adozona.hu
BH+ 2004.2.88
BH+ 2004.2.88
Ha a gépkocsivezető ismételten nem tett eleget annak az utasításnak, hogy nem közlekedhet nem teljes rakománnyal, ha ugyanabban az irányban további áruk szállítására volt szükség, jogszerű volt a rendkívüli felmondás [Mt. 96. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetlevelében a munkaviszonyának az alperes 1998. július 22-én kelt intézkedésével való megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az alperes intézkedésének jogellenességét, valamint a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, és az alperest 1 461 600 forint elmaradt munkabér, 271 128 forint végkielégítés, továbbá 45 188 forint felmentési időre járó átlagkereset, ...
BH+ 2004.2.88 Ha a gépkocsivezető ismételten nem tett eleget annak az utasításnak, hogy nem közlekedhet nem teljes rakománnyal, ha ugyanabban az irányban további áruk szállítására volt szükség, jogszerű volt a rendkívüli felmondás [Mt. 96. §]
A felperes a keresetlevelében a munkaviszonyának az alperes 1998. július 22-én kelt intézkedésével való megszüntetése jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az alperes intézkedésének jogellenességét, valamint a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, és az alperest 1 461 600 forint elmaradt munkabér, 271 128 forint végkielégítés, továbbá 45 188 forint felmentési időre járó átlagkereset, valamint a kamatok megfizetésére kötelezte. Az alperes beszámítási kifogását elutasította.
Az ítélet tényállása szerint az alperes a gépkocsivezető munkakörű felperes munkaviszonyát 1998. július 22-én megszüntette. A jognyilatkozat a munkaszerződés "felbontását" azzal indokolta, hogy felperes a felettesei többszöri utasításait figyelmen kívül hagyta. A bíróság az intézkedést tartalma szerint rendkívüli felmondásnak minősítette és érdemben vizsgálta annak indokát. Megállapította, hogy a felperes tagadásával szemben a felperes feletteseinek tanúvallomásai nem igazolták azt a kötelezettségszegést, amely szerint 1998. július 20-án és 21-én a felperest a diszpécser utasította a leplombált gépkocsi felnyitására. Továbbá az alperes nem bizonyított olyan előírást, amely a gépkocsivezetőket kötelezte a tele rakománnyal való közlekedésre. Ezért a rendkívüli felmondás indokának bizonyítása hiányában jogellenesnek találta a munkaviszony megszüntetését, és az Mt. 100. §-a alapján marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1998. augusztus 21-én szűnt meg, az alperes marasztalásának összegét 90 376 forintra és ennek kamataira leszállította. Ennek megfelelően rendelkezett a kereseti illeték leszállításáról és a felperes által fizetendő perköltségről.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy az alperes felmondásként jelölte a munkaviszony megszűnésének módját, felmondási időről nem rendelkezett.
Az első- és másodfokú eljárás során kihallgatott tanúk vallomásai alapján tényként állapította meg, hogy az alperesnél kialakult gyakorlat szerint a gépkocsivezetőknek miután a gépkocsit megrakták, vissza kellett menniük a diszpécserhez, aki ilyenkor intézkedett a még szabad rakterülettel rendelkező gépkocsikra a további, azonos irányba szállítandó áru felrakása érdekében. Miután ezt az árukiadó elvégezte, a menetlevélre rávezette a felrakott áru mennyiségét és feltüntette a plombaszámot. A felperes 1998. július 21-én és az azt megelőző napon figyelmen kívül hagyta a diszpécser utasítását. Az egybehangzó tanúvallomások alapján - a célszerű munkamenetre is tekintettel - a bíróság bizonyítottnak találta azt a követelményt, hogy a szállítást végző teherautók teljes rakománnyal hagyhatták el a telepet. A felperes állítása nem nyert bizonyítást, hogy a diszpécser engedélyével hagyta el a telepet a tehergépkocsival, amelyen nem volt teljes rakomány.
A megyei bíróság a felmondást a bizonyított felmondási indok alapján jogszerűnek találta. Ezért alperes marasztalását a felmondási időre járó átlagkereset összegére leszállította, minthogy a felperest a munkaviszonya időtartamára tekintettel végkielégítés nem illette meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az intézkedés egyetlen törvényes munkaviszony-megszüntetési módnak sem felelt meg, ezért jogellenes. Vitatta a munkáltatói intézkedés felmondásnak való minősítését, rendkívüli felmondás helyett. E tekintetben iratellenességre, megalapozatlanságra hivatkozott. Rendkívüli felmondásként érdemben, az indok bizonyítatlansága miatt tartotta jogellenesnek az alperes intézkedését. A tanúvallomások ellentmondásaira és arra hivatkozott, hogy a munkakörét nem régóta betöltő diszpécser a felelősségre-vonástól tartva hárította a felperesre a mulasztását, hogy nem tele rakománnyal hagyta el a telepet a gépkocsi. Ezt a plomba elhelyezésének időpontjára és körülményeire vonatkozó előadások ellentéteire, valamint az alperes munkahelyi szabályzata értelmezésére vonatkozó érveléssel részletesen indokolta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
1. Az alperes jognyilatkozatát tartalma szerint elbírálva megállapítható, hogy az a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről rendelkezett, mivel az 1998. július 22-én kelt intézkedés a jogviszonyt ugyanezen nappal szüntette meg.
Helytállóan hivatkozott ezért a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen - a jognyilatkozat előbbi tartalmával és az alperes következetesen rendkívüli felmondást említő perbeli nyilatkozatával is ellentétesen - minősítette rendes felmondásnak a vitatott munkáltatói intézkedést.
Ugyanakkor a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése mellett a munkáltatói nyilatkozat ennek indokát is megjelölte abban, hogy a felperes felettesei többszöri utasítását figyelmen kívül hagyta. A munkaviszony megszüntetését tehát az alperes a felperes kötelezettségszegésre alapította.
Ennélfogva a munkaügyi bíróság helytállóan foglalt állást úgy, hogy az alperes intézkedését rendkívüli felmondásként - az Mt. 96. §-a (1) bekezdés a) pontja szerint kell elbírálni.
2. Az Mt. szabályainak meg nem felelő intézkedést illetően a korábbi beadványban foglaltakra utalás a Pp. 272. §-a (2) bekezdése értelmében az érdemi felülvizsgálatot nem alapozta meg.
Az előbbiekből következően a jogerős ítélet felülvizsgálata a Pp. 275. §-a (2) bekezdése és a felülvizsgálati támadás alapján a rendkívüli felmondásnak az alperes által megjelölt indoka bizonyított voltának elbírálására terjedt ki.
Az alperes a felperes terhére azt rótta, hogy két esetben is az utasítás ellenére a gépkocsijával csupán fél rakományt szállított.
A felperes védekezése ezzel szemben az volt, hogy nem volt olyan rendelkezés, amely előírta az áruszállítást végző teherautók teljes rakománnyal való közlekedését, illetve nem kapott utasítást arra, hogy a már felrakott árun kívül további árut is szállítson. Ez utóbbira vonatkozó nyilatkozatai részben ellentmondóak voltak
A másodfokú bíróság a rakodásra vonatkozó ügymenetet, az alperesnél erre nézve kialakult gyakorlatot, és a felperesnek ezzel ellentétes, utasításszegő magatartását - a tényállást kiegészítve - a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg.
A felülvizsgálati kérelem e kiegészített tényállást támadva arra hivatkozott, hogy az alperes nem bizonyította a diszpécser utasítását a leplombált gépkocsi felnyitására, további áru felpakolására.
A bizonyítékok mérlegelését a felülvizsgálati kérelem a tanúvallomások ellentmondásosságára hivatkozva, azok egybevetése alapján, a diszpécser mulasztásának felperesre történt áthárítására levont következtetéssel támadta.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek nincs helye; csupán az vizsgálható, hogy történt-e jogszabálysértést megalapozó nyilvánvalóan okszerűtlen következtetés.
A diszpécser mulasztásával kapcsolatos érvelés a felülvizsgálat tárgyát nem képezhette, mivel erre a körülményre a perben a felperes nem hivatkozott, az első- és másodfokú eljárás tárgyát ez a kérdés nem képezte.
A tanúk vallomását illetően felhozott eltérések a felperes kötelezettségszegését nem érintő körülményekre vonatkoztak. Így ezek miatt a levont ítéleti következtetések nyilvánvaló okszerűtlensége nem állapítható meg.
Az egyik tanú vallomásából kiragadott részre hivatkozva a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul vitatta a gépkocsik teljes megrakodására vonatkozó követelmény érvényesülését. A tanúvallomás etekintetben egyértelműen alátámasztja azt, hogy az alperes ezt megkövetelte és erről a gépkocsivezetők tudtak. Ezt megerősíti az iratokhoz csatolt, a gépkocsivezetőkre vonatkozó munkahelyi szabályzat is, amely előírta, hogy a gépkocsivezetőnek jelentenie kellett a diszpécsereknek a "megrakodott rollit/raklapot", valamint a maradék árut. A másodfokú bíróság ezért helytálló következtetéssel, megalapozottan állapította meg, hogy a rakodásra előkészített árunak a tehergépkocsira való felrakodása után a gépkocsivezetőnek a diszpécsernél kellett jelentkeznie, ez tette lehetővé, hogy intézkedni tudjon a lemaradt áruknak ugyanabba az irányba indított, még szabad hellyel rendelkező gépkocsival való elszállítása iránt. A felperes azt nem vitatta, hogy az adott napokon csak fél rakományt szállított, sőt nyilatkozatai szerint azt sem, hogy azonos irányba, M.-ra további áruk szállítására volt szükség. A felülvizsgálati kérelem a munkahelyi szabályzat érintett pontját értelmezésével csupán vitatta, de nem adta eltérő ésszerű magyarázatát e munkavégzésre előírt szabálynak. Így e rendelkezés érvényesülését - amelyet a per adatai szerint a gépkocsivezetők betartottak kivéve a felperest - sikertelenül támadta.
3. A kifejtettek értelmében - jogszabálysértés hiányában - a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 1998. július 20-án és 21-én munkáját nem az arra vonatkozó előírások, utasítások szerint végezte, ezzel megszegte az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kötelezettségét.
A másodfokú bíróság e kötelezettségszegést - a rendes felmondásra vonatkozó téves jogi álláspontjából adódóan - az Mt. 96. §-a (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek szempontjából nem vizsgálta.
A per adatai alapján azonban megállapítható, hogy felperes a munkaviszonyából eredő lényeges kötelességét szándékosan vagy legalább súlyos gondatlansággal szegte meg. Figyelemmel arra, hogy ez ismétlődött, és a kötelezettségszegés alperes gazdasági érdekeit számottevően sértette, az jelentős mértékűnek is minősül. Ezért a rendkívüli felmondás törvényi feltételei fennálltak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás előzőek szerinti módosításával - a felülvizsgálati kérelemmel támadott (a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított keresetet elutasító) részében a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta; egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette.
A pervesztes felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf.Bír. Mfv.II.11.242/2001).