adozona.hu
BH+ 2004.3.135
BH+ 2004.3.135
A vadásztársaság elnökének vadőri munkakörben történő alkalmazásáról kizárólag a vadásztársaság hozhatott döntést [Mt. 74. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1998. október 26-án kelt rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát.
A felperes keresete 20 000 Ft/hó figyelembevételével négy havi elmaradt munkabér, egy havi felmondási időre járó átlagkereset, és hat hónapra számítva havi 3000 forint költségtérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felek 1998. április 20-án és 1998. május 1-jén munkaszerződésnek nevezett irato...
BH+ 2004.3.135 A vadásztársaság elnökének vadőri munkakörben történő alkalmazásáról kizárólag a vadásztársaság hozhatott döntést [Mt. 74. §].
Az alperes 1998. október 26-án kelt rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát.A felperes keresete 20 000 Ft/hó figyelembevételével négy havi elmaradt munkabér, egy havi felmondási időre járó átlagkereset, és hat hónapra számítva havi 3000 forint költségtérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felek 1998. április 20-án és 1998. május 1-jén munkaszerződésnek nevezett iratot készítettek. Az alperes részéről mindkettőt munkáltatói jogkörrel nem rendelkező személyek írták alá. Az első szerződés munkabérre vonatkozó kikötést nem tartalmaz, a javadalmazást is tartalmazó második szerződésen a felperes aláírása hamis. Mindezekből a körülményekből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a felek színlelt szerződést kötöttek, szándékuk ténylegesen nem munkaviszony létrehozására, hanem hivatásos vadász színlelt alkalmazásával a társaság működésének fenntartására irányult.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részben megváltoztatta, és a felperes által elismert 3.000 forint tartozást beszámítva 97.000 forint munkabér és 18.000 forint költségtérítés megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a felek között munkaviszony jött létre. Ennek alapja az első, 1998. április 20-án kelt munkaszerződés, amelynek aláírása körül munkáltatói részről voltak ugyan "legitimációs problémák", de azok megoldódtak azáltal, hogy az 1998. április 29-i közgyűlés egyhangúan a szerződés jóváhagyása mellett döntött. A megyei bíróság a tanúvallomásokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az alakiságok miatt aggályos munkaszerződésekről bebizonyosodott, hogy a felek valóságos akaratát tartalmazták, vagyis - az elsőfokú bíróság megállapításával szemben - nem a hatóság megtévesztését, a vadásztársaság további működésének formális biztosítását célozták, hanem a felperestől tényleges vadőri munkát vártak, tényleges ellenszolgáltatás ellenében.
A felperes a munkát 1998. május 1-jén felvette, ehhez a munkaszerződés jóváhagyásával, a vadőri igazolvány és a hitelesített szolgálati napló kiadásával az illetékes vadászati hatóság is hozzájárult. A jogerős ítélet rámutatott arra is, hogy a per előtti egyeztetés során maga az alperes ajánlotta a novemberig történő elszámolást.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint törvénysértően alkalmazta a másodfokú bíróság az Mt. 76. §-a (2) bekezdését és a 10. § (1) bekezdésének előírásait.
Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a munkabérre és egyéb juttatásokra vonatkozóan adatot nem tartalmazó, alperes mint munkáltató képviseletére jogosultsággal nem rendelkező alperesi tagok által aláírt 1998. április 20-ai munkaszerződést bizonyítékként fogadta el, iratellenesen megállapította, hogy az 1998. április 29-ei közgyűlés azt egyhangúan jóváhagyta, illetve a munkabérre vonatkozó megállapodást közgyűlési határozattal pótoltnak minősítette. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes munkát nem végzett, az általa vezetett szolgálati naplót soha nem igazoltatta, ezért megalapozatlan az a feltételezés, hogy munkaviszony jött létre.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélettel megállapított tényállás iratellenességet, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért a Pp. 275. §-a (1) bekezdésére figyelemmel az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A jogerős ítélet a jogszabálysértés nélkül megállapított tényállásból helytálló és jogszerű következtetésre jutott. A megyei bíróság a bizonyítékok tartalmának megfelelően helytállóan állapította meg, hogy a felek között munkaviszony jött létre, és formai érvénytelenségi okra a munkába állás után 30 nappal senki sem hivatkozhat [Mt. 76. § (4) bekezdés]. A törvénynek megfelelő az a megállapítás is, hogy a felperes munkavégzése folytán az alperes elszámolási kötelezettsége akkor is fennállna, ha érvénytelen megállapodás alapján jött volna létre a jogviszony [Mt. 10. § (1) bekezdés].
Ebből következően nem annak van döntő jelentősége, hogy a felek mit foglaltak írásba és azt ki írta alá, hanem annak, hogy bizonyíthatóan mire irányult és ténylegesen mi volt a felek megállapodása, és az foganatba ment-e.
A periratok szerint a felperes 1998. június 11-ig az alperes társaság elnöke volt. Ezért ezen időpontot megelőzően vadőri munkakörben történő foglalkoztatása kérdésében kizárólag a társaság közgyűlése dönthetett. Az 1998. április 29-én megtartott közgyűlés első napirendi pontként tárgyalta hivatásos vadász beállítását, és egyhangúlag elfogadta, hogy a felperes 1998. május 1-jétől hivatásos vadászként felvételt nyert. Fizetése: "20 000 forint + saját motorkerékpár használat 500 km norma szerint" került megállapításra. Mivel a felperes szavazati joggal vett részt a közgyűlésen nem vitatható, hogy a felek között munkavégzésre, és annak díjazására irányuló megállapodás jött létre.
A közgyűlési határozat létét az alperes elismerte, a jegyzőkönyvbe foglaltak valóságát a tagok tanúvallomásukkal pedig aggálytalanul alátámasztották.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett azt az álláspontot, hogy a felperes munkát egyáltalán nem végzett, a per adatai nem támasztják alá. Cs. Cs. vallomása szerint a felperes a feltételeket elfogadta és elkezdte a munkavégzést. A felperes az első két hónapra megkapta a munkabérét, az 1998. október 26-ai felmondó irat a felperes elmaradt munkabérét még nem vitatta, kizárólag annak "adatszolgáltatásig" való "elkülönítéséről" adott tájékoztatást.
Az előzőekből következően a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően marasztalta az alperest. Következésképpen a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-a (1) bekezdésére figyelemmel az alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf.Bír. Mfv.I.10.120/2002.)