adozona.hu
EH 1999.46
EH 1999.46
A munkáltatónak a kötelezettségszegés gyanúja felmerülését követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról és ezzel nem késlekedhet. Csak ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, hivatkozhat arra, hogy azok alapján az előírt időben élt a munkaviszony megszüntetésének jogával [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló a munkaviszonyának az alperes munkáltató által rendkívüli felmondással történt megszüntetését sérelmezte. Kereseti kérelme az intézkedés jogellenessége miatt az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazására, valamint az 1996. III. negyedévi prémiuma és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság részítéletével a rendkívüli felmondást hatálytalanította, megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél a részítélet jogerőre emelked...
EH 1999.46 A munkáltatónak a kötelezettségszegés gyanúja felmerülését követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról és ezzel nem késlekedhet. Csak ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, hivatkozhat arra, hogy azok alapján az előírt időben élt a munkaviszony megszüntetésének jogával [Mt. 96. §].
A felperes munkavállaló a munkaviszonyának az alperes munkáltató által rendkívüli felmondással történt megszüntetését sérelmezte. Kereseti kérelme az intézkedés jogellenessége miatt az erre megállapított jogkövetkezmények alkalmazására, valamint az 1996. III. negyedévi prémiuma és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság részítéletével a rendkívüli felmondást hatálytalanította, megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél a részítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg, és az alperest elmaradt munkabér és végkielégítés megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonya a B.-i Pincegazdaságnál 1976. augusztus 1-jén kezdődött, innen 1980. szeptember 1-jén áthelyezték az alpereshez. Az alperesnél 1994. június 13-ától felperes a nagykereskedelmi raktár vezetője volt. 1996. szeptember 24-én H. J. vásárló selejtes kutyatésztát vásárolt a felperes által vezetett raktárban. A vásárló az árut otthon lemérte, 92 kg hiányt állapított meg, s ezt még aznap kifogásolta a felperesnél. Szeptember 25-én a felperes a hiány felének pótlására késznek mutatkozott, ezt azonban a vevő nem fogadta el és jelezte, hogy a feletteshez fordul. A vevő bejelentéséről és arról a további állításáról, hogy a felperestől 1996. évben három alkalommal számla nélkül vásárolt árut, még aznap tudomást szerzett a szállítmányozási osztályvezető, a felperes közvetlen felettese, aki a vevő nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalta. Szeptember 27-én meghallgatták a felperes által hivatkozott Sz. Zs. vásárlót, aki előadta, hogy a felperestől 1996 márciusában számla nélkül vásárolt. A szállítmányozási osztályvezető 1996. október 4-én kiadta H. J. részére a kifogásolt hiányt, majd október 7-én meghallgatta a felperest, aki a hiány felének kiadására vonatkozó nyilatkozat megtételét beismerte, tagadta azonban a számla nélküli értékesítést, végül az osztályvezető október 8-án tájékoztatta az ügyről a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló vezérigazgatót. A vezérigazgató 1996. október 11-én hozott és aznap kézbesített rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Ennek indokát abban jelölte meg, hogy a felperes a hatáskörét túllépte, amikor az áru elvitelét követően a vevő által állított, de nem igazolt mennyiségi hiány rendezésére késznek nyilatkozott, továbbá több alkalommal számla nélküli vásárlásnál működött közre.
E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondást jogellenesnek minősítette, mert az alperes az erre megállapított három munkanapos határidő lejártát követően gyakorolta a jogát. Bár a rendkívüli felmondás gyakorlására jogosult alperesi vezérigazgató tényleges tudomásszerzésétől számított három munkanapos határidőben intézkedett, az mégis elkésettnek minősül, mert a felperes felettese már szeptember 25-én tudomást szerzett a rendkívüli felmondás indokául felhozott mindkét körülményről, annak sürgős és alapos kivizsgálása iránt mégsem intézkedett és csak október 8-án tájékoztatta a vezérigazgatót.
Ezért a munkaügyi bíróság felmentési járandóság és háromszoros végkielégítést ítélt meg. Előbbi után 1996. október 12-étől, a végkielégítés, illetve az annak megfelelő összeg után a részítélet jogerőre emelkedésétől állapított meg kamatot a bíróság.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság részítéletével a munkaügyi bíróság részítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróságnak azt a megállapítását, hogy az alperes a rendkívüli felmondási jogának gyakorlásával elkésett. Álláspontja szerint a szubjektív határidő szempontjából egyedül annak van jelentősége, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója mikor szerzett tudomást a rendkívüli felmondás okáról. Ehhez képest az alperes a három munkanapos határidőt megtartotta, a jogát határidőben gyakorolta. A másodfokú bíróság érdemben találta jogellenesnek az alperes rendkívüli felmondását. Megítélése szerint ugyanis a felperes nem adott ki önhatalmúan árut a vevőnek, ezért nem okozott kárt az alperesnek. A számla nélküli árukiadás pedig az ellentmondó tanúvallomásokra tekintettel nem igazolt, ezért a rendkívüli felmondás egyik indoka sem helytálló.
A jogerős részítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt. Elsősorban arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértést követtek el, amikor indítványa ellenére a további tanúkihallgatást nem rendelték el. Ezzel ugyanis igazolást nyert volna a felperes által történt többszöri számla nélküli áruértékesítés. Hivatkozott még arra, hogy az első indokot is tévesen értelmezte a másodfokú bíróság, mert e részben csak azt kifogásolta, hogy a felperes nem volt jogosult áru kiadására az áru átvételét követően, mégis ezt felajánlotta.
A jogerős ítélettel megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban - lényeges eljárási jogszabálysértés hiányában - irányadó. A bíróság mérlegelése a felülvizsgálati eljárásban nem lehet felülmérlegelés tárgya, a bizonyítékok okszerűtlen és iratellenes mérlegelése kivételével tehát a Legfelsőbb Bíróság felülmérlegelésbe nem bocsátkozhat. A másodfokú bíróság a tanúk vallomását és a további bizonyítékokat a törvénynek megfelelően mérlegelte, ennek meggyőző indokát adta, ebben a Legfelsőbb Bíróság okszerűtlenséget, iratellenességet nem észlelt, ennélfogva a felülvizsgálati kérelemnek az ezzel ellentétes álláspontja téves.
A tényállásból kitűnően a felperes közvetlen felettese 1996. szeptember 25-27. között tudomást szerzett a felperes későbbiekben kifogásolt magatartásáról, a felperes részleges beismeréséről és a számla nélküli értékesítés bizonyítékairól. Ezt követően a rendkívüli felmondási jog gyakorlása szempontjából az alperes érdemleges tevékenységet nem végzett, és a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult vezető - az október 8-án kapott tájékoztatás alapján - október 11-én intézkedett, mindezzel az előírt határidőt többszörösen túllépte.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a rendkívüli felmondási jog gyakorlására megállapított rövid szubjektív határidőből következik, hogy a jogosultnak a kötelezettségszegés gyanúja felmerülését követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról és ezzel nem késlekedhet. Csak ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, hivatkozhat arra, hogy azok alapján az előírt időben élt a munkaviszony megszüntetésének jogával. Ellenkező esetben ugyanis jogát nem jóhiszeműen gyakorolja, ezért nem hivatkozhat az általa történt tudomásszerzés időpontjára és a határidő megtartására. Ezt közvetve maga az alperes is beismerte 1996. november 18-i beadványában, amely ben foglaltak szerint "alperes előtt két tanú meghallgatása után bizonyossá vált felperes magatartása", hiszen minderre az irányadó tényállás szerint 1996. szeptember 27-éig bezárólag került sor és ennek alapján az alperes csak október 11-én intézkedett.
A jogerős részítélet tehát törvénysértés nélkül állapította meg az alperes 1996. október 11-i rendkívüli felmondásának jogellenességét.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság részítéletében foglalt döntést - jogszabálysértés hiányában - részben eltérő indokolással hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv.I.11.014/1997. sz.)