adozona.hu
EH 2000.248
EH 2000.248
A munkaviszony, illetve az azzal egy tekintet alá eső jogviszony jogellenes megszüntetése esetében nem illeti meg elmaradt díjazás a munkavállalót, ha munkavégzésre alkalmatlan volt [Mt. 100. §, 1994. évi LXXX. tv. 34. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogerős közbenső ítélettel jogellenesnek minősített felmentése folytán érvényesítette az anyagi igényeit a perben. Az 1994. évi LXXX. törvény 34. §-ának (2) bekezdése alapján 1996. november 17-étől 1997. november 28-áig terjedő időre elmaradt járandóság, szabadságmegváltás és végkielégítés címén kérte az alperes marasztalását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 1 944 800 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte, egyebekben felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi ...
EH 2000.248 A munkaviszony, illetve az azzal egy tekintet alá eső jogviszony jogellenes megszüntetése esetében nem illeti meg elmaradt díjazás a munkavállalót, ha munkavégzésre alkalmatlan volt [Mt. 100. §, 1994. évi LXXX. tv. 34. §].
A felperes jogerős közbenső ítélettel jogellenesnek minősített felmentése folytán érvényesítette az anyagi igényeit a perben. Az 1994. évi LXXX. törvény 34. §-ának (2) bekezdése alapján 1996. november 17-étől 1997. november 28-áig terjedő időre elmaradt járandóság, szabadságmegváltás és végkielégítés címén kérte az alperes marasztalását.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 1 944 800 forint végkielégítés megfizetésére kötelezte, egyebekben felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság abból a tényből, hogy a felperes III. csoportba tartozó rokkantságát a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 1996. február 5-én megállapította és 1996. november 1-jétől rokkantsági nyugdíjba került, arra következtetett, hogy az alperest ettől az időponttól foglalkoztatási kötelezettség nem terhelte. Ezért a végkielégítésen kívül a felperes által előterjesztett igényeket nem találta alaposnak.
A felperes fellebbezésében a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva az alperest végkielégítés címén további 549 600 forint, valamint a teljes végkielégítési összeg után járó kamatok megfizetésére kötelezte. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Ennek keretében megállapította, hogy felperes 1996. január 15-én kelt levelében jogviszonya felmentéssel való megszüntetését azzal az indokolással kérte, hogy az orvosok megállapítása szerint ügyészi munkavégzésre egészségi állapota miatt alkalmatlan, állapotában javulás további táppénzes állományban tartással sem várható, az véglegesnek tekinthető; és az ügyészi szervezetben megfelelő más munkakör részére nem biztosítható.
A másodfokú bíróság e körülményre is tekintettel helytállónak találta az elmaradt javadalmazás iránti kereseti kérelem elutasítását, mivel felperes az egészségügyi alkalmatlansága folytán a felmentés jogellenessége megállapításáig fennállt jogviszonyában munkát végezni nem tudott volna, s így ugyanerre az időszakra elmaradt javadalmazás sem állapítható meg javára.
Az Mt. 130. §-a (2) bekezdése alapján erre az időszakra - minthogy a felperes nem volt keresőképtelen - a bíróság álláspontja szerint szabadság nem illette meg felperest. Ezért a szabadságmegváltás iránti kereseti kérelmet elutasította.
Egyebekben a további végkielégítés és kamatai iránti kereseti kérelmet alaposnak találta, és az alperest etekintetben marasztalta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte a kereseti kérelmét elutasító részében, és ebben a körben az összegszerűen is megjelölt kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az elmaradt javadalmazásával kapcsolatban a jogerős közbenső ítélet tartalmának megváltoztatása miatt a Pp. 227. §-a (1) bekezdésébe és az 1994. évi LXXX. törvény 34. § (1)-(2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Továbbá etekintetben vitatta a jogviszonya szünetelésére vonatkozó ítéleti megállapítás jogszerűségét, iratellenességre és okszerűtlen tényállás megállapítására hivatkozott. A szabadság megváltás iránti igénye elutasítását illetően tévesnek tartotta az Mt. 130. § (2) bekezdése alkalmazását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1994. évi LXXX. törvény 34. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyésznek az elmaradt javadalmazását kell megtéríteni.
A másodfokú bíróság adott esetben etekintetben helytállóan vizsgálta, hogy felperes a jogviszonya megszűnése időpontjáig egészségi állapotánál fogva végezhetett-e munkát, és e körben a bizonyítékok mérlegelésénél jogszerűen vette figyelembe a munkavégzésre való alkalmatlanságát állító saját nyilatkozatát. A felperes az elmaradt javadalmazás iránti igény érvényesítésével kapcsolatban munkaköri feladatai ellátására való alkalmasságára saját felmentés iránti kérelmében (1996. január 15-én kelt levelében) foglaltakat cáfolva, a felmentését megelőző magatartásával szembekerülve, tehát a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértve hivatkozott. Ezért az erre alapított igénye elutasítását a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül - a jogellenesség tekintetében hozott jogerős döntéssel nem ellentétesen - hagyta helyben.
A szabadságmegváltás szempontjából a felperes munkaköre ellátására alkalmatlan állapotát az eljárt bíróságok tévesen értékelték úgy, hogy az emiatt szünetelő jogviszony időtartamára szabadság nem jár. Abból a felperes kérelmében előadott - és a perben nem cáfolt - tényből, hogy az orvosilag megállapított, a további táppénzes állománytól függetlenül véglegesen kialakult egészségi állapota miatt munkavégzésre alkalmatlan, helyesen következtetett a bíróság a munkavégzési, foglalkoztatási kötelezettség hiányára, a jogviszony szünetelésére. Az előbbiekből azonban az is következik, hogy e szünetelési időtartam az adott esetben az Mt. 130. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősül. Ezért a felperest erre az időre a szabadság megilleti. A felülvizsgálati kérelem tehát etekintetben alapos. A téves jogi álláspontjuknál fogva az eljárt bíróságok a szabadságmegváltás iránti kereseti kérelem tekintetében a tényállást nem állapították meg, ezért e nélkül e kereseti kérelem felöl megalapozottan dönteni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a szabadságmegváltás iránti kereseti kérelem elutasítását helybenhagyó rendelkezését - az elsőfokú bíróság ítéletének azonos rendelkezésére is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és etekintetben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 565/1999. sz.)