adozona.hu
EH 2000.247
EH 2000.247
A rendkívüli felmondás határidejét nem a kötelezettségszegés (adott esetben igazolatlan mulasztás) kezdő napjától, hanem annak befejeződésétől kell számítani [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1998. január hó 8. napján rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, mert az 1997. november 17-étől december 7-éig tartó betegállományát követően felszólítás ellenére sem jelentkezett a munkahelyén.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését, valamint további foglalkoztatása nélkül a jogkövetkezmények alkalmazását kérte, mert az alperes fizetés nélküli szabadságot engedélyezett a részére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a kereset...
EH 2000.247 A rendkívüli felmondás határidejét nem a kötelezettségszegés (adott esetben igazolatlan mulasztás) kezdő napjától, hanem annak befejeződésétől kell számítani [Mt. 96. §].
Az alperes 1998. január hó 8. napján rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát, mert az 1997. november 17-étől december 7-éig tartó betegállományát követően felszólítás ellenére sem jelentkezett a munkahelyén.A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezését, valamint további foglalkoztatása nélkül a jogkövetkezmények alkalmazását kérte, mert az alperes fizetés nélküli szabadságot engedélyezett a részére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert a bizonyítékokat értékelve arra következtetett, hogy a felperes engedély nélkül tartózkodott távol a munkahelyétől.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, lényegében annak indokai alapján.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az Mt. 96. §-a (3) és (4) bekezdésében foglaltak megsértése miatt. Az alperes akkor sem élhetett volna 1998. január 8. napján a rendkívüli felmondás jogával, ha a felperes nem kapott fizetés nélküli szabadságot, mert az első hiányzás óta több mint 15 nap telt el. Jogellenes volt az is, hogy az alperes az intézkedésével nem függesztette fel a felperest.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-ának a perben alkalmazandó (4) bekezdése szerint a rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon, kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.
A felperes 1997. december hó 8. napjától igazolatlanul volt távol, munkavégzésre 1998. január 7. napján jelentkezett. Jelentkezéséig az alperes nem tudhatta, hogy a távollétének mi volt a konkrét oka, így az teljesen vagy részben jogszerű volt-e. A felperes kötelezettségszegése a megjelenésével fejeződött be, ekkor került az alperes abba a helyzetbe, hogy a felperes mulasztása miatt a rendkívüli felmondás jogával élhessen.
Az alperes a felperes megjelenésétől számítandó tizenöt napos határidőn belül gyakorolta a rendkívüli felmondással kapcsolatos jogát. A felülvizsgálati kérelem alaptalanul panaszol jogszabálysértést, mivel a határidőt nem az igazolatlan mulasztás kezdő napjától, hanem a befejezett kötelezettségszegésről történt tudomásszerzéstől kell számítani.
Az 1995. évi LV. tv. 52. §-a (1) bekezdésének e) pontja 1995. szeptember hó 1. napjával hatályon kívül helyezte az Mt. 96. §-ának korábbi (4) bekezdését, ami megengedte, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondással szemben indított jogvita tartamára felfüggessze a munkavállalót. A felperes munkaviszonyát 1998. január 8. napján szüntette meg az alperes, ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt másik jogszabálysértés fel sem merülhetett.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 012/1999. sz.)