adozona.hu
BH+ 2004.2.87
BH+ 2004.2.87
Ha a köztisztviselő a munkáltatójával kötött megállapodást a törvényes határidőn belül nem támadta meg, annak érvénytelensége perben nem állapítható meg. [Mt. 7. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetlevelében a közszolgálati jogviszonyát megszüntető megállapodás érvénytelenségének megállapítását és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte. A per során módosított keresetében az alperes által részére megfizetett 1 071 450 forint jutalom összegén felül további 681 852 forint megfizetését is igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes revizorként állt az alperesnél közszolgálati jo...
BH+ 2004.2.87 Ha a köztisztviselő a munkáltatójával kötött megállapodást a törvényes határidőn belül nem támadta meg, annak érvénytelensége perben nem állapítható meg. [Mt. 7. §]
A felperes a keresetlevelében a közszolgálati jogviszonyát megszüntető megállapodás érvénytelenségének megállapítását és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását kérte. A per során módosított keresetében az alperes által részére megfizetett 1 071 450 forint jutalom összegén felül további 681 852 forint megfizetését is igényelte.A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes revizorként állt az alperesnél közszolgálati jogviszonyban. Az APEH elnöke 2000. június 22-én levélben utasította az alperest az Igazgatóság létszámának 205 főre való csökkentésére 2000. év végéig, ami 30 fős létszámcsökkentést jelentett. Az alperes igazgatója és az igazgató-helyettes, a személyügyi osztályvezető, valamint a felperes osztályvezetője a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselőket 2000. július 5-én az igazgató irodájában tájékoztatta arról, hogy közszolgálati jogviszonyukat az alperes meg kívánja szüntetni. Ezen alkalommal az érintettek megfelelő tájékoztatást kaptak a jogviszony megszüntetésének módjairól, és az ehhez kapcsolódó anyagi juttatásokról. Elkészítették a választási lehetőség érdekében személyre szólóan a felmentésről, a tartalékállományba helyezésről, illetve a közös megegyezésről készített iratokat is, mindegyiket a vonatkozó elszámolással. Elsőként a felperes ment be az igazgatóhoz a reggeli órákban, és a tájékoztatás során a felmentést választotta, azt átolvasta, aláírta. A felperes 13 órakor visszament az igazgatóhoz, és kérte, hogy a felmentés helyett közös megegyezéssel szűnjön meg a jogviszonya. Az igazgató a felmentést visszavonta és engedélyezte a jogviszony közös megegyezéssel való megszüntetését. A felperes nem vitatta, hogy az alperes a közös megegyezésről készült iratban feltüntetett 1 071 450 forint "jutalmat" részére megfizette.
A munkaügyi bíróság a felperes további anyagi követelését megalapozatlannak találta, mert az alperes helytállóan állapította meg a felperes illetményre való jogosultságát, és a nyolc havi végkielégítés összegét is. Miután a felperes jogviszonya évközben szűnt meg, csak a ruhapénz fele illette meg. A bíróság részletezte, hogy a felperesnek felmentés esetén fizetendő járandóságai megfeleltek a jutalom címén megfizetni vállalt összegnek, melyhez képest az alperes többet, 1 292 996 forintot fizetett ki. Ezt a felperes sem vitatta.
A bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a felperes a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetésről szóló megállapodás megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, és ezt a tévedését az alperes okozta volna, illetve, hogy a megállapodás megkötésére jogellenes fenyegetéssel vették volna rá [Mt. 7. § (1) és (3) bekezdése]. Továbbá megállapította, hogy a felperes a megtámadásra nyitva álló harminc napos határidőt is elmulasztotta. A felmentés indoka valóságának vizsgálatát mellőzte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a megállapodást az állított kényszerhelyzet megszűnését követő 30 napon túl támadta meg, ezért az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelemmel e vonatkozásban érdemben elkésettség miatt nem is kellett volna foglalkoznia.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte az Mt. 4. és 7. §-ában, valamint a Pp. 206. §-ában foglaltak megsértésére hivatkozással. Érvelése szerint megvalósult a megtévesztés, amikor azzal bírták rá a közös megegyezéssel történő megszüntetés aláírására, hogy ez esetben anyagilag és erkölcsileg is jobban jár. A kényszerhelyzetet pedig azzal teremtették meg, hogy azonnal döntést vártak tőle; azt közölték vele, hogy addig nem mehet ki a szobából, amíg a közszolgálati jogviszonya megszűnésének módját el nem dönti. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták az állítólagos létszámleépítés folytán kialakult szervezeti struktúrát, mert nem létszámleépítés, hanem személyes megfontolások álltak a munkáltatói intézkedés mögött. Sérelmezte, hogy a perbeli időszakban a pszichés állapotának vizsgálatára tett bizonyítási indítványát is elutasította a bíróság, melynek eredményeként a tényállást csak részben állapították meg, és a döntést téves mérlegeléssel hozták meg.
Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a keresetében a közszolgálati jogviszonya közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló, 2000. július 5-én kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte az alperes megtévesztő magatartására hivatkozással. Az alperessel a megtámadást a 2000. november 30-án kelt írásbeli nyilatkozatban közölte.
A Ktv. 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a közszolgálati jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 7. §-ának (3) bekezdése szerint a megtámadás határideje 30 nap, amely a megtévesztés felismerésétől kezdődik; a megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók.
A felperesnek a perben mellőzött bizonyítási indítványa arra irányult, hogy szakértő a megállapodás időpontjában fennálló idegállapotára tekintettel véleményezze, rendelkezett-e akkor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. Csupán a fellebbezésében hivatkozott rossz idegállapotára, ami miatt nem volt abban a helyzetben, hogy a megtámadó nyilatkozatát 30 napon belül megtegye; ezt azonban hitelt érdemlő bizonyítékkal nem támasztotta alá. Az akadályoztatás fennállását egyébként a per adatai cáfolják, mert az anyagi igényeit felperes részletes (10 oldalas) írásbeli kérelmében 2000. október 8-án benyújtotta az alpereshez.
Az előbbiekre tekintettel a munkaügyi bíróság a tényállást a megtámadási határidő elmulasztás tekintetében helytállóan állapította meg, és abból megalapozottan vonta le a jogi következtetést. A másodfokú bíróság ennek alapján helytállóan fejtette ki, hogy a megállapodás érvénytelenségére vonatkozó kereseti kérelemmel a perben - a megtámadás elkésettsége miatt- érdemben nem kellett volna foglalkozni.
Minthogy a felperes a perbeli megállapodást a törvényes határidőn belül nem támadta meg, a megállapodás érvénytelensége a perben nem volt megállapítható. Ennél fogva a megtámadási okra vonatkozó felülvizsgálati érvelés - annak tartalmától függetlenül - nem alapozhatta meg a kereset érdemben helytálló elutasítását helybenhagyó jogerős ítélet felülvizsgálatát.
A létszámleépítésre vonatkozó tényállás tisztázásának elmaradását ugyancsak alaptalanul sérelmezte a felülvizsgálati kérelem, mivel az nem képezte a per tárgyát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a pervesztes felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf.Bír.Mvf.II.10.323/2002)