adozona.hu
AVI 2001.3.40
AVI 2001.3.40
Ha a vállalkozó az ingatlan tulajdonjogának elidegenítését ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződéssel - legkésőbb a határidő leteltét követő 15 napon belül - nem igazolja, az illetékhivatal megállapítja az illetéket (1990. évi XCIII. tv. 26.§)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes az 1994. évi március 10. napján kelt adásvételi szerződéssel továbbértékesítési céllal megvásárolta a b.-i ingatlan-nyilvántartásban 44 hrsz. alatt nyilvántartott társasházi ingatlan alagsor 6/3. számú, 36 m2 alapterületű diszponibilis helyiségét, amely adásvételi szerződés alapján az ingatlan tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatát az eladó 1994. évi május hó 2. napján adta meg....
AVI 2001.3.40 Ha a vállalkozó az ingatlan tulajdonjogának elidegenítését ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződéssel - legkésőbb a határidő leteltét követő 15 napon belül - nem igazolja, az illetékhivatal megállapítja az illetéket (1990. évi XCIII. tv. 26.§)
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes az 1994. évi március 10. napján kelt adásvételi szerződéssel továbbértékesítési céllal megvásárolta a b.-i ingatlan-nyilvántartásban 44 hrsz. alatt nyilvántartott társasházi ingatlan alagsor 6/3. számú, 36 m2 alapterületű diszponibilis helyiségét, amely adásvételi szerződés alapján az ingatlan tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez hozzájáruló nyilatkozatát az eladó 1994. évi május hó 2. napján adta meg. Az adásvételi szerződés megkötésének napján (1994. március 10.) a felperes lízingszerződést kötött az SZ. Bt.-vel: a szerződés alapján a felperes az ugyanazon a napon megvásárolt helyiséget lízingbe adta 1994. március 10-től 1997. május 9-ig terjedő futamidőre lízingdíj fizetése ellenében a Bt. részére. A lízingszerződésben rendelkeztek a lízingdíj emelésének feltételeiről, az esetleges felmondás szabályozása körében kikötéseket tettek azzal, hogy a Bt. felmondási jogáról lemondott, egyben a felperes, mint eladó (lízingbe adó) a lízingfutamidő tartamára tulajdonjogát a helyiségre fenntartotta azzal, hogy a futamidő utolsó napjára vételi jogot biztosított a Bt. részére a lízingidő lejártával fennmaradó nettó érték 2%-ának megfelelő vételár fejében.A felperesi kft., mint ingatlan-forgalmazásra jogosult cég, az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez adott eladói nyilatkozatot követően, 1994. május 4-én az adásvételi szerződést az illetékes földhivatalnak benyújtotta, amely azt az illetékhivatal részére továbbította. A Megyei Illetékhivatal határozatával 288 000 Ft tulajdonszerzési illeték, 57 600 Ft mulasztási bírság és 2000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, majd az 1996. évi február hó 22. napján kelt határozatával elutasította a felperes törlés iránti kérelmét. A Megyei Közigazgatási Hivatal az 1996. április 25. napján kelt másodfokú határozatával az elutasító határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében, mint ingatlan-forgalmazásra jogosult cég az illeték törlését és a bíróságtól az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérte, hogy a továbbértékesítés a jogszabályban előírt egy éven belül megtörtént a csatolt lízingszerződésre figyelemmel. Az elsőfokú bíróság az 1996. december 19-én kelt 6. számú elsőfokú ítéletével a felperes keresetét elutasította arra hivatkozással, hogy a felperest az alkalmazandó 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja értelmében a visszterhes vagyonátruházási illeték alól mentesség nem illeti meg, mert az előírt egy éven belül az újraértékesítés céljából megszerzett ingatlan újraértékesítése nem történt meg. Rámutatott arra, hogy a lízingszerződés alapján - figyelemmel a felperesi tulajdonjognak a lízing futamidő tartamára való fenntartására - az újraértékesítés nem történt meg, az újraértékesítéshez a tulajdonjog átszállása is szükséges, amelyre majd csak a lízingszerződésben kikötött futamidő leteltét követően (1997. május 9.) kerülhet sor.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az 1997. szeptember 1. napján kelt 3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helyes indokaira hivatkozással helybenhagyta, egyben a fellebbezésben foglaltak miatt rámutatott, hogy a perbeli esetben a perbeli ingatlan újraértékesítése akkor következhet be, ha a lízingbe vevő az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított egy éven belül ténylegesen élt volna vételi jogával.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az első- és másodfokú ítéletek, illetőleg alperesi közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy az Itv. perbeli esetben alkalmazandó 26. §-ának (1) bekezdés f) pontjában foglaltak alapján őt az illetékmentesség megillette, mert a lízingszerződés mint atipikus szerződés alapján a lízingszerződés megkötésének napján az újraértékesítés megtörtént. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli határozatok meghozatalakor hatályban volt Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az ingatlan tulajdonjogának a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által újraértékesítés céljából történő megszerzése feltéve, hogy a vállalkozó az ingatlant a szerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított egy éven belül értékesíti. Ha a vállalkozó az ingatlan tulajdonjogának elidegenítését ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas szerződéssel - legkésőbb a határidő leteltét követő 15 napon belül - nem igazolja, az illetékhivatal megállapítja az illetéket.
A perbeli esetben az nem volt vitás, hogy a felperes ingatlan-forgalmazásra jogosult társaságként ingatlan tulajdonjogának egy éven belüli továbbértékesítéssel való megszerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség alól mentes volt. Abban a kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak állást foglalnia, hogy a perbeli adásvételi szerződés keltével egy időben (ugyanazon a napon) megkötött lízingszerződés alapján az újraértékesítés megtörtént vagy sem.
Osztotta a felperes álláspontját a Legfelsőbb Bíróság a tekintetben, hogy a lízingszerződés a perbeli esetben is atipikus szerződés volt. A lízingszerződés azonban olyan a bérlettel vegyes adásvételi szerződés, amelynek alapján a dolgot meghatározott időre bérbe adják azzal, hogy legkésőbb a bérlet lejártának utolsó napján a hátralévő bérleti díj megfizetésével egyidejűleg a bérlő a dolog tulajdonjogát megszerzi vagy egyoldalú nyilatkozattal megszerezheti (vételi jog biztosítása a futamidő lejártával). Nem vitás, hogy a felperesi kft. a perbeli lízingszerződést is ilyen adásvétellel vegyes bérleti szerződésnek tekintette, melynek során a felperes a lízingfutamidő tartamára az ingatlanon tulajdonjogát fenntartotta, a futamidő lejártával biztosított vételi jogot a Bt. részére, de szabályozták a szerződésben a lízingszerződésen alapuló jogviszony felmondásának feltételeit is.
A perbeli ingatlan tulajdonjogát a perbeli határozatok meghozatala idején, illetőleg az elsőfokú bíróság döntésekor a lízingbe vevő Bt. még nem szerezte meg.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes álláspontját az újraértékesítés tekintetében kifejtettekről. A lízing, mint adásvétellel vegyes bérlet a lízing futamideje alatt ingatlanhasznosításnak minősül ugyan, de újraértékesítésnek semmiképpen sem. E körben csak utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az újraértékesítésnek fogalmi eleme az ingatlan tulajdonjogának megváltozása - miként arra a másodfokú bíróság rámutatott -, amely a perbeli esetben nem történt meg. De maga az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja is megfogalmazta, hogy a perbeli esethez hasonló ingatlanszerzés esetén mit kell újraértékesítésnek tekinteni, amikor az ingatlan tulajdonjoga elidegenítésének igazolását az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat felmutatásával követelte meg.
Minthogy a másodfokú bíróság a felülvizsgálni kért jogerős határozatában a jogszabályoknak megfelelően foglalt állást, a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.236/1998. sz.)