adozona.hu
EH 1999.49
EH 1999.49
A munkaviszony jogellenes megszüntetése és annak helyreállítása vagy mellőzése esetében a munkaviszony megszűnése időpontjának - jogellenes megszüntetést meg nem állapító másodfokú jogerős határozat esetében - az ezt hatályon kívül helyező és a jogellenes megszüntetést jogerősen megállapító harmadfokú ítélet kihirdetése napját kell tekinteni [Mt. 100. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az igazgatói kinevezést kapott középiskolai tanár felperesnek a közalkalmazotti jogviszonya a munkáltató által jogellenesen történt megszüntetésére alapított keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegések nagy részét elkövette, ezekkel a fegyelmi elbocsátás büntetést arányban állónak tartotta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak he...
EH 1999.49 A munkaviszony jogellenes megszüntetése és annak helyreállítása vagy mellőzése esetében a munkaviszony megszűnése időpontjának - jogellenes megszüntetést meg nem állapító másodfokú jogerős határozat esetében - az ezt hatályon kívül helyező és a jogellenes megszüntetést jogerősen megállapító harmadfokú ítélet kihirdetése napját kell tekinteni [Mt. 100. § (5) bek.].
Az igazgatói kinevezést kapott középiskolai tanár felperesnek a közalkalmazotti jogviszonya a munkáltató által jogellenesen történt megszüntetésére alapított keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegések nagy részét elkövette, ezekkel a fegyelmi elbocsátás büntetést arányban állónak tartotta.A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helytálló indokai alapján - helybenhagyta.
A felperesnek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló felülvizsgálati kérelme alapján, melyet mindenekelőtt a fegyelmi eljárási szabályok megsértésére alapított, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a jogalap tekintetében döntve a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a fegyelmi határozatot hatálytalanította, és megállapította, hogy mivel a felperes nem kérte a közalkalmazotti jogviszonyának helyreállítását, a közalkalmazotti jogviszonya a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozata kihirdetése napján, 1995. november 29-én közös megegyezéssel szűnt meg.
Az eljárt bíróságok téves álláspontjuk miatt nem tisztázták, hogy az alperes a felperes állásától történt felfüggesztésétől kezdve milyen összegű illetmény kifizetését tartotta vissza. E körben az eljárást a munkaügyi bíróságnak kell folytatnia. A visszatartott illetmény összegének megállapításával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következő iránymutatást adta:
A munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított perben, a továbbfoglalkoztatásra kötelezés mellőzésére irányuló kérelem esetén, a munkavállaló munkaviszonya a jogellenes megszüntetést megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. § (2) bekezdése, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. § (5) bekezdése]. Az ítélkezési gyakorlat nem egységes abban a kérdésben, hogy e határozaton - a jogerőre emelkedett elsőfokú ítéleten kívül - csak a másodfokú ítéletet vagy megfelelő esetben az előbbi helyébe lépő harmadfokú ítéletet kell érteni.
Anyagi jogilag a megjelölt rendelkezés azt a főszabályt egészíti ki, amely szerint a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállalót vissza kell helyezni, eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, és meg kell téríteni máshonnan meg nem térült elmaradt munkabérét és kárát [Kjt. 34. § (1) bekezdése, Mt. 100. § (1) bekezdése].
A törvény rendelkezése mindkét esetben, vagyis visszahelyezés vagy annak mellőzése esetén azon alapul, hogy a jogellenes megszüntetés nem vehető figyelembe, a munkavállalót kérelmétől függően a munkakörébe vissza kell helyezni, vagy a munkaviszonyát a döntés jogerőre emelkedésének időpontjában megszűntnek kell tekinteni, és addig - kivételesen a munkaviszony azt megelőző megszűntéig - a felek közötti elszámolásról rendelkezni kell.
Ezért a jogszabályok egymással összhangban álló alkalmazásának az felel meg, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése és annak helyreállítása, de a visszahelyezés mellőzése esetében is a munkaviszony megszűnése időpontjának - jogellenes megszüntetést meg nem állapító másodfokú határozat esetében - az ezt hatályon kívül helyező és jogellenes megszüntetést jogerősen megállapító harmadfokú ítélet kihirdetése napját kell tekinteni.
Ez felel meg a természetes szemléletnek is. A jogvita lezárásával a kérelemtől függően a munkaviszony helyreállításával, illetve megszűnésével járó jogerős ítéletnek nem tekinthető az a másofokú elutasító ítélet, amelyet a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet hatályon kívül helyezett és jogerősen első ízben állapította meg a jogellenes megszüntetést.
Magától értetődik, hogy ha határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetéséről van szó, a marasztalás nem terjedhet túl a határozott idő lejárati idején, vagyis ha ez a jogerős ítélet meghozatalának időpontja előtt bekövetkezett, a munkaviszony megszűnési időpontja és a marasztalás csak eddig terjedhet (Mfv.I.10.892/1994).
Ennek figyelembevételével a felperest a felfüggesztés idejére, 1995. augusztus 31. napjáig átlagkeresettel, az ezt követő és 1995. november 29-ig terjedő időre távolléti díjjal kell elszámolni. Az előbbi elszámolása szempontjából figyelembe kell venni, hogy az igazgatói kinevezést a felperes határozott időre kapta, ezért 1993. július 31-ig az igazgatói illetmény alapján, ezt követően 1995. augusztus 31. napjáig annak alapján kell az átlagkeresetét megállapítani, hogy tanárként a Kjt. szerint mennyi lett volna az illetménye, ha az alperesnél betöltött munkakörére, a végzettségére és a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejére figyelemmel a munkáltatói jogkör gyakorlója besorolta volna. (Legf. Bír. Mfv.II.10.500/1995. sz.)