adozona.hu
EH 2000.252
EH 2000.252
A munkavállaló által a munkáltatónak szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetében kármegosztásnak általában nincs helye [Mt. 168. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes gépipari technikumot végzett, érettségizett személy, aki a felperesnél 1992. január 1-jétől kezdődően élelmezésvezetői beosztásban dolgozott. Feladatát képezte a térítési díjak beszedése, melyeket vagy postán adott fel, vagy nyugta ellenében fizette be közvetlen felettesének, a gazdaságvezetőnek a pénztárba. Köteles volt az élelmezéshez szükséges nyersanyagokat is beszerezni, mely beszerzéseket részben a havi 10 000 forintos ellátmány terhére végezte, részben pedig a beszerzések el...
EH 2000.252 A munkavállaló által a munkáltatónak szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetében kármegosztásnak általában nincs helye [Mt. 168. §].
Az alperes gépipari technikumot végzett, érettségizett személy, aki a felperesnél 1992. január 1-jétől kezdődően élelmezésvezetői beosztásban dolgozott. Feladatát képezte a térítési díjak beszedése, melyeket vagy postán adott fel, vagy nyugta ellenében fizette be közvetlen felettesének, a gazdaságvezetőnek a pénztárba. Köteles volt az élelmezéshez szükséges nyersanyagokat is beszerezni, mely beszerzéseket részben a havi 10 000 forintos ellátmány terhére végezte, részben pedig a beszerzések ellenértékét a beszedett étkezési térítési díjakból előlegezte. A vásárlást igazoló számla és a vételi jegy leadása után az alperes a gazdaságvezetővel úgy számolt e1, hogy a számla, vételi jegy alapján pénztári kiadási bizonylatot állítottak ki és azt mind a gazdaságvezető, mind az alperes aláírták. 1995. augusztus 1-jén a felperes új igazgatója észlelte, hogy az alperes a térítési díjakra vonatkozó feladási, befizetési kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, ezért a fenntartónál ellenőri vizsgálatot kezdeményezett. A vizsgálat megállapításai kapcsán az alperessel szemben indult büntetőeljárásban a T.-i Városi Bíróság jogerős ítéletével megállapította az alperes bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében. A bűncselekményt az alperes azzal valósította meg, hogy 1992. január 1-jétől 1995. szeptember 30-áig az általa beszedett térítési díjakból 709 751 forintot nem fizetett be, azt eltulajdonította.A jogerős ítéletet követően a felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte az alperes által okozott 709 751 forint kártérítés megfizetését, ezen összeg késedelmi kamatát, továbbá perköltségre is igényt tartott.
A munkaügyi bíróság ítéletét a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte és a bíróságot újabb eljárás lefolytatására, és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás lefolytatása során a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes részére 250 000 forint kártérítést és ezen összeg után 1995. szeptember 26-ától a kifizetés napjáig évi 20% késedelmi kamatot fizessen meg, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a megismételt eljárás során beszerzett könyvszakértői vélemény nem támasztotta alá az alperesnek azt a védekezését, hogy az ellátmányt meghaladó közvetlen beszerzések értékét a térítési díjból levonták volna. A befizetési hiány fennállt, a tényleges hiány a keresettel egyező mértékben kimutatható, ezért az alperest kártérítési kötelezettség terheli. Ugyanakkor kármegosztást alkalmazott az alperes javára, a felperes ellenőrzési, feladatmeghatározási pontatlanságában jelentkező közrehatását is figyelembe véve.
Az ítélettel szemben mindkét peres fél fellebbezést nyújtott be, a felperes a teljes kártérítés megfizetését igényelte, hivatkozva arra, hogy kármegosztásnak nincs helye. Az alperes a felperes keresetének teljes elutasítását, másodlagosan részletfizetés engedélyezését kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperes által a felperes részére fizetendő marasztalási összeget 709 751 forintra felemelte és kötelezte az alperest arra is, hogy fizessen meg felhívásra 37 164 forint előlegezett költséget, továbbá az állam javára 42 585 forint jogorvoslati illetéket.
A megyei bíróság az alperes személyi körülményeivel kiegészített ítéleti tényállásában kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytállóan vont következtetést az alperes kártérítési felelősségének fennállására, de tévedett, amikor kármegosztást alkalmazott. A büntető iratok közt fellelhető igazságügyi könyvszakértői vélemény, továbbá a perben beszerzett könyvszakértői vélemény adatai alapján egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az alperes az általa .beszedett térítési díjakból 709 751 forintot a pénztárba nem fizetett be, illetve csekken a felperes részére nem adott fel. Az Mt. 172. §-ának (2) bekezdése szerint nem kell a munkavállalónak megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében állt elő. A munkavállaló által elkövetett bűncselekménnyel okozott kár esetén a munkáltató közrehatása kizárt, az a körülmény, hogy a munkáltató oldalán jelentkező hiányosságok a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthették, nem szolgálhat a károkozó javára. A bűncselekményt elkövető személy ugyanis tudatosan használta ki a munkáltatói mulasztásokat. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a be nem fizetett összegekkel szemben beszámításra alkalmas követelése keletkezett.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a másodfokú ítélet megváltoztatását és a munkaügyi bíróság ítéletének megfelelő határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet megsértette az Mt. 172. §-ának (2) bekezdésében írtakat, amikor a munkavállaló javára kármegosztást nem alkalmazott. Kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján jutott helyes döntésre, bár nem zárható ki, hogy adminisztrációs hiba is közrejátszott a hiány keletkezésében. Utólag azonban ez már nem számszerűsíthető. A gondnoknak azonban "érzékelni kellett volna" a hiányt. A munkáltató pénzkezelési szabályzattal sem rendelkezett, a bizonylatolás utólagosan történt, tehát olyan közrehatás állapítható meg a munkáltató részéről, melyet az elsőfokú bíróság helyesen értékelt akkor, amikor kármegosztást alkalmazott.
Kétségtelen, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló adatok okszerű mérlegelése alapján állapították meg az ítéleti döntés alapjául szolgáló tényállást, az iratellenességet nem tartalmaz. A felülvizsgálati kérelemben sem hivatkozik az alperes arra, hogy a másodfokú bíróság a tényállást tévesen állapította volna meg, tehát nem vitatható a felperesnek okozott kár összegszerűsége.
Helytálló a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy szándékos bűncselekménnyel okozott kár esetében a bírói gyakorlat szerint a munkáltató közrehatása általában nem állapítható meg. Tény, hogy az alperes szándékos bűncselekményt követett el, a szakértők által kimutatott összeget az iskolának nem fizette be.
Minthogy a másodfokú bíróság ítéletének döntése és indokolása minden vonatkozásban jogszerűnek tekinthető, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.(Legf. Bír. Mfv. II. 10. 102/1999. sz.)