adozona.hu
EH 1999.50
EH 1999.50
A jogellenesség miatt járó végkielégítés, illetve annak megfelelő összeg és a felmentési időre járó átlagkereset a jogerős határozat meghozatala napján válik esedékessé. Ezért késedelem hiányában a bíróság által e jogcímeken megítélt összegek után az ítéletben kamatfizetés nem rendelhető el [Mt. 100. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1995. június 30-án az I. és III. r. felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy sorozatos minőségi kifogások miatt a megrendelők felmondták a szerződéseiket, a tisztítandó mennyiség lecsökkent, a felperesek az alperes működését a munkához való hozzáállásával veszélyeztetik.
Az I. és III. r. felperesek eredménytelen egyeztetést követően keresettel éltek. Vitatták a felmondási ok valóságát és okszerűségét, munkaviszonyuk helyreállításán...
EH 1999.50 A jogellenesség miatt járó végkielégítés, illetve annak megfelelő összeg és a felmentési időre járó átlagkereset a jogerős határozat meghozatala napján válik esedékessé. Ezért késedelem hiányában a bíróság által e jogcímeken megítélt összegek után az ítéletben kamatfizetés nem rendelhető el [Mt. 100. § (5) bek.].
Az alperes 1995. június 30-án az I. és III. r. felperesek munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy sorozatos minőségi kifogások miatt a megrendelők felmondták a szerződéseiket, a tisztítandó mennyiség lecsökkent, a felperesek az alperes működését a munkához való hozzáállásával veszélyeztetik.Az I. és III. r. felperesek eredménytelen egyeztetést követően keresettel éltek. Vitatták a felmondási ok valóságát és okszerűségét, munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezmények alkalmazását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével az I. és III. r. felperesek keresetének helyt adott, és az alperest kiesett kereset, felmentési időre járó munkabér és háromszoros végkielégítés címén meghatározott összegek és kamatai megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az I. és III. r. felperesek keresetét elutasította.
Az alperes a perben a 6 hónapos objektív határidőn belül eső megrendelői felmondás alapjául szolgáló konkrét minőségi kifogás ügyében vizsgálatot nem folytatott, és a minőségi kifogással okozati összefüggésben álló, a felperesek felelősségét alátámasztó konkrét mulasztást, kötelezettségszegést nem jelölt meg és a perben hitelt érdemlően nem bizonyított, ezért a munkaügyi bíróság az I. és III. rendű felperesek rendkívüli felmondásának jogellenességét az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti bizonyított felmondási ok hiányában a törvénynek megfelelően állapította meg.
Az elsőfokú ítéletet megváltoztató jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanság miatti törvénysértésre hivatkozva helytállóan támadta. A másodfokú ítélet ugyanis az elsőfokú bíróság által mérlegelt bizonyítékok mellőzésének indokát nem jelölte meg [Pp. 221. § (1) bekezdés]; ugyanakkor a kirendelt szakértő véleménye alapján csupán vagylagosan és általánosan következtetett az ellenőrzési kötelezettség elmulasztására, illetve a technológiai hiányosság megszüntetése érdekében szükséges intézkedés elmulasztására. Ennélfogva a jogerős ítélet törvénysértően változtatta meg - bizonyított, a törvényi feltételeknek megfelelő kötelezettségszegés hiányában - a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító elsőfokú ítéletet.
E jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként járó végkielégítés és felmentési időre eső átlagkereset az Mt. 100. §-a (5) bekezdése szerint a jogerős határozat meghozatala napján válik esedékessé. Ezért késedelem hiányában a munkaügyi bíróság e jogcímeken megítélt összegek után a kamatfizetést tévesen rendelte el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott, az I. és III. rendű felperesek keresetét elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét az I. és III. rendű felperesekre vonatkozó rendelkezései tekintetében azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés címén történt marasztalás összege után a kamatfizetésről való rendelkezéseket mellőzte. Egyebekben a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem érintette. (Legf. Bír. Mfv.I.10.872/1997. sz.)