adozona.hu
EH 1999.55
EH 1999.55
Elcsúszásból eredő munkahelyi balesetnél a munkáltató felelőssége [Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes minőségi ellenőr 1995. november 16-án a munkavégzéshez szükséges iratokat vitte át az alperes üzem területén keresztül. Eközben elesett, a bal alkarján törést szenvedett, amely miatt közel egy évig betegállományban volt.
A felperes a balesetből eredő vagyoni kárai (elmaradt munkabér és étkezési hozzájárulás) megtérítése iránt indított pert az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes az udvaron a világítást az előíráso...
EH 1999.55 Elcsúszásból eredő munkahelyi balesetnél a munkáltató felelőssége [Mt. 174. §].
A felperes minőségi ellenőr 1995. november 16-án a munkavégzéshez szükséges iratokat vitte át az alperes üzem területén keresztül. Eközben elesett, a bal alkarján törést szenvedett, amely miatt közel egy évig betegállományban volt.A felperes a balesetből eredő vagyoni kárai (elmaradt munkabér és étkezési hozzájárulás) megtérítése iránt indított pert az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes az udvaron a világítást az előírásoknak megfelelően működtette, így a kár elhárítására kizárólag a felperesnek volt lehetősége ("az udvarra érkezéskor néhány pillanatig vár, és szeme alkalmazkodik az udvari világításhoz"). A felperes ezt nem tette meg, ez a mulasztás volt a baleset kizárólagos oka, ezért az alperest az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §-ának (2) bekezdése szerint kártérítési felelősség nem terheli.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokainál fogva, azok megismétlése nélkül - helybenhagyta. A fellebbezéssel összefüggésben utalt arra, hogy a felperes maga is utalt a baleseti vizsgálati jegyzőkönyvben a baleset okaira (szeme nem szokta meg a gyengébb világítást, sietség). Az udvari világítás pedig a szabványnak megfelelt.
A felperes a másodfokú bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, mivel azt az Mt. 174. §-a (2) bekezdésébe ütközőnek, ezért törvénysértőnek tartotta. Az alperes a balesetet megelőzhette volna. Ezért a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az "eljáró bíróság" új eljárásra való utasítását kérte.
Az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalásában kifejtett iránymutatása szerint a munkáltatónak a felelősség alóli mentesülése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsodást előidéző ok és a munkáltató működése közötti okozati összefüggés megállapítható-e. Az okozati összefüggés megléte esetén a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése szerint külön kimentési ok az, ha a kárt kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni a munkahely sajátos körülményeit.
Az adott esetben nem állapítható meg, hogy a felperes mitől csúszott el az udvaron. Az elesésének konkrét okát maga a felperes is csak feltételezte (sietség, sötétség), azonban semmilyen olyan bizonyíték nem állt rendelkezésre a perben, amely szerint a felperes figyelmetlensége, vagy más magatartása volt a baleset kizárólagos oka. A munkáltató mentesülésének ugyanis csak akkor lehet helye, ha kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta a balesetet. Arra nézve pedig az alperes nem szolgáltatott bizonyítékot, hogy a belső téri és a külső világítás közötti különbség volt a baleset kiváltó oka, a bíróságoknak az erre alapított megállapítása ezért csupán feltételezés.
A bírói gyakorlat szerint amennyiben az elesés (baleset) oka nem állapítható meg, akkor az sem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a sérült elháríthatatlan magatartása okozta. A kármegosztás alapjául továbbá a felperes vétkes magatartása szolgálhatna. Erre nézve azonban semmilyen bizonyíték nincs. Az alperes ugyanis nem bizonyította, hogy a felperest a kétféle világítás közötti különbség miatti "várakozási" idő elmulasztásában vétkesség terhelte [Pp. 164. §-ának (1) bekezdése]. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát az állapítható meg hitelt érdemlően, hogy a felperes az alperes működési körébe eső okból haladt át az alperes udvarán, eközben olyan okból esett el, amelynél őt vétkesség nem terheli. Emiatt az alperes a teljes kárt köteles részére megtéríteni (Mt. 174. §-a).
Mindezekre tekintettel az alperes felelősségének hiányára a jogerős ítélet az Mt. 174. §-ába ütközően, törvénysértéssel következtetett. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította a felperes balesetéért az alperes teljes kártérítési felelősségét. Az összegszerűség tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv.I.10.935/1997. sz.)