adozona.hu
BH+ 2004.2.91
BH+ 2004.2.91
Ha a szövetkezeti munkavégzésre kötelezett tag a részére munkavégzés céljára, visszavonásig rendelkezésre bocsátott személygépkocsit a visszavonást követően a saját céljaira tovább használta, felelőssége az ezzel okozott teljes hátrány megtérítésére terjed ki [1971. év 32. tvr. 33. §, Mt. 193. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Felperes a módosított keresetében kérte az alperes kötelezését a számára használatra átadott Ford Orion személygépkocsi kiadására, a kiadás időpontjáig használati díj fizetésére, továbbá a gépkocsira nézve az alperes által kötött adásvételi szerződésnek a felperessel szembeni hatálytalansága megállapítását.
A Legfelsőbb Bíróság a részítéletével fenntartotta azt a jogerős ítéleti rendelkezést, amely szerint a személygépkocsira létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, ...
BH+ 2004.2.91 Ha a szövetkezeti munkavégzésre kötelezett tag a részére munkavégzés céljára, visszavonásig rendelkezésre bocsátott személygépkocsit a visszavonást követően a saját céljaira tovább használta, felelőssége az ezzel okozott teljes hátrány megtérítésére terjed ki [1971. év 32. tvr. 33. §, Mt. 193. §]
Felperes a módosított keresetében kérte az alperes kötelezését a számára használatra átadott Ford Orion személygépkocsi kiadására, a kiadás időpontjáig használati díj fizetésére, továbbá a gépkocsira nézve az alperes által kötött adásvételi szerződésnek a felperessel szembeni hatálytalansága megállapítását.A Legfelsőbb Bíróság a részítéletével fenntartotta azt a jogerős ítéleti rendelkezést, amely szerint a személygépkocsira létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, ugyanakkor a gépkocsi kiadására és használati díj megfizetésére irányuló keresetet a munkaügyi bírósághoz tette át.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott és kötelezte az alperest, hogy az 1990. november 2. napjától 1998. július 17. napjáig terjedő időre 6 224 365 forint használati díjat fizessen meg a felperesnek, annak 1994. november 8- napjától a kifizetésig járó évi 20% kamatával együtt.
Az ítélet tényállása szerint az alperes tagsági viszonyban állt a felperes kisszövetkezettel. A felperes 1990. májusában lízingszerződést kötött az A. Kft.-vel, amelynek alapján jogosult volt az AL 57-05 frsz.-ú Ford Orion személygépkocsi használatára. A gépkocsit a kisszövetkezet 1990. június 8-án a felperes használatába adta azzal, hogy a használatra visszavonásig jogosult. 1990. november 2-án - a felszámolási eljárás megindulása után - a felperes felszólította az alperest a gépkocsi átadására, majd 1991. decemberében tájékoztatta az alperest a felszámolási eljárásról és arról, hogy a gépkocsi-használati megállapodás hatályát vesztette. Az alperes a gépkocsit nem adta át, és a felperes által felajánlott díjat sem fizette, ezért a felperes az 1992. február 3-án benyújtott fizetési meghagyással kérte az alperest a személygépkocsi átadására és annak megtörténtéig havi 26 180 Ft használati díj megfizetésére kötelezni. Ekkor a gépkocsi értékét a perérték szempontjából 800 000 Ft-ban jelölte meg a felperes. Az alperes 1992. szeptember 7-én a felperes által lízingelt gépkocsit a lízingelő cégtől megvásárolta, ennek hatálytalanságát állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. A gépkocsi felperes részére való átadása végül 1998. július 19-én történt meg.
A gépkocsi-használati díj megállapításánál a munkaügyi bíróság figyelembe vette, hogy a felperes nem gépkocsi-kölcsönző, így üzleti haszon, áfa, illetve km-díj felszámítására nem jogosult. Ezért a szakértő véleménye alapján a jogalap nélkül szerzett vagyoni előny, 1990. évben havi 25 000 Ft, majd ennek fokozatos emelkedésével 1998. évben havi 135 000 Ft figyelembevételével, összesen 6 224 365 Ft, valamint ennek 1994. szeptember 8-tól járó évi 20% (középarányos) kamata megfizetésére kötelezte az alperest, a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére utalással.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt.
A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét és a gépkocsi-használati díj összegét 573 395 Ft-ra szállította le, a kamatfizetésről szóló rendelkezést változatlanul hagyva.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben elsődlegesen a szövetkezeti jogszabályokat, különösen a kisszövetkezetről szóló 25/1981. (IX. 5.) MT rendelet és az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. tvr.-t s annak végrehajtási rendeletét, a 40/1971. (XI. 30.) MT rendeletet és nem a Ptk.-t kell alkalmazni. E jogszabályok értelmében a tag kártérítési felelőssége a tényleges vagyoncsökkenésre terjed ki, ami adott esetben a gépkocsiban az elhasználódás következtében bekövetkezett 573 395 Ft kárnak felel meg.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú ítéletben felhívott jogszabályok 1993. január 1-jén hatályukat vesztették, ezért a Ptk. rendelkezéseit kell a perben alkalmazni. Az ennek megfelelő jogszerű térítésre kötelezte a munkaügyi bíróság ítélete az alperest annak figyelembevételével, hogy nem tilos a gépkocsinak harmadik személy részére történő bérbeadása, használatra való átengedése díj fejében.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a kereset teljes elutasítására irányult. Ezt a kérelmét egyrészt arra alapította, hogy a szövetkezeti szervek nem folytatták le a bírósághoz fordulás előtt előírt egyeztető eljárást, ezért a bírósági eljárás kezdeményezése nem jogszerűen történt, másrészt pedig állította, hogy a gépkocsi juttatása az 1989. évi nyereség terhére történt.
A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos, az alperesé nem alapos.
A felperes az alperesnek a perben szereplő gépkocsit a felperes javára történő munkavégzés céljára, visszavonásig bocsátotta rendelkezésre. Az alperes a visszavonást követően, 1998. július 19-ig a saját céljaira használta tovább a felperes rendelkezésére álló gépkocsit. Az alperes ezzel az önkényes használattal szerzett előnyt, a felperesnek okozott hátrányt köteles megtéríteni a felperesnek. Ennek mértéke meghatározásánál nem lehet a tényleges vagyoncsökkenésre korlátozott munkajogi, illetve szövetkezeti jogszabályokat alkalmazni, mert azok nyilvánvalóan csak a jogszerű használat során felmerülő hátrányokat veszik figyelembe, s különben is ezek 1993. január 1-jén hatályukat vesztették. Az alperes felelőssége mind a korábbi szövetkezeti jogszabályok szándékos károkozásra vonatkozó szabályai [1971. évi 32. tvr. 33. § (1) bek.], mind pedig az Mt. 193. § (1) bekezdése és a Ptk. szerint a teljes hátrány térítésére terjed ki.
Ezért a felperes a jogellenes használat miatt az előbbieknek megfelelő térítésre tarthat igényt. Ennek mértéke meghatározásánál nem aggálytalan a munkaügyi bíróság által alkalmazott az a számítás, amely a mintegy 1,5-2 mFt értékű gépkocsi közel 8 évi használatánál 6.224.365 Ft térítési kötelezettséget állapított meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. Az irányadó tényállás szerint 1990. novemberében a felperes ellen felszámolási eljárás indult, ennek következtében a felperes képviseletében nem a szövetkezeti szervek, hanem a felszámoló volt jogosult eljárni. Egyébként az APEH vizsgálata alapján az is megállapítható volt, hogy a felperes az 1989. évet veszteséggel zárta, tehát nyereségrészesedés fizetésére, illetve annak terhére történő juttatásra nem volt lehetőség.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, közbenső ítélettel megállapította az alperesnek a használat elvonása miatti térítési kötelezettsége fennállását, és az összegszerűség megállapítására a másodfokú bíróságot további eljárásra és határozat hozatalára utasította.
A közbenső ítéletre tekintettel a felülvizsgálati eljárási költség és illeték tárgyában határozni nem kellett. (Legf.Bír. Mfv.II.10.116/2002.)