adozona.hu
BH+ 2004.1.45
BH+ 2004.1.45
Az a személy, akit 1944. október 1-jét követően a Szovjetúnióba elhurcoltak, és ott öt évet meghaladó szabadságelvonást szenvedett el, a jogszabályban meghatározott juttatásra jogosult [267/2000. (XII. 26.) Korm. r. 1. §, 11/2003. (IV. 9.) AB határozat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1920. október 22-én született felperes 2001. május 18-án az egyes tartós időtartamú szabadságkorlátozást elszenvedettek részére a 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) alapján meghatározott saját jogon járó havi 30 000 forint juttatást igényelt.
Az alperes elsőfokú határozatával az igényt elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi igazgatóság Igazgatója az elsőfokú határozatot a jogalap tekintetében hatályában fenntartotta.
A felperes a keresetében - a...
BH+ 2004.1.45 Az a személy, akit 1944. október 1-jét követően a Szovjetúnióba elhurcoltak, és ott öt évet meghaladó szabadságelvonást szenvedett el, a jogszabályban meghatározott juttatásra jogosult [267/2000. (XII. 26.) Korm. r. 1. §, 11/2003. (IV. 9.) AB határozat].
Az 1920. október 22-én született felperes 2001. május 18-án az egyes tartós időtartamú szabadságkorlátozást elszenvedettek részére a 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) alapján meghatározott saját jogon járó havi 30 000 forint juttatást igényelt.Az alperes elsőfokú határozatával az igényt elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi igazgatóság Igazgatója az elsőfokú határozatot a jogalap tekintetében hatályában fenntartotta.
A felperes a keresetében - arra hivatkozva, hogy polgári személyként 1945. január 7-én szovjet fogságba került, valamint 1950. december 31-éig 6 évet a Szovjetunióban lágerben töltött, és szénbányában dolgozott - az R. szerint járó juttatás megállapítását és az alperes marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta, és az alperest 2001. január 1-jétől havi 30 000 forint juttatás megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság a tényállásban rögzítette, hogy a felperest Magyarországról politikai okokból hurcolták el, és az előre meg nem határozott büntetést a Szovjetunióban öt évet meghaladó időtartamban kényszermunka-táborban töltötte, amely számára szabadságelvonást jelentett. Ezért
az R. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott juttatásra jogosult.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint a munkaügyi bíróság jogszabály értelmezése nem helytálló, mert az R. 1. § (1) bekezdésének b) pontja kizárólag azokra a magyar állampolgárokra vonatkozik, akikről a szovjet hadbíróságok ítélete, illetve ezzel azonos hatóságok határozata döntött. Az adott esetben a szovjet szervek által kiadott intézkedés ilyennek nem minősül, ezért a felperest az R. 3. §-a (1) bekezdésben meghatározott juttatás nem illeti meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 163. §-ának (3) bekezdése értelmében a tényállás Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő megállapításánál a bíróság a köztudomású tényeket valónak fogadhatja el. A munkaügyi bíróság az előzőeknek megfelelően eljárva helytállóan állapította meg, hogy a Szovjetunióban eltöltött perbeli szabadságelvonás - függetlenül az elítéléstől, illetve az e nélkül történt elhurcolástól - a köztudomás szerint kényszermunkát jelentett, amely fegyveres őrzés mellett valósult meg. Az ebből levont következtetés, mely szerint ez az érintett személy részére ténylegesen büntetés letöltésével volt egyenlő, és amely független volt attól, hogy a szovjet hatóságoknak tekinthető bírói, illetve egyéb szervek hoztak-e határozatot, vagy sem, szintén helytálló. Mindezek miatt az alperes felülvizsgálati kérelmének az a ténybeli következtetése, hogy a felperessel szemben hatósági intézkedéssel nem rendeltek el szabadságelvonást, téves.
Az Alkotmánybíróság a 11/2003. (IV. 9.) AB határozatával az R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontját megsemmisítette és annak d) pontját a következő szöveggel tartotta hatályban: "d) 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak."
Ugyanezen határozat szerint "az R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alkalmazására jelen határozat közzétételének napjától nem kerülhet sor, mivel azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ehelyett a jogalkalmazó szerveknek az R. 1. § (1) bekezdésének d) pontját kell alkalmazniuk".
Az irányadó tényállás alapján és az R.-nek az ügyben alkalmazandó 1. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében a felperes az R. 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti juttatásra jogosult, mert 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolták és ott öt évet meghaladó szabadságkorlátozást szenvedett el.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az adott ügyben meghozott jogerős ítéletet a részben módosított indokolással hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf.Bír.Mfv.10.214/2002.)