adozona.hu
BH 2003.12.514
BH 2003.12.514
Ha a veszélyes üzemnek minősülő gép megindításakor, mozgatásakor a gépet kezelő nem győződik meg kellő gondossággal arról, hogy a veszélyes térben nem tartózkodik senki, e gondatlanságból eredő balesetért a munkáltató felelős [Mt. 174. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1998. november 5-én elszenvedett súlyos kimenetelű munkahelyi balesete miatt benyújtott keresetlevelében az alperesnek nem vagyoni kártérítésben történő marasztalását kérte, keresetét kiterjesztve vagyoni károkat is igényelt, utóbb a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó követelését 4 000 000 forintban jelölte meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek kamata, 709 380 forint elmaradt jövedelem és ennek kamata, 20 293 forint ...
BH 2003.12.514 Ha a veszélyes üzemnek minősülő gép megindításakor, mozgatásakor a gépet kezelő nem győződik meg kellő gondossággal arról, hogy a veszélyes térben nem tartózkodik senki, e gondatlanságból eredő balesetért a munkáltató felelős [Mt. 174. § (1) bek.].
A felperes az 1998. november 5-én elszenvedett súlyos kimenetelű munkahelyi balesete miatt benyújtott keresetlevelében az alperesnek nem vagyoni kártérítésben történő marasztalását kérte, keresetét kiterjesztve vagyoni károkat is igényelt, utóbb a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó követelését 4 000 000 forintban jelölte meg.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek kamata, 709 380 forint elmaradt jövedelem és ennek kamata, 20 293 forint keresetveszteségi járadék, 30 000 forint orvosi költség, 3004 forint szemüveg-készítési költség, 72 630 forint gyógyszerekkel kapcsolatos kiadás, e jogcímen 2690 forint járadék megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1998 májustól gépkocsivezetőként állt alkalmazásban az alperesnél, nem sokkal ezután a fűnyíró részleghez helyezték át. 1998 októberében tanulóként került beosztásra a sepregető gépkocsira, majd a Sz. Gy. által vezetett seprőfelszívógépen kellett a tanulást végeznie.
1998. november 5-én Sz. Gy. észlelte, hogy olajfolyás van, ezért a gépkocsit megállította. A felperes a gépkocsiban tízóraizott. Sz. Gy. kiszállt a gépkocsiból, és egy emelőkar segítségével a tartályt felemelte, majd visszament a gépkocsi másik oldalára a létrához. Ezen felhaladva betekintés után az olajhibát ismételten megállapította, és közölte a felperessel, hogy "...nézd meg, ugyanaz a gond mint előzőleg, leesett a fordulat".
Ezután a gépkocsi másik oldalára visszament anélkül, hogy a felperes tartózkodási helyéről meggyőződött volna, és az erre rendszeresített karral megkezdte a puttony (tartály) leengedését. Meghallotta a felperes kiáltását, aki ezután háttal az úttestre esett. Ennek az volt az oka, hogy a felperes a gépkocsivezető közlése alapján a létrán felment, és a szeméttartó tartály alá betekintett.
E tényállás és a lefolytatott széles körű bizonyítás alapján beszerzett bizonyítékokból a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a baleset úgy következett be, hogy a gépkocsivezető körültekintés nélkül engedte le a tartályt, az rányomódott a felperes hátára, aki emiatt hanyatt esett.
A munkaügyi bíróság a felperes terhére vétkes közreható magatartást nem állapított meg, mert az MK 29. számú állásfoglalást is figyelembe véve értékelte, hogy a tanulást végző felperes az őt betanító gépkocsivezető felszólítására nézte meg az olajfolyást, másrészt a gépkocsivezető figyelmetlenül kezdte meg a tartály leengedését. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségét megállapítva, valamennyi jogcímről részletesen kifejtette döntésének indokait a jogalap és az összegszerűség tekintetében is.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be. A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben akként változtatta meg, hogy a lejárt, illetve a járadék címén fizetendő keresetveszteség tekintetében mellőzte a "nettó" megjelölést.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett kereseti kérelmekről azt állapította meg, hogy az alperes munkáltató objektív és teljes felelősségét az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított tényállás alapján állapította meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a kármegosztás mellőzését tartotta jogszabálysértőnek. Álláspontja szerint e helytelen döntést az Mt. 174. §-ába ütközően a bizonyítékok téves mérlegelése idézte elő. Érvelésében hivatkozott a bizonyítékok életszerű mérlegelésének hiányára, és arra, hogy a bizonyítékokból kizárólag az következik, hogy a felperes utasításellenesen, saját akarat-elhatározásából szállt ki a vezetőfülkéből, illetve ment fel a járművön a létrán avégett, hogy a puttony alá benézzen. Ezt a közrehatást az alperes vétkesnek, és 50-50%-os kármegosztást megalapozónak minősítette, emiatt a jogerős ítéletnek a kármegosztás alapulvételével történő megváltoztatását kérte valamennyi jogcímű marasztalásra nézve.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság Sz. Gy. tanút nem találta szavahihetőnek, ezért a vallomását nem vette figyelembe. Ezt a megállapítását azzal indokolta, hogy a felperes sérüléseinek jellege (koponya- és mellkassérülés) maradéktalanul cáfolta a tanúnak a balesetről tett vallomását. Az említett tanú vallomása figyelembevételének lehetőségét, tehát a másodfokú bíróságnak erre irányuló mérlegelését cáfoló előadást az alperes a felülvizsgálati kérelmében sem tett. Ebből következően - más tanú hiányában - a felperes előadása és a további bizonyítékok alapján kellett az irányadó tényállást megállapítani. A másodfokú bíróság helytállóan ezeket a bizonyítékokat - az alperes fellebbezésében foglaltakat is figyelembe véve - mérlegelte, a mérlegelését a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint indokolta; ebben okszerűtlenség, a logika szabályainak mellőzése nem észlelhető.
A felperes a balesetekor tanuló volt, a gépkocsin egyedül még nem végezhetett munkát. A tanú szavahihetőségének megdöntése miatt helytállóan tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság a felperes előadásának, amely szerint a betanítást végző munkatársa azt mondta neki, hogy "nézd meg, ugyanaz a gond, mint előzőleg". A gépkocsin betanulást végző felperes a munkája irányításával megbízott személy kijelentését az életszerűség szabályainak megfelelően minősítette utasításnak. Ezt nem érinti, hogy a kijelentését önmaga számára nevezett esetleg másként minősítette.
Sz. Gy. eljárása az Mt. 102. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontjaiba, továbbá a logika szabályaiba és az életszerűség követelményébe ütközött. A veszélyes üzemnek is minősülő berendezés meghibásodásának észlelése után, a gépen ennek ellenére - a szakértői vélemény szerint szükségtelen - vizsgálatot végző személy akkor jár el helytállóan, ha a gép beindításakor, mozgatásakor kellő gondossággal meggyőződik arról, hogy a veszélyes térben nem tartózkodik senki. Ennek elmulasztása az alperes terhére esik - figyelembe véve a betanulást végző személynek mondottakat -, és súlyosan gondatlannak minősül.
Ezért az alperes tévesen jutott a felülvizsgálati kérelemben arra a következtetésre, hogy a jogerős ítélet álláspontjából a nevezett személy szándékos magatartása, illetve a felperes kármegosztást megalapozó vétkessége következik.
A felperes vétkes közrehatásának hiányáról levont következtetés az irányadó tényállásnak, az Mt. 174. §-a (1) és (3) bekezdésének megfelelt, ezért a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A felperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért erről nem kellett rendelkezni, a felülvizsgálati eljárás illetékét az alperes viseli.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.090/2002. sz.)