adozona.hu
BH 2004.3.124
BH 2004.3.124
Ha a munkavállaló korábbi közalkalmazotti jogviszonya áthelyezéssel szűnt meg, és a hivatásos szolgálati viszony létesítése az akaratának megfelelően történt, anyagi előnyök szerzése érdekében nem helyezkedhet a perben a korábbi álláspontjával ellentétes álláspontra [1992. évi XXXIII. tv. 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a közalkalmazotti jogviszonyának a munkáltató hibájából eredő megszüntetésének érvénytelensége miatt, a munkáltatói felmentés jogkövetkezményeit alkalmazva 177 600 forint felmentési időre járó átlagkereset és 222 000 forint végkielégítés, valamint késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A per során a felperes másodlagos kereseti kérelmet is előterjesztett, amelyben a közalkalmazotti jogviszonya jog...
BH 2004.3.124 Ha a munkavállaló korábbi közalkalmazotti jogviszonya áthelyezéssel szűnt meg, és a hivatásos szolgálati viszony létesítése az akaratának megfelelően történt, anyagi előnyök szerzése érdekében nem helyezkedhet a perben a korábbi álláspontjával ellentétes álláspontra [1992. évi XXXIII. tv. 25. §].
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a közalkalmazotti jogviszonyának a munkáltató hibájából eredő megszüntetésének érvénytelensége miatt, a munkáltatói felmentés jogkövetkezményeit alkalmazva 177 600 forint felmentési időre járó átlagkereset és 222 000 forint végkielégítés, valamint késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A per során a felperes másodlagos kereseti kérelmet is előterjesztett, amelyben a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével a Kjt. 34. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, kétszeres végkielégítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmét alaposnak találta, és az ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 399 600 forintot és késedelmi kamatát, valamint perköltséget.
Az ítélet tényállása szerint a felperes közalkalmazottként előadói munkakörben dolgozott az E.-ben lévő pontonos hídász zászlóalj szervezeti egységnél, amely zászlóalj azonban szervezeti változás következtében megszűnt. Az alperes 1998. november 26-án személyi beszélgetést folytatott a felperessel, amelynek során a felperes áthelyezését kérte B.-H.-ra az MH Műszaki Központjához (MÜTEK). A felperes a MÜTEK-kel folytatott 1998. október 7-én személyi beszélgetés alkalmával már tárgyalt a hivatásos tiszthelyettesi állományba vételéről. A H. V. Humán Csoportfőnöke a parancsával 1998. december 1-jei hatállyal a felperest felvette a Magyar Honvédség hivatásos tiszthelyettesi állományába főtörzsőrmesteri rendfokozattal, és kinevezte a MTE K. logisztikai főnökség elhelyezési szolgálatvezetőjévé. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének módjáról és jogcíméről a felperes igazolást nem kapott, a felmentési időre átlagkeresetet és végkielégítést nem fizettek a részére.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a Kjt. áthelyezésre vonatkozó 26. §-a nem ad lehetőséget arra, hogy a közalkalmazott az adott munkáltatónál egyik jogviszonyból a másikba kerüljön, ezért a közalkalmazotti jogviszony ilyen módon való megszüntetése az Mt. 8. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, vagyis semmis. A semmisség a munkáltató hibájára vezethető vissza, ezért a felperest a felmentési időre járó illetmény és a végkielégítés megilleti.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes annak a másodlagos kereseti kérelme szerinti megváltoztatását és a Kjt. 34. §-a rendelkezéseinek alkalmazásával a végkielégítés kétszeresének megfelelő további 444 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felek között az áthelyezés tekintetében megállapodás nem jött létre, ezért az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit tévesen alkalmazta. A jogviszonyát az alperesnek felmentéssel kellett volna megszüntetnie, ennek hiányában jogellenesen járt el, és megsértette az Mt. 4. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú bíróság ítéletének teljes megváltoztatására és a felperes keresetének elutasítására irányult.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a keresetet.
A másodfokú bíróság az új munkáltatónál és az alperesnél lefolytatott személyi megbeszélésen felvett jegyzőkönyvek tartalmát úgy ítélte meg, hogy a felek szándéka a MÜTEK-hez történő áthelyezésre irányult, és ezen alapult az 1998. november 27-én kelt parancs, amelyben a felperest az új munkáltató hivatásos tiszthelyettesi állományba felvette. Az áthelyezés nem jogszabálysértő amiatt, hogy a felperes az új munkáltatónál nem közalkalmazotti, hanem hivatásos tiszthelyettesként végez munkát. Az érvényes áthelyezésesre vonatkozó megállapodás alapján a felperes elsődleges kereseti kérelme megalapozatlan. Az alperes terhére a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével összefüggésben jogsértés nem állapítható meg, ezért a felperes másodlagos kereseti kérelmét is el kellett utasítani.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítéletnek a fellebbezésben foglaltaknak megfelelő megváltoztatását kérte. A másodfokú bíróság részéről a Kjt. 26. § (1), (2) és (3) bekezdésének, valamint az Mt. 4. §-ának megsértését sérelmezte. Vitatta, hogy a felek között az áthelyezés tekintetében a megállapodás létrejött, és fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes a jogait rendeltetésellenesen gyakorolta, mert a Hszt. nem teszi lehetővé a közalkalmazotti jogviszony beszámítását, és ezzel a jogos érdekei sérültek. Jogszabálysértésre hivatkozott a terhére megállapított perköltség miatt is.
Az alperes írásbeli ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes 1998. október 7-én a tiszthelyettesi állományba való felvételét kérte arra való hivatkozással, hogy a zászlóaljat, ahol közalkalmazottként dolgozik, "felszámolták", beosztása megszűnik. A jegyzőkönyvből kitűnően a kérelmét a műszaki zászlóalj parancsnoka is támogatta. Az alperesnél 1998. november 26-án felvett jegyzőkönyv szerint a felperes a MÜTEK-hez való áthelyezését kérte, és a felperes ezt személyesen megerősítette. A jegyzőkönyvek tartalmából a másodfokú bíróság okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a nyilatkozatok összessége és a felperes ezt követő kinevezése mindenben megfelel a Kjt. 26. § (1) bekezdésében megfogalmazott áthelyezés törvényi követelményeinek, mert abból a felperes új munkaköre, munkahelye, és az áthelyezés időpontja is megállapítható.
A felperes 1998. december 1-jétől a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja, a fellebbezésében pedig saját maga is úgy nyilatkozott, hogy a közalkalmazotti jogviszonya "áthelyezés" jogcímén szűnt meg. A közalkalmazotti jogviszony áthelyezéssel való megszűnése, és a hivatásos szolgálati viszony létesítése a felperes akaratának mindenben megfelelt, ezért a saját korábbi álláspontjával szemben a perben előnyök szerzésére nem hivatkozhat.
Az a körülmény, hogy a Hszt. a korábbi jogviszonyok beszámítását illetően a Kjt.-ben foglaltakhoz képest eltérő szabályt tartalmaz, a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására és a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó érvelést nyilvánvalóan nem támasztja alá, ezért az téves.
A Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntethető áthelyezéssel a közalkalmazotti munkáltató és a hivatásos, továbbá a szerződéses szolgálati viszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó munkáltatók között.
A Legfelsőbb Bíróság más eseti döntésében már rámutatott arra, hogy a Hszt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges szolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati követelményeknek megfelelő e törvényben, és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg (Mfv. II. 10.532/2000/4.). Ennek megfelelően a felperest a HVH Főcsoportfőnöke vette fel a Magyar Honvédség hivatásos tiszthelyettesi állományába, korábbi közalkalmazotti munkáltatója pedig az MH M. D. volt. A két jogviszonyban tehát a két munkáltató nem azonos, és helytálló értelmezés szerint az áthelyezésben való megállapodás a felperes közalkalmazotti munkáltatója, a felperes és a Magyar Állam nevében eljáró HVH Főcsoportfőnöke között jött létre.
A perköltséget érintő felülvizsgálati támadás is téves, figyelemmel a Pp. 67. §-ának (2) bekezdésében és 79. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelme egyaránt megalapozatlan, jogszabálysértés nélkül változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Ezért a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárási költségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.195/2002. sz.)