adozona.hu
EH 1999.45
EH 1999.45
A minőségi cserével indokolt rendes felmondás esetén nem a munkakör ellátásához szükségszerű képzettség, képesség meglétét kell vizsgálni. Önmagában az, hogy a munkavállaló kifogás nélkül ellátta a munkakörét a meglévő képzettsége birtokában, még nem zárja ki a minőségi csere lehetőségét. A minőségi csere célszerűsége nem, de az vizsgálható, hogy a minőségi csere indoka az adott munkakör ellátása szempontjából okszerű-e, illetőleg a munkáltató eljárása megfelel-e a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelm
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1992. február hó 3. napjától kereskedelmi és propaganda főelőadó munkakörben alkalmazta a felperest. A felperes az alperes szervezeti átalakítását követően, 1995. augusztus 1. napjától a PR osztályon dolgozott, a szponzori kapcsolatok bonyolítása volt a munkaköri feladata. Az alperes 1996. április hó 4. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy az általa betöltött munkakör követelményeit (szakismeret, képzettség, angol nyelvhasználat) figyelembe véve, szem...
EH 1999.45 A minőségi cserével indokolt rendes felmondás esetén nem a munkakör ellátásához szükségszerű képzettség, képesség meglétét kell vizsgálni. Önmagában az, hogy a munkavállaló kifogás nélkül ellátta a munkakörét a meglévő képzettsége birtokában, még nem zárja ki a minőségi csere lehetőségét. A minőségi csere célszerűsége nem, de az vizsgálható, hogy a minőségi csere indoka az adott munkakör ellátása szempontjából okszerű-e, illetőleg a munkáltató eljárása megfelel-e a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének [Mt. 89. § (2)-(3) bek.].
Az alperes 1992. február hó 3. napjától kereskedelmi és propaganda főelőadó munkakörben alkalmazta a felperest. A felperes az alperes szervezeti átalakítását követően, 1995. augusztus 1. napjától a PR osztályon dolgozott, a szponzori kapcsolatok bonyolítása volt a munkaköri feladata. Az alperes 1996. április hó 4. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy az általa betöltött munkakör követelményeit (szakismeret, képzettség, angol nyelvhasználat) figyelembe véve, személyi változtatást tart szükségesnek.A sikertelen egyeztetést követően a felperes keresetet indított a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránt. A munkaviszonyának helyreállítása nélkül kérte az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert nem rendelkezett azokkal a képzettségi követelményekkel, amelyeket a munkáltató a megváltozott feltételek mellett a beosztásával szemben támasztott. A munkaügyi bíróság szerint a munkáltató jogosult eldönteni, hogy milyen képzettséghez és ismeretekhez köti a munkakör betöltését. A felperes munkakörében alkalmazott munkavállaló felsőfokú végzettséggel és angol nyelvvizsgával rendelkezik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg, és a felperes követelése összegszerűségének megállapítására az eljárás folytatását rendelte el. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes rendelkezik a 32-A.2. munkaköri csoportjára előírt felsőfokú iskolai végzettséggel, mert 1984-ben felsőfokú reklám szakvizsgát tett, amely szakképesítést nyújt valamennyi népgazdasági ágban a belföldre irányuló reklám- és propaganda tevékenység folytatására. A kollektív szerződés szerint a felsőfokú angol nyelvvizsga nem besorolási feltétel, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a minőségi cserére mint felmondási indokra. A minőségi cserének nem a munkáltatói jogkör gyakorlójának szubjektív véleményén, hanem objektív tényeken kell alapulnia, ehhez képest az alperes nem bizonyította, hogy a privatizáció során megváltozott körülmények miatt a felperes alapfokú angol nyelvvizsgája a munkakör ellátásához nem elegendő. A felperes hosszú szakmai gyakorlattal rendelkezik. Sem a szakismerete, szakképzettsége, sem az alapfokú angol nyelvtudása nem tette szükségessé a személyét érintő változtatást, amire a rendes felmondás hivatkozott.
A közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Tagadta, hogy a felperes felsőfokú végzettséggel rendelkezik, mivel a felsőfokú reklám szakvizsga tanfolyami képzésben megszerzett felsőfokú szakképesítést tanúsít. A kollektív szerződés ezzel szemben felsőfokú végzettséget kíván meg az adott munkakörben, ezzel pedig a felperes nem rendelkezik. A nyelvtudásra vonatkozóan valóban nincs előírás a kollektív szerződésben, de ezt a munkáltató a munkakör betöltőjével szemben előírhatja, ha az egyébként okszerű. Az alperes külföldi tulajdonba kerülése, a külföldiekkel való kapcsolattartás mindennapi szükségletté vált. Az angol nyelvtudás a felperes munkaviszonyának létesítésekor még nem volt követelmény, az azonban a későbbi változások miatt a munkavállalókkal szemben általában, a felperes munkakörében pedig különösen elvárható. Az, hogy a nyelvtudás nem volt alkalmazási feltétel, később még lehetett minőségi csere indoka. A Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása szerint a munkáltató vezetési körébe tartozó kérdést a felmondással kapcsolatban a bíróság nem vizsgálhat, a munkáltató céljainak meghatározása és az annak megfelelő munkavállalók alkalmazása pedig ebbe a körbe tartozik.
A másodfokú bíróság tévesen tulajdonított kiemelt jelentőséget a felperes munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatban az alperes kollektív szerződésében az egyes munkakörök besorolására vonatkozó rendelkezéseknek. Ezek a rendelkezések ugyanis az alperesre hárítják azt a kötelességet, hogy a feltételeket mérlegelve az egyes munkaköröket besorolja és az ahhoz kapcsolódó bérhatárokon belül állapítsa meg - a munkavállalóval megegyezve - a munkakör ellátójának személyi alapbérét. Az egyes besorolási fokozatokhoz kapcsolódó végzettségi, szakképzettségi kívánalom azonban nem érvényességi feltétele a munkaviszony létesítésének, mert ilyen feltételt csak jogszabály határozhat meg [Mt. 75. §-ának (2) bekezdése]. A periratokból megállapítható, hogy a felperes nem rendelkezik felsőfokú iskolai végzettséggel, a szakképesítése minősül felsőfokúnak.
Téves a másodfokú bíróságnak a minőségi csere indokaival kapcsolatos álláspontja is. Ebből a szempontból nem a munkakör ellátásához szükségszerű, a munkáltató által megjelölt képzettség, képesség meglétét kell vizsgálni. Önmagában az, hogy a munkavállaló kifogás nélkül ellátta a munkakörét a meglévő képzettsége birtokában, még nem zárja ki a minőségi csere lehetőségét. A munkáltatónak érdeke fűződhet ahhoz, hogy bizonyos képzettségek, képességek birtokában lévő munkavállalót alkalmazzon a meglévő munkavállalója helyett. A szempontok meghatározásában, mivel ez a munkáltató gazdálkodásával és vezetésével összefüggő kérdés, a munkáltató szabadon dönt, amennyiben jogszabály a munkakör betöltésével kapcsolatban nem tartalmaz konkrét előírást. Nyilvánvalóan nem jelenti azonban a munkáltatói önállóság megsértését annak vizsgálata, hogy a minőségi csere indoka az adott munkakör ellátása szempontjából okszerű-e, illetőleg a munkáltató eljárása megfelel-e a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének. Ez utóbbi sérelmét jelentené, ha a munkáltató rövid idővel az alkalmazást követően, kellő érdek nélkül olyan kívánalmakat támasztana a munkavállalójával szemben, amiről az alkalmazásakor nem volt szó.
A felperest az alperes 1992 februárjában alkalmazta. Három évvel később, a belső szervezet átalakítását követően a megváltozott körülményekre tekintettel kívánta olyan személlyel betölteni a munkakörét, aki a képzettsége folytán a céljainak jobban megfelel. A nem vitatott tényállás szerint az alperes ebben a munkakörben olyan munkavállalót alkalmazott, aki angol nyelven tárgyal, levelez, felsőfokú végzettséggel rendelkezik.
Mindezeket figyelembe véve a minőségi csere indoka nem tekinthető okszerűtlennek, az alperes eljárása nem ütközött a jóhiszeműség kívánalmába, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv.II.10.969/1997. sz.)