adozona.hu
BH+ 2003.12.598
BH+ 2003.12.598
A munkáltató nem hivatkozhat a munkavállaló foglalkoztatásának ellehetetlenülésére, ha az a munkáltatóval szerződéses kapcsolatban álló harmadik személy rendeltetésellenes magatartására vezethető vissza [Mt. 89. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. január 2-ától kezdődően a térmester-helyettes munkakörben fennálló munkaviszonyát az alperes 2001. február 26-án kelt rendes felmondással 2001. május 11-ével megszüntette. Ennek indokolása szerint a C. Rt. - amelynek m.-i gyára területén végzi az alperes a gazdasági tevékenységét - a 2001. február 22-én kelt értesítésében közölte, hogy a felperesnek a gyár területére történő belépését nem engedélyezi. Ezért a munkáltató a munkavállalót foglalkoztatni nem tudja.
A felperes ke...
BH+ 2003.12.598 A munkáltató nem hivatkozhat a munkavállaló foglalkoztatásának ellehetetlenülésére, ha az a munkáltatóval szerződéses kapcsolatban álló harmadik személy rendeltetésellenes magatartására vezethető vissza [Mt. 89. §].
A felperes 1995. január 2-ától kezdődően a térmester-helyettes munkakörben fennálló munkaviszonyát az alperes 2001. február 26-án kelt rendes felmondással 2001. május 11-ével megszüntette. Ennek indokolása szerint a C. Rt. - amelynek m.-i gyára területén végzi az alperes a gazdasági tevékenységét - a 2001. február 22-én kelt értesítésében közölte, hogy a felperesnek a gyár területére történő belépését nem engedélyezi. Ezért a munkáltató a munkavállalót foglalkoztatni nem tudja.A felperes keresete a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására, az elmaradt munkabér, és a jogellenességre tekintettel 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította a 2001. február 26-án kelt rendes felmondás jogellenességét, és a felperes keresete szerint marasztalta az alperest.
A tényállás szerint az alperes a gazdasági tevékenységét szerződés alapján kizárólag a C. Rt. m.-i gyára területén végzi. A C. Rt. biztonsági szolgálata 2000. augusztus 31-én vagyonvédelmi ellenőrzést végzett, és arról értesítette az alperest, hogy a felperes nem kívánatos személy az Rt. területén. Erre alapítva az alperes rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes keresete folytán a munkaügyi bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes volt, és a felperes munkaviszonyát az alperesnél helyreállította. A városi bíróság a jogerős ítéletével pedig a C. Rt. m.-i gyárát eltiltotta a felperes személyiségi jogait sértő magatartástól, és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.
A felperes 2001. február 22-én tájékoztatást kért az alperestől, hogy mikor és hol veheti fel a munkát. Ezt követően az alperes ügyvezető igazgatójának a megkeresésére a C. Rt. biztonságtechnikai vezetője, hivatkozva a 2000. augusztus 31-ei levelükre, arról adott írásban tájékoztatást, hogy a gyárvezetés a véleményét a továbbiakban is fenntartja, és a felperes kitiltását megerősíti.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a rendes felmondás indokolása valós volt, de okszerűen nem eredményezhette a felperes munkaviszonyának megszüntetését, mert az alperes megalapozottan követelhette volna a jogellenesen eljáró C. Rt.-vel szemben a munkavállaló foglalkoztatását biztosító belépés lehetőségét.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az alperest további munkabér megfizetésére kötelezte, a jogellenességre tekintettel megállapított 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget pedig 6 havi átlagkeresetnek megfelelő összegre leszállította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy nem helytálló az az alperesi hivatkozás, hogy a C. Rt. intézkedése az alperes részéről nem volt elhárítható. Az alperes a C. Rt. intézkedését anélkül fogadta el, hogy annak okát tisztázta volna.
A másodfokú bíróság mérlegelési jogkörében eljárva szállította le az elsőfokú bíróság által az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése szerint megállapított jogkövetkezmény mértékét, azzal az indokkal, hogy a korábbi rendkívüli felmondás az adott perben nem volt figyelembe vehető, és a felperes személyiségi jogainak megsértése a polgári perben reparálásra került.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes a jogsértés súlyának megalapozatlan mérlegelését sérelmezve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását, és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagos felülvizsgálati kérelme szerint pedig az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése szerinti összeg alacsonyabb mértékben való megállapítását kérte.
Érvelése szerint a bíróságok a tényeket tévesen értékelték, és az Mt. 89. §-a (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat tévesen alkalmazták. A C. Rt. felperes személyére vonatkozó intézkedése az alperes által nem volt befolyásolható, és nem volt elhárítható, ugyanakkor olyan működésével összefüggő ok, amely a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését megalapozta.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
I. A rendelkezésre álló periratok alapján helytállóan jutottak a bíróságok arra a megállapításra, hogy az alperes rendes felmondásának indokolása nem okszerű. A korábban indult munkaügyi és polgári perben megdőlt a 2000. augusztus 31-ei felperesi kitiltás alapja, ezért jogellenes volt annak megerősítése is.
A munkáltató jogszerűen nem hivatkozhat a munkavállaló foglalkoztatásának ellehetetlenülésére, ha az a munkáltatóval szerződéses kapcsolatban álló harmadik személy rendeltetésellenes magatartására vezethető vissza. Ebből következően téves a felmondó iratnak és a felülvizsgálati kérelemnek a munkáltató működésével összefüggő okra való utalása, mert a szerződéses partner jogellenes intézkedése nem minősül a munkáltató tevékenységének. Az arra alapított munkáltatói intézkedés sem lehet jogszerű. Ezért a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértés hiányában sikertelenül támadta.
II. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését sérelmezi [Pp. 270. § (1) bekezdés]. A jogerős ítélet nem iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást nem tartalmaz. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére nincs jogi lehetőség, a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés, ez pedig a perbeli esetben nem volt. A jogerős ítéletben az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése alapján megállapított jogkövetkezmény nem ütközik a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe foglalt követelménybe, megfelel a bírói gyakorlatnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], és a nagyobb részt pervesztes alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére [Pp. 81. § (1) bekezdés].
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében köteles a felülvizsgálati eljárási illetéket fizetni. (Legf.Bír.Mfv.I.10.129/2002)