adozona.hu
EH 2000.256
EH 2000.256
Ha a munkaviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai meggyőződése miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől az 1990. május 2-ig terjedő időtartamot a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani [Kjt. 87. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 1972-ben politikai okok miatt szüntette meg a munkaviszonyát, és ennek alapján kérelme az alperesnél történt újra alkalmazásáig eltelt idő közalkalmazotti jogviszonyként való elismerésére, valamint a Kjt. alapján járó juttatásai megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes az 1971. november 18-án kelt felmondással a felperes munkaviszonyát 1...
EH 2000.256 Ha a munkaviszony megszüntetésére a közalkalmazott politikai meggyőződése miatt került sor, a munkaviszony megszüntetésétől az 1990. május 2-ig terjedő időtartamot a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időbe be kell számítani [Kjt. 87. § (4) bek.].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes 1972-ben politikai okok miatt szüntette meg a munkaviszonyát, és ennek alapján kérelme az alperesnél történt újra alkalmazásáig eltelt idő közalkalmazotti jogviszonyként való elismerésére, valamint a Kjt. alapján járó juttatásai megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes az 1971. november 18-án kelt felmondással a felperes munkaviszonyát 1972. január 31-ével megszüntette. Ezt követően a felperes 1-2 hónapot kivéve folyamatosan munkaviszonyban állt gépészmérnökként. 1991. november 1-jétől ismét az alperes alkalmazta, közalkalmazotti jogviszonya 1996. március 1-jén szűnt meg felmentéssel. Az alperes rehabilitációs bizottsága megállapította, hogy a felperes 1971-ben történt "elbocsátásánál nagyrészt tendenciózus politikai okok játszottak közre". A felperes anyagi igényei tekintetében a felek között egyeztetés folyt. Az ennek eredményeként 1996. január 24-én létrejött megállapodás szerint felperes elfogadta, hogy részére az alperes 7 havi végkielégítést fizet, és további igényének érvényesítéséről lemondott.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a Kjt. 87. §-a (9) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn jogszabály, kormányhatározat, illetve jogerős bírói ítélet hiányában. Az anyagi igények tekintetében a felek által kötött egyezségre, a megállapodás sikeres megtámadásának hiányára hivatkozott. Utalt arra is, hogy felperes 1972-től 1-2 hónapot kivéve folyamatosan dolgozott, így a juttatásokra kiható, beszámítandó munkaviszonyban nem töltött ideje nem volt.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását; munkaviszonya politikai okokból történt megszüntetésének megállapítását, a saját hibáján kívül kiesett éveknek a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejébe való beszámítását és az elmaradt juttatásai megfizetését kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy az 1972. február 1-jétől 1972. március 28-áig terjedő időtartam közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősül, ezt meghaladóan a kereset elutasítását helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint, mivel az alperes rehabilitációs bizottságának döntése az alperes elismerésének minősül, és eszerint felperes munkaviszonyának megszüntetése nagyrészt politikai okok miatt történt, ez a bizottsági döntés pótolja a jogerős ítéletet. Ennél fogva a Kjt. 87. §-ának (4) bekezdése szerinti rehabilitációnak helyt adott.
A másodfokú bíróság a törvény előbbi rendelkezése alapján - az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel egyezően - csak a munkakönyv adatai szerint munkaviszonyban nem töltött időtartam beszámítására, "részleges rehabilitációra" látott lehetőséget.
Az anyagi igények tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a feleknek a törvényes határidőn belül meg nem támadott, erre vonatkozó megállapodása folytán e kereseti kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság az áthelyezés folyamatosságának megszakadása miatt is alaptalannak találta a végkielégítés iránti követelést.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatásával annak kimondását kérte, hogy az alperesnél a munkaviszonya megszüntetése 1971-ben politikai okokból történt, továbbá ennek alapján a közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje elismerését kérte; másodlagos kérelme legalább az áthelyezés megszakadásáig, 1979. augusztus 31-éig terjedő időszak beszámítására irányult. A Pp. 213. §-a (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt amiatt, hogy nem az ítélet rendelkező részében mondta ki a másodfokú bíróság a politikai okokból történt munkaviszony megszüntetést. A megkötött egyezségtől függetlenül kérte a közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje elismerését. Az Mt. 209. §-ára hivatkozva érvelt az áthelyezéssel megszűnt munkaviszonyai beszámítása mellett.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperes kereseti kérelmét a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a másodfokú bíróság érdemben elbírálta, hiszen a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejéről rendelkezett a Kjt. 87. §-a (4) bekezdése alapján, amelynek jogalapja a munkaviszony politikai okból történt megszüntetésének ítéleti megállapítása volt.
Tekintettel arra, hogy adott esetben - a felek egyezségében rendezett anyagi igények miatt - a felperes teljesítést nem követelhet, a Pp. 123. §-a szerint a megállapításra irányuló kereseti kérelemnek helye volt.
Az eljárt bíróságok a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő tekintetében a Kjt. 87. §-a (4) bekezdésének rendelkezését téves értelmezéssel alkalmazták. A rehabilitációt ugyanis a törvény az adott politikai okból sérelmesen megszüntetett munkaviszony tekintetében, a megszüntetéstől 1990. május 2-áig eltelt, a munkaviszonyban nem töltött időtartam teljes beszámításával biztosítja, a Kjt. 87. §-a, (2) bekezdésében meghatározott, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek tekintetteken túlmenően.
Ezért az 1972. március 1-jétől 1990. május 2-áig terjedő időtartamot a felperes közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejébe be kell számítani. A másodfokú bíróság ettől rövidebb időtartam beszámításáról, illetve azt meghaladóan felperes e kereseti kérelme elutasításáról - helyesen a kereseti kérelem elutasításának helybenhagyásáról - jogszabálysértően [Kjt. 87. § (4) bekezdés] rendelkezett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel támadott, a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel kapcsolatos rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróság ítéletét e részben megváltoztatta: megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1972. január 31-én politikai okok miatt szűnt meg, ezért a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejébe az 1972. február 1-jétől 1990. május 2-áig terjedő időtartamot be kell számítani. Egyebekben a jogerős ítélet rendelkezéseit a hegfelsőbb Bíróság nem érintette. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 481/1999. sz.)