adozona.hu
BH+ 2003.12.602
BH+ 2003.12.602
Büntetőbíróság ítélete hiányában a hivatásos állomány tagjának a szolgálatra méltatlanná válása csak fegyelmi eljárásban állapítható meg [11/1992. (VIII. 3.) BM rend.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek valamennyien a Rendőrkapitányság tagjaiként teljesítettek hivatásos szolgálatot.
A felpereseket a Rendőrkapitányság vezetője 1996. február 13-ai hatállyal elbocsátotta. A parancs ellen benyújtott fellebbezés folytán a megyei rendőr-főkapitányság vezetője a felperesekkel szemben határozatot hozott a hivatásos szolgálati viszony elbocsátással történő megszüntetéséről a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvénye...
BH+ 2003.12.602 Büntetőbíróság ítélete hiányában a hivatásos állomány tagjának a szolgálatra méltatlanná válása csak fegyelmi eljárásban állapítható meg [11/1992. (VIII. 3.) BM rend.].
A felperesek valamennyien a Rendőrkapitányság tagjaiként teljesítettek hivatásos szolgálatot.A felpereseket a Rendőrkapitányság vezetője 1996. február 13-ai hatállyal elbocsátotta. A parancs ellen benyújtott fellebbezés folytán a megyei rendőr-főkapitányság vezetője a felperesekkel szemben határozatot hozott a hivatásos szolgálati viszony elbocsátással történő megszüntetéséről a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 6. §-ának c) pontjára, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 7. §-ának (2) bekezdésére és a 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással, mert a felperesek megbízhatatlanság miatt a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná váltak.
A határozat az I. és III. r. felperes esetében ugyanazt az indokolást tartalmazta: alapos gyanú merült fel arra, hogy járőrtársaikkal együtt a szolgálati idejük alatt korrupciós jellegű bűncselekményt követtek el, amely miatt büntetőeljárás van folyamatban.
Az alperes az intézkedését a II. r. felperes esetében - ettől eltérően - azzal indokolta, hogy a nem megfelelő parancsnoki követelménytámasztás, valamint az ellenőrzések elmulasztása következtében az irányítása alatt dolgozó rendőri állomány tagjai alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy korrupciós jellegű bűncselekményt követtek el.
A felperesek a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelükben a szolgálati jogviszonyuk megszüntetése jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-a (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával az eredeti beosztásban történő továbbfoglalkoztatásukat, valamint az elmaradt illetményük megtérítését kérték.
A munkaügyi bíróság az I., a II. rendű, a III. r. felperesét pedig a a különböző számokon hozott ítéleteivel elutasította, mert a nyomozás adatai alapján bizonyítottnak találta, hogy a felperesek szolgálatképessége a jó hírnév sérelme miatt csökkent.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság a Pp. 149. §-ának (2) bekezdése alapján elrendelte az előtte folyamatban lévő perek egyesítését, majd a közbenső és részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletet megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperesnek, a felperesek szolgálati viszonyát megszüntető intézkedései jogellenesek. Elrendelte a felperesek eredeti beosztásban történő továbbfoglalkoztatását. Az elmaradt munkabér és az egyéb járandóság iránti igény elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak küldte meg.
A megyei bíróság a városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság ítéletei alapján megállapította, hogy a felpereseket a büntetőügyben eljárt bíróság az ellenük emelt valamennyi vád alól részben bebizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában jogerősen felmentette. Ugyanakkor a jogerős ítélet annak a csoportnak a tagjai közül, amelynek a II. r. felperes a művelet irányítója volt, három személy bűnösségét hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében megállapította.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján a felperesek fellebbezését a jogalap és az eredeti beosztásban történő továbbfoglalkoztatás tárgyában megalapozottnak találta. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperesek jó hírnevének sérelme nem következhetett be pusztán azáltal, hogy velük és a bevetésirányítási csoport többi tagjával szemben is büntetőeljárást indítottak. Önmagában a büntetőeljárás megindításához szükséges alapos gyanú szolgálatra alkalmatlanságot, megbízhatatlanságot nem eredményez.
A megyei bíróság értékelte, hogy a II. r. felperes az érintett időben, ami nem sokkal a kinevezése utáni időszakra tehető, a parancsnoki teendők ellátásában még gyakorlatlan volt. A sérelmezett intézkedés nem jelölte meg, hogy miben állt a nem megfelelő parancsnoki követelménytámasztás, és az ellenőrzés elmulasztás. A jó hírnév sérelmét a megyei bíróság a II. r. felperes esetében sem találta bebizonyítottnak.
A jogerős közbenső és részítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben - annak tartalma szerint - a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Pp. 206. §-ában foglaltak megsértését sérelmezte azzal az indokolással, hogy a megyei bíróság az ítélete meghozatalakor csak azt vette figyelembe, hogy a felperesek nem követtek el bűncselekményt. Ugyanakkor a cselekmény elkövetésekor hatályos szabály szerint a hivatásos állomány tagja csak büntetlen és feddhetetlen személy lehet, akinek a szolgálat létesítésekor és fennállásakor a jó hírnév követelményeinek is meg kell felelnie. A felperesek a büntetőeljárás kezdeti szakaszában előzetes letartóztatásban voltak, a helyi média az elkövetés speciális alanyi oldalára tekintettel a hivatali visszaélés és más bűncselekmény miatti büntetőeljárásról a lakosságot széles körben tájékoztatta, ezért a jó hírnév csorbát szenvedett. Vitatta, hogy a felpereseknek a 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet alapján egyáltalában lehetőségük volt jogorvoslat benyújtására. Végül arra hivatkozott, hogy a felperesek a közlekedés-igazgatás végrehajtásáról szóló szabályokat [3/1995. (III. 10.) BM rendelet és 1994. évi XXXIV. számú törvény] olyan mértékben megsértették, amelyek megalapozzák azt, hogy a további szolgálat ellátására méltatlanok, ezért a megyei bíróság az eredeti beosztásba történő továbbfoglalkoztatás elrendelésével is jogszabályt sértett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyát az alperes egyaránt 1996. február 13. napjával szüntette meg. Az intézkedés jogszerűségének elbírálása során az eljárt bíróságok helytállóan, az akkor hatályos jogszabályokat vették figyelembe.
A sérelmezett intézkedés időpontjában a 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése az Mt. 199-202. §-ainak alkalmazását a hivatásos állomány szolgálati viszonyára is alkalmazni rendelte, ezért az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogorvoslati lehetőség kizárására, vagyis a bírósági hatáskör hiányára alaptalanul hivatkozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróságnak - az egyébként általa sem vitatott - tényállásból levont jogi következtetését támadta.
A 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-a (2) bekezdése értelmében az elbocsátás a felmondással esik egy tekintet alá. Ennek megfelelően az eljáró bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a szolgálati jogviszony megszüntetéséről szóló határozat indokolása megfelel-e a valóságnak és egyszersmind okszerű-e. Az alperes az intézkedés indokaként egyrészt a megbízhatatlanság miatti alkalmatlanságot, másrészt a jó hírnév sérelmét jelölte meg, amelyet az I. és III. r. felperesek esetében korrupciós jellegű bűncselekmények elkövetésének alapos gyanújával és emiatt a büntetőeljárás megindításával indokolta. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával, amely szerint önmagában az alapos gyanú - ha az nem igazolódik - a jó hírnév csorbítására nem alkalmas. Az alkalmatlanság indokául megjelölt indok a büntetőbíróság ítélete folytán megdőlt, mivel az ellenük emelt vád alól a büntető bíróság valamennyi felperest jogerősen felmentette.
A sérelmezett intézkedés indokolásának valóságát és okszerűségét az alperes a perben a II. r. felperes esetében sem bizonyította. A büntetőbíróság az ellene emelt vád alól a II. r. felperest is jogerősen felmentette. A II. r. felperes műveletirányító tevékenysége és a csoportjában bizonyítottan elkövetett bűncselekmények között az okozati összefüggést az alperes a perben csupán állította, de tényszerűen, meggyőzően nem bizonyította. A B. F. alezredes által készített ellenőrzési napló részlet erre önmagában azért nem alkalmas, mert az ott megállapított hiányosságok megszüntetése érdekében a II. r. felperes az 1995. november 10-én kelt jelentése szerint a szükséges intézkedést megtette.
A helyi médiában megjelent sajtóközlemények pedig a felperesek szolgálatképessége csökkenésének okaként nem értékelhetők.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a rendőrség hivatásos állománya tagjának a további szolgálatra való méltatlanná válását bűncselekmény, vagy szabálysértés elkövetése miatt akkor lehet megállapítani, ha a büntetőbíróság, illetve a szabálysértési hatóság az elkövető bűnösségét, illetve a szabálysértés elkövetését megállapítja, feltéve, hogy a hivatásos állomány tagja az elkövetett cselekmény miatt a szolgálatra méltatlanná vált. Ezen túlmenően a hivatásos szolgálat tagjának méltatlanná válása csak fegyelmi eljárásban állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperesnek a felperesek szolgálati viszonyát megszüntető intézkedései jogellenesek. A 11/1992. (VIII. 3.) BM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése alapján a hivatásos állomány szolgálati viszonya tekintetében is alkalmazni rendelt Mt. 100. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az intézkedés jogellenességének megállapítása mellett rendelkezett a felpereseknek az eredeti beosztásban történő továbbfoglalkoztatásáról
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárási részköltségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárás részilletékéről az alperes személyes illetékmentessége folytán [1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja] a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír.Mfv.II.11.109/2001.)