adozona.hu
MBH 2001.12.26
MBH 2001.12.26
Az ügyvezetői tisztségből való azonnali hatályú visszahívásra a Munka Törvénykönyvének a munkáltatói rendkívüli felmondásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondást azonnal köteles indokolni, ez a határozat utólagosan a rendkívüli felmondás indokaival jogszerűen nem egészíthető ki. A bírói gyakorlat szerint a felmondási iratokban közölt indokolás végleges, az utólag nem egészíthető ki, és nincs helye olyan felmondási indok bizonyításának, amelynek közlése
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per alperese, a K. Élelmiszeripari Kft. taggyűlése 1997. május 15.-én G.R. felperest három évre, az 1999. évi mérleg jóváhagyásáig a kft. ügyvezetőjévé választotta meg.
1998. február 11.-én a felek munkaszerződést is kötöttek. Ennek 1. pontja alapján a felek az 1997. május 15.-én és az 1998. február 9.-én hozott taggyűlési határozat szerint az ügyvezetői feladatok ellátására három évre szóló határozott idejű munkaviszonyt létesítenek, amelynek kezdete 1997. május 15., a munkaviszony megszű...
MBH 2001.12.26 Az ügyvezetői tisztségből való azonnali hatályú visszahívásra a Munka Törvénykönyvének a munkáltatói rendkívüli felmondásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondást azonnal köteles indokolni, ez a határozat utólagosan a rendkívüli felmondás indokaival jogszerűen nem egészíthető ki.
A bírói gyakorlat szerint a felmondási iratokban közölt indokolás végleges, az utólag nem egészíthető ki, és nincs helye olyan felmondási indok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg.
(1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 8. § (1) bek., 30. § (3) bek., 150. § (2) bek. g.) pontja; 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 89. § (2) bek., 96. § (2) bek.; Pp. 253. § (2) bek.)
A per alperese, a K. Élelmiszeripari Kft. taggyűlése 1997. május 15.-én G.R. felperest három évre, az 1999. évi mérleg jóváhagyásáig a kft. ügyvezetőjévé választotta meg.1998. február 11.-én a felek munkaszerződést is kötöttek. Ennek 1. pontja alapján a felek az 1997. május 15.-én és az 1998. február 9.-én hozott taggyűlési határozat szerint az ügyvezetői feladatok ellátására három évre szóló határozott idejű munkaviszonyt létesítenek, amelynek kezdete 1997. május 15., a munkaviszony megszűnésének napja az 1999. évi mérleget megállapító taggyűlés napja.
A munkaszerződés 6. pontjában meghatározták a munkaviszony megszűnésének főbb szabályait. A 6.1. pontban rögzítették a munkaviszony megszűnésének eseteit:
a./ a szerződésben megjelölt határozott idő eltelte;
b./ közös megegyezés;
c./ rendkívüli felmondás;
d./ a munkáltató egyoldalú nyilatkozata.
A 6.2 pont a rendkívüli felmondással kapcsolatban megismételte az 1992. évi XXII. törvény 96. § (1), valamint (6)-(7) bekezdéseiben foglaltakat, továbbá felsorolta a munkáltató, valamint a munkavállaló részéről a rendkívüli felmondásra különösen okot adó kötelezettségszegéseket (6.2.1.pont)
A 6.3. pont szerint a munkáltató a munkavállalót ügyvezetői tisztségéből bármikor, azonnali hatállyal visszahívhatja.
A 6.3.1. pontban rögzítették: a felek megállapodtak abban, hogy a visszahívást, amennyiben ahhoz a 6.1. b-d. pontja szerinti munkáltatói intézkedés nem kapcsolódik, egyidejűleg a munkáltató munkaviszony megszüntetésére irányuló egyoldalú nyilatkozatának tekintik.
Ebben az esetben a munkáltató köteles a határozott időből még hátralévő időre jutó átlagkeresetet megfizetni. Ugyanakkor a 6.3.2. pont alapján, ha a visszahívásra a 6.2.1. pontnak megfelelő indokolással kerül sor, a visszahívás egyidejűleg a munkáltató rendkívüli felmondásának minősül, a munkavállaló átlagkeresetre nem jogosult.
Az alperesi társaság taggyűlése 1999. augusztus 6. napján meghozott határozatával a felperest, mint a társaság ügyvezetőjét tisztségéből azonnali hatállyal visszahívta, munkaviszonyának ugyancsak azonnali hatályú megszüntetésével.
Az újonnan megválasztott ügyvezető 1999. augusztus 9. napján kelt, a felpereshez intézett levélben tájékoztatta őt a taggyűlési határozatról, és tudomására hozta: "a taggyűlés rövid időn belül dönteni fog az Ön által kötött munkaszerződésnek megfelelően a munkaviszony megszűnésének jogcíméről és módjáról".
A taggyűlés 1999. augusztus 13.-i határozata szerint a felperes határozott idejű munkaviszonyát, amelyet a taggyűlés az 1999. augusztus 6. napján az ügyvezetői visszahívással egyidejűleg megszüntetett, a munkaszerződés 6.1. c. pontja alapján rendkívüli felmondás jogcímén szünteti meg - konkrétan megjelölve a rendkívüli felmondás indokait - és ezért nem illeti meg a felperest a határozott időből hátralévő időre járó átlagkereset.
A felperes pontosított kereseti kérelmében a munkaviszonyának megszüntetése ügyében meghozott 1999. augusztus 6. és augusztus 13.-i határozatok jogellenességének a megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az augusztus 6.-i határozat a munkáltató részéről történt rendkívüli felmondás, amely azonban ennek indokait nem tartalmazza, ugyanakkor az augusztus 13.-i határozat pedig már egy nem létező munkaviszonyt kívánt rendkívüli felmondással megszüntetni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a munkaszerződés alapján jogszerűen járt el, amikor a felperes határozott időre szóló munkaviszonyának megszűnését eredményező augusztus 6.-i döntését meghozta, majd annak jogcímét és indokait az augusztus 13.-i határozatában rögzítette.
Az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperes 1999. augusztus 13.-i intézkedése a felperes munkaviszonyának megszüntetése tekintetében jogellenes. Az 1999. augusztus 6.-ai visszahívás azonban nem felel meg a vezető tisztségviselővel fennálló munkaviszony megszüntetésére megállapított munkajogi rendelkezéseknek, tekintettel arra, hogy az azonnali hatályú visszahívás a rendkívüli felmondásra megállapított előírásokat vonja maga után, és mivel az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a munkáltatói jogkörgyakorló taggyűlés felperes határozott időtartamú munkaviszonyának azonnali hatállyal történő megszüntetését nem indokolta, így az alperesnek, mint munkáltatónak viselnie kell a megszüntetés jogellenessége miatti következményeket.
Az, hogy a taggyűlés 1999. augusztus 6.-án jogellenes intézkedést hozott, nem jelenti, hogy az 1999. augusztus 13.-ai taggyűlési intézkedés ezen jogellenes intézkedést joghatályossá tette volna, mivel 1999. augusztus 13.-án felperesnek az augusztus 6.-ai intézkedéssel már a határozott időtartamú munkaviszonya nem állt fenn, így augusztus 13.-án a felperes munkaviszonyát már rendkívüli felmondással megszüntetni nem lehetett.
Az alperes fellebbezésében az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a taggyűlési határozatban foglaltakra vonatkozó tényállást hibásan állapította meg, és abból téves jogi következtetést vont le, amikor a munkáltatói intézkedések jogellenességét megállapította anélkül, hogy a rendkívüli felmondás indokait érdemben vizsgálta volna. A taggyűlés a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről egy határozatot hozott 1999. augusztus 6. napján, majd ezt követően augusztus 13.-án a munkáltatói rendkívüli felmondás indokait közölte. Ezt a megoldást a tulajdonosi szerkezetben bekövetkezett változás tette szükségessé. A megkötött munkaszerződés kifejezetten lehetővé tette - és ezt véleménye szerint semmi sem zárja ki - hogy a munkáltató a munkaviszony megszűnését, valamint a megszüntetés jogcímét és indokait eltérő időpontokban közölje, arra való tekintettel is, hogy a munkáltató utóbbiakat az arra okot adó körülmények felismerésekor tudja csak meghatározni.
A fellebbviteli bíróság szerint az alperesi fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság az 1999. augusztus 6.-i és augusztus 13.-i határozatok alapján tévesen állapította meg, hogy az alperesi munkáltatói jogkört gyakorló taggyűlés a felperes határozott időre szóló munkaviszonyát két alkalommal is megszüntette. A taggyűlési határozatban foglaltak nyelvtani értelmezése szerint az alperesi társaság taggyűlése 1999. augusztus 13.-án a már megszűnt munkaviszony megszűnésének jogcímét és a rendkívüli felmondás indokait jelölte meg.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az azonnali hatályú visszahívásra a Munka Törvénykönyvének a munkáltatói rendkívüli felmondásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A munkáltatói jogkört gyakorló taggyűlés pedig az 1999. augusztus 6.-i határozatában az Mt. 96. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó 89. § (2) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének nem tett eleget. Ezen határozat pedig utólagosan a rendkívüli felmondás indokaival nem egészíthető ki, ebből következően nincs helye olyan indok bizonyításának, amelynek közlése a munkaviszony megszűnéséről szóló határozatban nem történt meg.
A rendkívüli felmondás indokolásával kapcsolatos Mt. rendelkezések kogens szabályok, melyektől érvényesen eltérni a munkaszerződésben foglaltakra, vagy egyéb körülményekre hivatkozással nem lehet.
A munkaszerződés alperes által felhívott rendelkezései az Mt.-ben foglaltakkal nem ellentétes, és nem is értelmezhető úgy, hogy a munkaviszony megszüntetése és a megszüntetés jogcíme, valamint indokainak megjelölése a munkáltatói jogkör gyakorlója részéről időben jogszerűen elkülöníthető lenne.
Az általánosan folytatott bírói gyakorlat szerint, - melyre a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott, - a felmondási iratokban szereplő indoklás végleges, - az utólag nem egészíthető ki, és nincs helye olyan felmondási indok bizonyításának, amelynek közlése a felmondásban nem történt meg.
Emiatt az alperes nem hivatkozhat eredményesen a gazdasági társaság tulajdonosi összetételében bekövetkezett változásra, és az új tulajdonosok részéről a rendkívüli felmondást megalapozó körülmények feltárásának időigényességére sem.
Alaptalan az 1999. augusztus 9.-i közlésben foglaltakra történő hivatkozás is, mert az ügyvezető munkaviszonyának megszüntetetésével kapcsolatos munkáltatói jogkört kizárólag a taggyűlés jogosult gyakorolni a gazdasági társaságokról szóló törvényi rendelkezés, valamint a munkaszerződésben foglaltak szerint is.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg a munkáltatói jogkört gyakorló intézkedéseinek jogellenességét. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az alperesi munkáltatói jogkört gyakorló intézkedéseinek jogellenességét megállapító érdemben helytálló rendelkezését, - de a fentiekben megjelölt eltérő indokok mellett - a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybehagyta.
(Somogy Megyei Bíróság 3.Mf. 21711/2000/4.)