített tényállás alapján a felperesnél - az alperes terhére eső balesete folytán - fennálló munkaképesség-csökkenésre tekintettel 1991. július 1-jétől kezdődően az elmaradt munkabér iránti kereset elutasítását egymagában nem alapozza meg az, hogy a felperes baleset után, nyolc órai munkával megszerzett keresete a baleset előtti hatórai munkával elért kereseténél - a döntőbizottság határozata alapján fizetett kártérítés, illetve a társadalombiztosítási ellátás betudásával - nem kevesebb, illetőleg, hogy a későbbi munkakörében az arra megállapított munkabért megkapja.
A károsult ugyanis jogszerűen igényelheti a balesetéből eredő kárát (keresetcsökkenését) a kárért felelős munkáltatótól [az ügyben még irányadó 1967. évi II. törvény (Mt.) 62. §-ának (1) bekezdése]. A kár kiszámításánál a baleset előtti keresetből kell kiindulni, de figyelembe kell venni a kártérítés megállapítása után felmerült körülményeket (például a járadékalap megállapításánál a hat-, illetve nyolcórai foglalkoztatásból eredő emelkedést is [az ügyben még irányadó 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 10. § (1) és (3) bekezdése]. Ezzel összefüggésben tisztázni kell, hogy a felperes balesetből fennálló munkaképesség-csökkenése járt-e keresetveszteséggel, esetleg annak folytán, hogy bizonyos megtérült munkabért a sérült rendkívüli munkateljesítménnyel ért el [az ügyben még irányadó 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 3. § (1) bekezdése]. Csak az előbbi körülmények tisztázása után kerül az eljárt bíróság abba a helyzetbe, hogy a felperesnek 1991. július 1-jét követő időre érvényesített elmaradt munkabér iránti kárigénye felől megalapozottan döntsön.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a keresetveszteségi járadék megfizetése alól az alperest mentesítette, a munkaügyi bíróság érintett rendelkezéseire is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.880/1997. sz.)