adozona.hu
EH 2000.243
EH 2000.243
Ha a határozott időre szóló munkaviszonyt a munkáltató a egyoldalú - rendkívüli felmondásnak nem minősülő - nyilatkozattal szünteti meg, 1995. szeptember 1-je előtt létesített jogviszony esetében a munkavállalót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszonya a munkaszerződés lejártával szűnt volna meg. Ebből az következik, hogy ha a felek a határozott idő lejártával való munkaviszony-megszűnés esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a munkavállalót a végkielégítés ilyen esetb
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a határozott idejű munkaviszonyának az Mt. 88. §-a (2) bekezdése alapján történt megszüntetésére hivatkozva átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás megfizetése iránt terjesztette elő keresetét. Módosított kereseti kérelmében elsődlegesen az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás, valamint ezek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladó részében felperes...
EH 2000.243 Ha a határozott időre szóló munkaviszonyt a munkáltató a egyoldalú - rendkívüli felmondásnak nem minősülő - nyilatkozattal szünteti meg, 1995. szeptember 1-je előtt létesített jogviszony esetében a munkavállalót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszonya a munkaszerződés lejártával szűnt volna meg. Ebből az következik, hogy ha a felek a határozott idő lejártával való munkaviszony-megszűnés esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a munkavállalót a végkielégítés ilyen esetben is megilleti [Mt. 88. § (2) bek.].
A felperes a határozott idejű munkaviszonyának az Mt. 88. §-a (2) bekezdése alapján történt megszüntetésére hivatkozva átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás megfizetése iránt terjesztette elő keresetét. Módosított kereseti kérelmében elsődlegesen az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás, valamint ezek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladó részében felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes ügyvezető igazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában 1994. január 1-jétől 1998. december 31-éig szóló határozott idejű munkaviszonyban. Munkaszerződése szerint a felperest a munkaszerződés lejártakor - amennyiben az alperessel nem létesít újabb munkaviszonyt - az előző két év átlagából számított 12 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés illette meg. A munkáltatói jogokat gyakorló Megyei Önkormányzat Közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát az Mt. 88. §-a (2) bekezdése alapján megszüntette. A felperes részére azonban az alperes a járandóságait nem fizette ki.
A felperes kereseti kérelmét az Mt. 88. §-a (2) bekezdésére, a munkaszerződésére, illetve az Mt. 136. §-a (1) bekezdésére alapította. Utóbb a munkaviszonyt megszüntető intézkedés írásbeli közlésének és indokolásának elmaradására hivatkozva az Mt. 100. §-ában előírt anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte elsődlegesen, és másodlagosan tartotta fenn eredeti kereseti kérelmét.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján megállapította a munkaviszony megszüntetéséről szóló, írásba foglalt közgyűlési határozat kézbesítésének tényét. Továbbá kifejtette álláspontját, miszerint az Mt. 88. §-a (2) bekezdésén alapuló intézkedésre az indokolási kötelezettség nem vonatkozik. Ezért felperesnek a jogellenességre alapított kereseti kérelmét alaptalannak találta.
A bíróság álláspontja szerint felperes az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján jogosan igényelte az 1998. április 1-je és 1998. december 31-e közötti időszakra az átlagkeresetét, továbbá az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése szerint érvényes szerződéses megállapodás alapján a 12 havi végkielégítést is.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a kereset teljes elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta helyes indokaira utalással.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a 12 havi végkielégítés tekintetében támadta, e kereseti kérelmet elutasító határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a másodfokú döntést arra hivatkozva, hogy felperest sem a törvény, sem a munkaszerződés alapján nem illette meg a végkielégítés, figyelemmel öregségi nyugdíjjogosultságára. Álláspontjával összefüggésben hangsúlyozta, hogy az abban meghatározott feltétel nem teljesült, mivel a perbeli munkaszerződést nem lehet "lejártnak" tekinteni, ha azt az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján a munkáltató megszüntette, amely felmondással történő megszüntetésnek minősül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A határozott idejű munkaviszonyt a felek rendes felmondással nem szüntethetik meg [Mt. 88. § (1) bekezdés]. A munkáltató egyoldalú jognyilatkozattal - nem rendkívüli felmondással - a határozott idő lejárta előtt a munkaviszonyt jogszerűen úgy szüntethette meg a perbeli esetben [1995. szeptember 1-je előtt létesített határozott idejű munkaviszony esetében], ha a munkaszerződés lejártáig a hátralévő időre jutó átlagkeresetét a felperesnek megfizette [Mt. 88. § (2) bekezdés]. E rendelkezést a munkaügyi bíróság helyesen értelmezte úgy, hogy a munkáltatónak ilyen esetben a munkavállalót lényegében olyan helyzetbe kellett hoznia, mintha a munkaviszonya a szerződés lejártával szűnt volna meg. Ebből pedig következik, hogy ha a felek a határozott idő lejártával való munkaviszony-megszűnés esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a felperest a végkielégítés megilleti, mivel a munkaviszonya nem az Mt. 88. §-a (1) bekezdése alapján szűnt meg.
A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése téves. Az Mt. 88. §-a (2) bekezdésére alapított munkáltatói jognyilatkozat rendes felmondásként való értelmezése az Mt. 87. §-a (1) bekezdésébe ütközik, hiszen az e/ pont kifejezetten külön jogcímként határozza meg azt. A munkaszerződéssel kapcsolatos okfejtés sem helytálló, mert adott esetben az alperes a saját egyoldalú intézkedésével [Mt. 88. §-a (2) bekezdés] szemben a szerződés lejártának, mint a szerződéses feltétel teljesülésének hiányára nem hivatkozhat.
Az öregségi nyugdíjjogosultság a törvény alapján járó végkielégítés tekintetében érvényesülő kizáró feltétel [Mt. 95. § (2) bekezdés], a felek ettől eltérő megállapodásán alapuló végkielégítés iránti követelésre ez nem vonatkoztatható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott - a végkielégítésre vonatkozó - marasztalást helybenhagyó részében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 118/1999. sz.)