adozona.hu
BH 2003.12.513
BH 2003.12.513
Ha a kollektív szerződés rész-végkielégítést biztosított annak a dolgozónak is, aki a felajánlott munkakör elfogadásával legalább két bérkategóriával alacsonyabb munkakörbe kerül, a kedvezmény nem illeti meg azt a munkavállalót, aki az utolsó áthelyezésnél csak egy kategóriával került alacsonyabb munkakörbe [Mt. 13. § (3) bek. 95. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1966-tól áll az alperes illetve a jogelődje alkalmazásában.
A felperes azért indított keresetet az alperes ellen, hogy fizesse meg a kollektív szerződés 15. §-ának (6) bekezdése alapján járó, a munkahely-felszámolással összefüggésben fizetendő végkielégítést.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.
A tényállásban megállapította, hogy az alperes kollektív szerződése juttatásokat biztosít azoknak a munkavállalóknak, akiknek a munkaszerződése az átszervezések mi...
BH 2003.12.513 Ha a kollektív szerződés rész-végkielégítést biztosított annak a dolgozónak is, aki a felajánlott munkakör elfogadásával legalább két bérkategóriával alacsonyabb munkakörbe kerül, a kedvezmény nem illeti meg azt a munkavállalót, aki az utolsó áthelyezésnél csak egy kategóriával került alacsonyabb munkakörbe [Mt. 13. § (3) bek. 95. §].
A felperes 1966-tól áll az alperes illetve a jogelődje alkalmazásában.A felperes azért indított keresetet az alperes ellen, hogy fizesse meg a kollektív szerződés 15. §-ának (6) bekezdése alapján járó, a munkahely-felszámolással összefüggésben fizetendő végkielégítést.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.
A tényállásban megállapította, hogy az alperes kollektív szerződése juttatásokat biztosít azoknak a munkavállalóknak, akiknek a munkaszerződése az átszervezések miatt módosul (rész-végkielégítés). Eszerint ez a juttatás megilleti azt a munkavállalót is, aki a felajánlott új munkakör elfogadásával két vagy több bérkategóriával alacsonyabb besorolásba kerül.
A felperes munkakörét érintő átszervezés 1998 novemberében történt, amelynek során a felperes egy kategóriával alacsonyabb besorolásba került, azonban személyi alapbére ténylegesen nem csökkent. 2001. március 1-jei hatállyal a felek ismételten úgy módosították a munkaszerződést, hogy a felperes besorolása az alperes által felajánlott üzemegységvezető munkakör elfogadásával egy kategóriával alacsonyabb lett.
E tényállásból a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy a rész-végkielégítés a munkavállalót érintő hátrányok kiküszöbölésére szolgál. Az erről szóló kollektív szerződéses rendelkezést akkor kell alkalmazni, ha egy munkaszerződés-módosítás a két kategóriával kedvezőtlenül módosuló besorolást eredményezi, ezért a felperes esetében az alperest a kollektív szerződés alapján a szóban lévő külön juttatás kötelezettsége nem terhelte.
A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a két besorolás-változás (csökkentés) között több mint két év telt el, ez a körülmény kizárja az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokainál fogva helybenhagyta. Kitért arra, hogy a kollektív szerződés rendelkezéseinek tartalmi és szövegezésbeli értelmezése alapján is az elsőfokú bíróság helytállóan döntött. A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperesnek azt az érvelését, hogy több intézkedés (megállapodás) egybeszámításával alkalmazni kell a rész-végkielégítésre vonatkozó szabályt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a kollektív szerződés 15. §-ának (6) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre hivatkozott. Álláspontja szerint a bíróságok ezt a szabályt helytelenül értelmezték, és figyelmen kívül hagyták az Mt. 4. §-a (1) bekezdésében foglaltakat is. Az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésébe ütközően jutottak arra a következtetésre, hogy a két éven belül okozott hátrány orvoslására nincs mód. Érvelése szerint a kollektív szerződés 2000. április 1-jén hatályba lépett 73. §-a értelmében a 15. § (6) bekezdését az ő esetében is alkalmazni kell.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan értelmezte a kollektív szerződés 15. §-ának (6) bekezdését, és a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdését is megfelelően alkalmazta. Eszerint annak a körülménynek van jelentősége, hogy az érintett szabály a rész-végkielégítésre való jogosultságot ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a munkavállaló a felajánlott munkakör elfogadásával két vagy több bérkategóriával alacsonyabb besorolásba kerüljön. A nyelvtani értelmezés sem teszi lehetővé, hogy a szövegben szereplő "munkakör elfogadása" kifejezés azonos értelmű legyen azzal az esettel, ha a másik munkakör elfogadása már korábban is (egyszer, vagy többször) megtörtént. Az érintett rendelkezést tehát akkor kell alkalmazni, ha a munkakör elfogadásával egyidejűleg a további feltétel - két vagy több bérkategóriával alacsonyabb besorolás - is megvalósul. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megvalósulását. A Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő érveléssel jutott arra a következtetésre, hogy a felperes esetében a munkaszerződés-módosítások közötti időmúlás (két év) folytán a rendeltetésellenesség az eset sajátos körülményeit figyelembe véve nem bizonyított - ezt az érvelést a másodfokú bíróság elfogadta. Nincs bizonyíték arra nézve, hogy az első, 1998. november 26-án kelt munkaszerződésmódosítás azért csökkentette csupán egy kategóriával a felperes személyi alapbérét, mivel az alperesnek szándékában volt egy újabb ajánlattétel a felperes munkaszerződésének módosítása céljából; ilyen bizonyítékot a felperes nem jelölt meg [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Önmagában - további körülmény nélkül - az átszervezés elhúzódása (esetleg több évig tartó folyamata) egy munkavállaló esetén nem bizonyítja a kollektív szerződés szóban lévő rendelkezésének megkerülésére vonatkozó munkavállalói szándékot, illetve magatartást. Az előzőekből következően a jogerős ítélet nem ütközik az általános elévülési időről szóló jogszabályba sem [Mt. 11. § (1) bekezdés].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.156/2002. sz.)