adozona.hu
BH+ 2004.3.137
BH+ 2004.3.137
A kárigény elbírálásánál a házastárs halála előtti jövedelmi viszonyokat kell figyelembe venni, ez azonban nem zárja ki az özvegy jövedelme ezt követően bekövetkezett emelkedésének figyelembevételét. Ha a ház körüli munkák egy részét az elhalt végezte, az özvegyet kár érte amiatt, hogy e munkákat mással kell elvégeztetnie [Mt. 181. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
T. J., aki 1968-tól autófényezőként állt munkaviszonyban az alperessel, 1996. július 16-án keresetet indított a foglalkozási megbetegedése következtében előállott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt. Az eljárás a felperes halála miatt félbeszakadt, majd az örökösök perbelépésével folyt tovább. E per felperese az elhunyt özvegye, aki hozzátartozói kárigényként vagyoni kárainak megtérítését kérte. Módosított keresete - egyebek mellett - a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgála...
BH+ 2004.3.137 A kárigény elbírálásánál a házastárs halála előtti jövedelmi viszonyokat kell figyelembe venni, ez azonban nem zárja ki az özvegy jövedelme ezt követően bekövetkezett emelkedésének figyelembevételét. Ha a ház körüli munkák egy részét az elhalt végezte, az özvegyet kár érte amiatt, hogy e munkákat mással kell elvégeztetnie [Mt. 181. §].
T. J., aki 1968-tól autófényezőként állt munkaviszonyban az alperessel, 1996. július 16-án keresetet indított a foglalkozási megbetegedése következtében előállott vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítése iránt. Az eljárás a felperes halála miatt félbeszakadt, majd az örökösök perbelépésével folyt tovább. E per felperese az elhunyt özvegye, aki hozzátartozói kárigényként vagyoni kárainak megtérítését kérte. Módosított keresete - egyebek mellett - a felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel érintett tartást pótló járadék, részvényekkel összefüggő kártérítés, ház körüli munkákkal kapcsolatos járadék, átlagkereset és táppénz közötti, valamint rokkantsági nyugdíj és elérhető jövedelem közötti különbözet, és a gépjárműben bekövetkezett értékcsökkenés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság az ítéletével - többek között - 475 000 forint elmaradt tartás, e címen 2001. július 1-jétől havi 10 000 forint járadék, 336 000 forint ház körüli munka ellenértéke, e címen 2001. január 1-jétől évi 86 400 forint járadék, 400 000 forint részvényekkel összefüggő kártérítés, 50 000 forint gépjármű értékcsökkenés miatt keletkezett kár megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában a marasztalási összegek számszaki összesítésénél 52 907 forint táppénz és átlagkereset közötti különbözet megfizetéséről is rendelkezett.
Az ítélete indokolásában utalt arra, hogy az alperes kártérítési felelősségét közbenső ítélettel jogerősen megállapította.
A felperes tartást pótló járadék iránti követelését az Mt. 181. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján elbírálva megállapította, hogy az alperes ezt az igényt nem vitatta, másrészt a felperes követelése (havi 10 000 forint) nem eltúlzott.
A ház körüli munkák ellenértékére vonatkozó döntését a munkaügyi bíróság K. Á. tanú vallomásával, az alperes nyilatkozatával, a megjelölt havi 16 órai munka (családi háznál festés, karbantartás, kertművelés) életszerűségével és a nemzetgazdasági ágak bruttó átlagkereseteivel indokolta.
Megállapította, hogy az elhunyt munkavállaló azért nem jegyezhetett részvényt, mert a részvényjegyzés időpontjában az alperesnél elszenvedett ártalom miatt rokkantsági nyugdíjas volt. Ezért az alperes az ebből eredő kárt köteles megfizetni.
A munkaügyi bíróság mérlegeléssel állapította meg, hogy a sérelemmel összefüggésben 50 000 forint amortizáció keletkezett az elhunyt rendszeres és indokolt szállításai miatt a felperes (és házastársa) gépkocsijában. A táppénz és átlagkereset közötti különbözet (52 907 forint) tekintetében az elsőfokú ítélet nem tartalmaz indokolást.
Az ítélet ellen - egyebek mellett a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérelmekre vonatkozóan - az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével - egyebek mellett - a tartást pótló járadék iránti igényt elutasította, a ház körüli munkákra megállapított évi járadékot 2001-től 45 000 forintra leszállította, a részvénnyel összefüggő kártérítést 240 000 forintra leszállította, a gépjármű amortizációra és az 52 907 forintra vonatkozó rendelkezést helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a mellékjövedelmek (kutyatenyésztés stb.) nélkül a munkavállaló életében a házastársak együttes havi jövedelme havi bruttó 300 000 forint, tartásra szoruló hozzátartozó hiányában fejenként 150 000 forint volt. A felperes keresete és özvegyi nyugdíja ennél több, ezért tartást pótló járadékra (életszínvonal csökkenés hiányában) nem jogosult.
A ház körüli munkák ellenértékével kapcsolatos mérlegelést a másodfokú bíróság helytállónak találta, de megállapította, hogy az ingatlan 2001-től részben a felperes nagykorú gyermekének használatába is került, ezért ettől az időponttól az elsőfokú bíróság által megítélt járadékot 50%-ra leszállította.
A részvényekről kifejtette, hogy a néhai munkavállalót a rokkantsága akadályozta meg abban, hogy kedvező feltételekkel részvényt jegyezzen. A részvények azonban már a jegyzéskor sem képviseltek névértéket, hanem annak 60%-át, ezért az alperes ezen a címen 240 000 forint megfizetésére köteles.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogellenesség címén támadta a másodfokú bíróságnak az elmaradt tartásról és a ház körüli munkákról szóló döntését, ezért e tekintetben - tartalmilag - az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az Mt. 181. §-ának (2) bekezdése megsértését az életszínvonalra vonatkozó rendelkezés figyelmen kívül hagyása, a ház körüli munkákra vonatkozó döntést megalapozatlanság miatt sérelmezte.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a táppénz és átlagkereset, a rokkantsági nyugdíj és átlagkereset-különbözet iránti követelésekről, ezért a másodfokú ítélet részítéletnek minősítését kérte.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanság és szükséges bizonyítás hiánya miatt a másodfokú bíróság ítéletének a részvényre vonatkozó döntését, szakértő igénybevételének mellőzése, és megalapozatlanság miatt a gépkocsi amortizációjára vonatkozó rendelkezését jogszabálysértőnek tartotta.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróság rendelkezett - az alperes által soha nem vitatott - táppénz és átlagkereset-különbözet tárgyában, azonban a rokkantsági nyugdíj és átlagkereset-különbözetről egyik bíróság sem határozott. Mindezek miatt az alperes az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte; a felperes felülvizsgálati kérelmével érintett rendelkezésekről előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Mt. 181. §-ának (2) bekezdése szerinti igény elbírálásánál a halál előtti jövedelmi viszonyokat kell alapul venni, tévedett azonban, amikor nem vette figyelembe a felperes jövedelmének ezután bekövetkezett emelkedését. Ezt a másodfokú bíróság helytálló mérlegeléssel értékelte. Az ítéletek azonban nem tartalmazzák a felperes által e körben előterjesztett bizonyítékok értékelését. Ezért nem lehet megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a felperes életszínvonala alakulását miért nem találta a tartást pótló járadék iránti követelés tekintetében megalapozónak. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság ezt a rendelkezést a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálhatta. Következésképpen az új eljárásban a bizonyítékok értékelésével a döntést indokolni kell.
Az alperes a fellebbezésében nem vitatta, hogy a ház körüli munkák egy részét a családon belüli munkamegosztás alapján az elhunyt végezte. Ezért a felperest az alperes károkozó magatartásával összefüggésben érte kár amiatt, hogy ezeket a munkákat mással kell elvégeztetnie. Ez a felelősség független attól, hogy a munkát esetleg családtagjai végzik, mivel a hosszabb idő óta egységes gyakorlat szerint a hozzátartozók munkája sem tekinthető a kártérítési felelősség mértékét csökkentő ingyen munkának. Az alperes felelősségét nem érinti, hogy az ingatlan kizárólagos tulajdonosa a felperes, mivel ez a haláleset előtt is így volt, és a férfi munkákat ekkor az elhunyt végezte. E kártérítés összegét 2001-től kezdődően a másodfokú bíróság tehát megalapozatlanul szállította le kizárólag amiatt, hogy a felperes egyik nagykorú fia "gazdájává vált" az ingatlannak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján továbbá nem lehet hitelt érdemlően megállapítani, hogy a felperes említett hozzátartozója által végzett építkezés következtében hogyan változtak az ingatlannal kapcsolatos jogok, ezért miként alakultak a karbantartási, kertgondozási stb. kötelezettségek. Az új eljárásban a bizonyítási teher szabályai szerint ki kell egészíteni a tényállást a 2001. évtől kezdődő időszakra, ennek alapján lehet határozni az alperes fellebbezésének erről a részéről.
Az alperes a felperesnek a részvényekkel kapcsolatos követelését az elsőfokú eljárásban kizárólag azért tartotta megalapozatlannak, mert az elhunyt a részvényjegyzéskor rokkantsági nyugdíjas volt. Az alperes a fellebbezésében felhozott kérdésekre (pl. tanú kihallgatása) nézve bizonyítási indítványt nem terjesztett elő sem az első-, sem a másodfokú eljárás során. Ezért a felülvizsgálati eljárásban alaptalanul hivatkozott a bizonyítási eljárás hiányosságára [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság e követelés tárgyában mérlegeléssel döntött, ennek kellő indokát adta, ezért az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme e tekintetben nem alapos [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
Ugyancsak alaptalan a csatlakozó felülvizsgálati kérelem a gépkocsi amortizációja címén megállapított 55 000 (helyesen 50 000) forint kártérítés tekintetében. A másodfokú bíróság az életszerűség szabályait helytállóan figyelembe véve döntött. Helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a rendszeres betegszállítás a 10 éven túl használt személygépkocsinál fokozottabb igénybevételt és ezáltal amortizációt is jelentett. Ezért a másodfokú bíróságnak ez a rendelkezése nem jogszabálysértő.
A felperes az 52 907 forint marasztalás tekintetében tévesen hivatkozott a bíróságok döntéseinek hiányára, mivel az elsőfokú bíróság ebben az összegben (táppénz és átlagkereset-különbözet címén) marasztalta az alperest, ezt a rendelkezést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Ezért, mivel e rendelkezés indokolásának elmaradása - figyelemmel az alperes fellebbezési kifogásának hiányára is - nem volt lényeges kihatással a jogerős ítéletre, a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem állapított meg [Pp. 275/A. § (1) bekezdés, BH 1994.405.].
A rokkantsági nyugdíj és elérhető kereset különbözet iránti igény elutasítását az elsőfokú bíróság nem indokolta. Ezt az alperes a fellebbezésében nem kifogásolta; a felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, tehát ez a kérelem - mivel a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya - a felülvizsgálati eljárásban nem terjeszthető elő (BH 2000.426.).
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a tartást pótló keresetveszteségi járadék iránti kereseti kérelmet elutasító és a 2001. évtől a ház körüli munkák pótlására megállapított évi járadékot a 45 000 forinton felüli rész tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztató rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és e körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította;
a 2000. évig terjedő időre megállapított ház körüli munkákra vonatkozóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezését, a 240 000 forint részvényekkel összefüggő kártérítés tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztató, a gépjármű-értékcsökkenés miatt megállapított kártérítés megfizetésére kötelező elsőfokú döntést helybenhagyó, az 52.907 forint elmaradt jövedelem megfizetésére kötelező elsőfokú döntést helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta.
A rokkantsági nyugdíj és elérhető jövedelem közötti különbözetre vonatkozó felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította [Pp. 271. § (1) bekezdés a) pont].
A másodfokú bíróság ítéletének (a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem érintett) további rendelkezéseit nem érintette [Pp. 275/A. § (1) (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
A hatályon kívül helyezett részek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
Az elbírált rendelkezésekre vonatkozóan a felek a felülvizsgálati eljárási költségüket maguk viselik [Pp. 81. § (1) bekezdés], míg az alperes köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárás illetékének rá eső részét, a további felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli [6/1986. VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés, 14. §]. (Legf.Bír. Mfv.I.10.280/2002.)